←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata
Tisztelt szerkesztőség!
 
Felajánlom közlésre, amit életem első munkahelyén, a brit-magyar Smart & Smile's Consulting Agency cégnél tapasztaltam alig másfél hónapnyi szerződéses munkaviszonyom során. Örülnék, ha folyóiratuk nyilvánosságra méltónak találná csatolva küldött írásomat.
Magamról annyit, hogy huszonhét éves vagyok, általános és középiskolába Budapesten és Berlinben jártam, az ELTE-n szereztem pszichológus diplomát, azt követően pedig négy szemesztert hallgattam az indianapolisi IUPUI Egyetemen a Comparative Media Studies Departmenten, majd phd-ztem az edinborough-i egyetemen (témám: Changing Patterns of Political Campaign Rhetoric in Great Britain and the United States).
Kedvező válaszukat remélve, üdvözlettel
 
Budai Szabó Nikolett
buszett@yahoo.com

Budai Szabó Nikolett

Hamis "himnusz"

"Megélhetési píáros, azaz profi szeretnék lenni." Főnököm, B. Árpád, az S & S magyar társtulajdonosa azt állította, hogy a CV-mnek ez a mondata ragadta meg a figyelmét, ezért választott ki 53 már előválogatott jelentkező közül éppen engem. Az állásinterjú utolsó fordulójában B. Á. közvetlen és szellemes volt, anyagi szempontból pedig nagyvonalú. Alkalmaztatásomnál számított, hogy német az anyanyelvem, angolul "perfektül" tudok, és nyelvvizsgám van spanyolból. Nem minősült hátránynak, hogy politikai orientációmat tekintve liberál-neutrálisnak mondtam magam, bár B. Á. nevetve azt felelte, hogy ő pont fordítva, "szituatív pozonegatív". Hogy ez az elektromosságtanban bizonyára értelmezhetetlen kategória mit jelent, hamarosan világossá vált számomra, mégpedig sok ezer lux fényerővel.
A tizenöt szerződéses "kutatót" alkalmazó S & S sokirányú tevékenységével való ismerkedés, a technikai feltételek elsajátítása mellett azonnal önálló feladatot is kaptam: szeptember elejére kellett prezentálnom egy "szerződés-előkészítő háttéranyagot" azzal a munkacímmel, hogy "A székely himnusz mint hagyományteremtő motívum és kampánylehetőség". Látva, hogy nem tudom, mi az a székely himnusz, B. Á. annyi segítséget adott, hogy "azt a nótát keresse, kollegina, amiben az van: maroknyi székely porlik, mint a szikla".
Végül is nem volt nehéz megtalálni a neten. Nagy segítség volt a "hagyományteremtés" keresőszó, 985 többé-kevésbé használható találatot eredményezett. Köztük is elsősorban Kovács Ákos Mozgó Világ-beli tanulmányait Pusztaszerről - Árpád-ünnep Szent Istvánkor - és a korábbiakat aug. 20-ról stb. Azok vezettek el Szabó Miklós nemrég megjelent kötetéhez, amelyet szintén nem ismertem.
3 és fél oldalon összefoglaltam a legfontosabb tudnivalókat az ún. székely himnuszról, valamint az általa teremtett ún. hagyományról, és csatoltam hozzá egy idézetgyűjteményt (különös tekintettel Kriza Ildikó tudós folklorista tanulmányára). Ebből adok most ízelítőt.
 
