 |
 |
|
Horgas Béla A KIFUTÁSI IDŐ Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. (PETŐFI SÁNDOR) Karácsony előtt egy héttel (szemeztem épp a nem-léttel) szólított az élő és a holt írók boltja annak is a faxa mint világ üzent visszáruzzák vigyem onnan a könyveimet. Ettől azért akkor besüppedtem. Meglepett hogy meglep még hat rám csak ültem hű hogy hűltem süvöltött fülemben a nyakcsigolyákra szerelt mészből való síp el ne sodorjon el ne. Kapasz kodtam. Úgy kell neki mondtam oldalról mit kérdezgette Meséljek a Zöld Disznóról? Ez hát a válasz hát eltűnődtem el s Petőfi két sorát mottónak húztam magamhoz hogy az időt a verseket és költőket szülőt a homályló történetet így dramatizáljam el ne tévedjek el ne mert különben oly belátó vagyok az érvelésre hogy lejárt a könyvek kifutási ideje báván bólogatok. Csakugyan. Irományaim nem tudták kifutni magukat. Karrierjükkel nem törődtem. Bizonyos értelemben rossz apjuk voltam és vagyok a szent fát azonban nincs mód félre tennem és saját bánatom elpengetve-pötyögtetve rájátszásaim közt most azon muszáj elme rengnem hogy a "kifutási idő" jelentései immár mivel járnak mivel járok. Mi lesz. De nincs többé talány s ok kitetszik ki fut ki minden. |