 |
 |
|
Rába György A PARADICSOM STRÁZSÁJA Nem trópusi gyümölcsfák sokasága se meghitten susogó patakok nem is törleszkedő fenevadak díszletezték be még szűz otthonod kisded tapsikol az igaziban nincs másik menny csak égboltja fölötte s mint játékáé nincsen más idő sem ott ő az úr bizton hiszi örökre majd két ajak egymáshoz közelít a lányé már üdvözülésre készen társa tercel noha egy kiskaput nyitva hagy kettejüknek ez az éden aztán a férfi szájszéle rovátkolt óceánjára tekint rezdületlen de nem bukkan föl egy árva hajó sem angyaláról mégis tudja egyetlen nem is ereszti markából talárját a visszanéző arc csupa barázda a volt pajtás nevetőizma kőből a Paradicsom strázsájául állva |