Fátyol Zoltán
SZÁRNYAK KÉK TÉRBEN

(Hommage ? Vajda Lajos)
I.

A nagy esők felkészültének idején
az utolsó mozzanatban
felszívódnak a barna árnyak
és kitisztul a tér mint egy üveggolyóban

egyenletes szórt fények
tapinthatatlan kohézió
szabályos terep beléptetni
a lehetetlent


II.

mennyi ideig tart egy angyal
háromszor hét lélegzetvétele
hol van a határvonal ahonnan
startot vesz a bárány
és guruló kerekein elhagyja a vásárt
az egyetlen titok fonalára kötve

a kitartó szemcsék zuhatagában
értelmüket vesztik a kérdőjelek
csak pontok és gondolatjelek vannak
az avas papírok rostjaiban
háttal a megsemmisülésnek

olvashatatlan segélyhívások
imák lebegnek ismeretlen
morzejelekbe kötve
kék partok fölött

III.

szólaljon meg végre
mint néha az üveg
testébe mormolt szavak
legalább egyetlen kirekesztett
mondat a közönséges történetből
ami önmagától végére fut
hogy elborítson mindent
az egybefüggő kékség
levonva az utolsó
szürke tónusokat is

aztán itt elöl
csak fekete és fehér marad

feketék a szárnyak
a suhanás üres edénye
és fehérek a fénnyel szemközti vállak