 |
 |
|
SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN mutatta be a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium programját, melyből a kormányhivatal szándékának lényegét megfogalmazó miniszter szavait azzal a megjegyzéssel adjuk tovább Olvasóinknak, hogy a rendszerváltozás óta most érzékeljük először a szellem komolyságát - egyáltalán: a szellemet - és az eltökéltséget az embervédelemre, a kényszerpályán haladás módosítására. A jövő minisztériuma A hivatalos, kormányzati szintű környezetvédelemre sokan talán még ma is úgy tekintenek, mint a gazdaság fékjére, az elérni vágyott uniós életszínvonal elé tornyosuló akadályra. Hiszen a minisztérium előír, szabályoz, büntet. Megfizetteti a környezetszennyezés árát, megadóztatja a káros tevékenységeket, határértékeket ír elő, védetté nyilvánít területeket. Hogy mennyire szigorú az állami környezetvédelem Magyarországon, arról persze megoszlanak a vélemények. Egyes környezetvédő társadalmi szervezetek mást gondolnak erről, mint a lakosság egy része és a gazdasági szféra: a zöld mozgalmaknak többnyire nem elég szigorú a szabályozás, nem elég következetes és nem elég gyors a végrehajtás. Ráadásul a környezetvédelemért felelős miniszter nem ritkán kénytelen konfliktust vállalni a Kormányon belül is: más minisztériumok más prioritásai olykor lényegüknél fogva állnak ellentétben a zöld tárca céljaival. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium munkáját három alapelv határozza meg, amelyek minden jogszabályban, minden egyes tárcaintézkedésben tetten érhetők. A mai döntések következményei holnap jelentkeznek A zöldtárca nemcsak a Magyar Köztársaság mai polgárainak, hanem a következő, még meg sem született nemzedékeknek a minisztériuma kell hogy legyen. A magasabb életszínvonalért, kényelmesebb életért, az uniós követelményekhez való fölzárkózás érdekében folytatott küzdelem hevében az emberek hajlamosak megfeledkezni a környezet szempontjairól. A birtoklási vágy, a növekvő fogyasztás kényszere, tudjuk, gyakorta fölülkerekedik a hosszú távú gondolkodáson. Szóba sem kerülnek, így nem számítanak a ma kínálta előnyök holnapi következményei. Fejlődést, fenntartható módon Ma már talán nem kell bizonygatni: a növekedés lehetőségei nem korlátlanok, sem az egész földgolyón, még kevésbé ebben az érzékeny, sérülékeny kis országban. A minisztérium a felelősségi körébe tartozó három nagy szakterületről - környezetvédelem, természetvédelem, vízügy - egységesen, környezetügyként gondolkodva az ökológiailag fenntartható fejlődés fogalmát kívánja az ország jövőképének pillérévé tenni. Azt tekinti feladatának, hogy a ma meghozott intézkedések révén gyermekeinknek, unokáinknak a mainál egészségesebb környezetet, élhetőbb Magyarországot és biztos jövőt ígérhessünk. Tudatos szerepvállalás: "zöld lelkiismeret" A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, élén a miniszterrel, a Kormány - és egyben az ország - zöld lelkiismerete kíván lenni. Az itt felhalmozott tudás, szakmai tapasztalat, a környezet ügye iránti érzékenység és felelősség arra kötelezi a zöldtárcát, hogy az ország jövője, a fenntartható fejlődés érdekében tudatosan konfliktusokat is vállaljon. Az a célom, hogy olyan tárca legyünk, amelynek munkája, következetes kiállása révén a zöld gondolat beépül az összes politikai-gazdasági döntéshozó, és a Magyar Köztársaság valamennyi polgárának tudatába, tetteibe. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium arra törekszik, hogy a környezetügy a pártpolitikai csatározások felett álljon, és a nemzeti konszenzus részévé váljon. Mert így tudunk a legtöbbet tenni unokáink jövőjéért. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter A "jövő minisztériumának" programjával és a három kiemelt összefüggés jelentőségének megfogalmazásával egyetértve csak remélhetjük, hogy mindebből konkrét, a mindennapi életben is megragadható valóság válik. Elfogadjuk a sajtótájékoztatón a Liget szerkesztőjének kérdésére adott miniszteri válasz metaforikus alapját, hogy a környezetvédelem nem revolúcióval, hanem evolúcióval mehet végbe, de itt is szeretnénk megerősíteni, hogy a védelem körébe nemcsak a természeti és az épített környezet tartozik, hanem a másik ember - a hajléktalan is például! -, az egész emberi világ. A fenyegető jelenségek a modern kor egészére vonatkoznak, az ökológiai kultúra mindenekelőtt egész-séges szemléletet kíván. Végül is emberközi ügyről van szó lokális és globális értelemben, a létezés minden szintjén. S milyen meggondolkodtató - hogy egy konkrétumot is említsünk - az elsőként kiemelt kérdés, a még meg sem született nemzedékek képviselete, melynek intézményes, parlamenten belüli megalkotását (ombudsman) már három évvel ezelőtt javasolta - szinte a miniszter mostani szavaival a Védegylet, ám a kezdeményezők és a hárítók, a parlamenti pártok, a kormány, de az egész értelmiség szégyenére hamvába holt az egész, holott markánsan kifejezhette volna az EU-csatlakozás lázában élő társadalom gondolkodásmódját, törekvését. (Sajnos, így is kifejezte.) Képes lesz-e a jövő minisztériuma ebben a kérdésben is túllépni a szavakon? Képes lesz-e - a nemzedékeknél maradva - a most felnövő nemzedékek képzeletét megragadni, a művelődés és oktatás irányaival (kormányzó hivatalaival) összehangolódva dolgozni? Megtalálja-e partnereit? A Liget folyóirat szerzői, de a művészet és tudomány összekapcsolásával próbálkozó orgánum olvasói is ebben az együttműködésben - végső soron: társasságban - érintettek, és felelősek... a szerkesztők |