 |
 |
|
FÁK KÖZT, PADON A VÉRMEZŐN Horgas Judit Ács Irén fotójával Friedrich császári és királyi főherceg, a saint-jean d'acre-i és saidai csaták fiatal hőse 1841-ben pár napot Budán töltött a nádor vendégeként. Tiszteletére fogadást adtak, bált rendeztek, zizegtek a selyemszoknyák, csörögtek a díszkardok, nesztelenül libbentek a bársonyköpönyegek a nádor palotájában, és a távoli harcból hazatért fiatalembert hamar megszédítette a nehéz bor, a fényárban forgolódó párok suhanása. Még másnap reggel is erős fejfájás kínozta, korán kelt, túl korán: a nádor kedvében akart járni a katonás vendégnek, és reggel nyolcra a tartalékos haderő teljes seregszemléjét rendelte el. A krisztinavárosi Vérmezőn már hajnal óta ácsorogtak a dohos egyenruhába bújtatott férfiak, mogorván és hallgatagon várták a főherceget, egyet-egyet nyújtózva a hűvös reggeli párában. A mezőt körben gyér bokrok szegélyezték, a kíváncsi budaiak oda húzódtak; a szemfülesebbje kockás pokrócba burkolózott és türelmesen várakozott, hogy láthassa a parádét. Friedrich főherceg fehér tengerészeti egyenruhát öltött, mert a nádor előző este többször célzott rá: a budai polgárok hatásos megjelenést várnak az újságokban gyakorta emlegetett ifjútól. A bokrok mögül felzúduló üdvrivalgásra kissé előrehajolt a nyeregben, bágyadtan integetett és nagyokat nyelt, hogy a gyomrában felkavarodott alkoholgőzt visszaszorítsa. A mellette lovagló nádor meglepetten pillantott rá, talán azt hitte, meghatódott, de Friedrich minden erejével arra koncentrált, hogy egyenesen üljön a lovon és elégedett arckifejezéssel tekintsen a felsorakozott katonákra. Ahogy végighaladtak a sorfal előtt, a nádor alig észrevehetően bólintott, mint aki jelt ad: a főhercegnek beszédet kell mondania a sereg előtt. A fiatalember nagyot sóhajtott, kihúzta magát, és egy pillanatra minden elsötétült, mintha álmot látna: egy másik századról, amikor ő már régen elporladt és egy sápadt, borotválatlan, kopaszra nyírt népbiztosról, aki egyszer ugyanitt áll majd, az ő helyén, végigtekint a fegyverüket markolászó embereken, és ugyanilyen gyanútlanul nem is sejti, hogy hamarosan menekülnie kell, sőt regénybe írják kaján vigyorát és szárnyalását a Vérmező felett. A népbiztosok autókon a Vérmezőre mentek, ahol a Váci úti gyárak, az albertfalvai röpülőgépgyár, az összes óbudai gyárak munkásai és a vasutasok - mintegy 7000 fölfegyverzett proletár - vártak a szemlére. Itt is példás rend, nagyszerű proletárfegyelem tanúsította a munkásezredek katonás, öntudatos magatartását. Mindez egy pillanat alatt suhant át Friedrich császári és királyi főherceg szédülő fején, de azonnal összeszedte magát, megrázkódott, mintha elkergetné az ostoba gondolatokat, és végigsimítva díszkardja bojtján, magas elégültét nyilvánítá a nagyszámú katonaság tartásával. HORGAS JUDIT |