Kríza Ildikó: A Székely himnusz születésének háttere
 
[...] Az erdélyi fiatalok egy csoportja 1920-ban önsegélyező szervezetet hozott létre a szülőföldtől kényszerű távollétben. A háború borzalmait végigélt fiatalok, akik közül többen személyes élményként tapasztalták meg a nagyhatalmak politikáját, és tudták, hogy miért következett be az "összeomlás" a harctéren és otthon egyaránt, és akiket fogságból, kórházból, háborúból hazatérve szülőföldjükön üldöztek, megaláztak, menekülésre késztettek. Erdélyben 1920 szeptemberétől a teológiákon kívül egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézmény sem működhetett, így azok a magyar anyanyelvű fiatalok, akik nem tudtak jól románul és diplomát akartak szerezni, külföldre kényszerültek, el kellett hagyniuk szülőföldjüket. Nem rendelkezünk semmiféle összeírással, de még becsléssel sem, arra vonatkozóan, hogy hány diák vagy tanulni vágyó fiatal, ifjú értelmiségi hagyta el hazáját a Trianoni békeszerződés miatt.1 [...]
A költő Csanády György2 1941-es visszaemlékezése szerint - mint említettem - "öt hontalan álmodta meg" azt az egyesületet, amely formálisan 1920-ban jött létre és 1939. március 26-án társult az Erdélyi Szövetséghez,3 de 1945-ben még önálló kiadványokkal, rendezvényekkel részese volt a közéletnek. [...]
A SZEFHE bemutatkozása 1922-ben az egyesület által fenntartott Új Élet című újságban olvasható.4 Az alapelveket Incze Antal fogalmazta meg tekintettel a nemzetiségi, közösségi és "áldozati" (pénzügyi) feladatokra. János Áron közgazdász vállalt felelősséget az anyagi lét megteremtéséért, Kolosváry-Borcsa Mihály akkor még katonaként "politikamentes nemzetvédelem" eszme kidolgozására vállalkozott.5 [...]
A nyilvános bemutatkozás egyik emlékezetes alkalma 1922. március 26-án volt a Budai Vigadóban (ma Corvin tér 8.), ahol védnökséget vállalt Horthy Miklós, Bethlen István és Teleki Pál. Ezt megelőzően a március 15-dikei megemlékezésen az Ébredő Magyarok Szervezetével együtt ötvenezer embert megmozgató ünnepség szervezésében vállalt feladatot. [...]
A SZEFHE a rövid kezdeti időszaktól eltekintve 12 "nemzetségből" állt. A nemzetség szót tudatosan használták, de jelentése szélesebb, mint ahogyan a szakirodalom ismeri.6 [...] A SZEFHE 12 nemzetsége minden évben csak egyszer találkozott "a májusi nagyáldozaton", aminek időpontját, helyét közzétették az újságban, személyes kapcsolaton túl így hívták a tagokat, érdeklődőket. A rangmegjelölést illetően a székelyek körében ismert fogalmakat éltették tovább függetlenül attól, hogy a tagok valaha székelyek lettek volna. Az erdélyi magyarok ebben a szervezetben mindnyájan székelyek lettek. A legrangosabb vezető volt a rabonbán, a nemzetségfők a lófők köréből kerültek ki, akik közül az öreg lófő külön megtiszteltetést érdemelt. A közszékelyek közül kiemelkedtek a góbék, öreg góbék.
[...]
Az eredeti elképzelés szerint bonyolult rituális ünneplés volt a májusi nagyáldozat, amelyet naplementekor a tizenkét nemzetségbeli "széktartók", "pohárnokok", "kincstartók" a főceremóniás vezetésével bonyolítanak. A bevonulás, helyfoglalás után hangzott fel a bevezető ének, majd a székelyek régi történetét Attilára emlékezve elevenítették fel. Ezt követte "a székelyek új-története", a tizenkét nemzetség aktuális eredményeinek felsorolása. Minden egyes nemzetség fogadalmat tett és esküvel erősítette meg a szülőföldhöz kötődést.7 A beszámolókat újabb énekek követték. A visszaemlékezés, a találkozás, a hazához való hűség megvallása látványos formát öltött, és így érthető, hogy a májusi nagyáldozatra készülés minden év legfontosabb eseménye lett a sok apró, aktuális tevékenység mellett.
A rítusnak határozott célja volt az "ősi" magyarságtudat ápolása. Ezt szolgálta a Székely himnusz is, amelynek szövege a hun-magyar mondára utal, Csaba királyhoz, a visszatérő hőshöz fordul a nép felemelkedése érdekében. A nehéz sors, a bajokkal terhes jelen és a jobb jövőért szóló fohász későbbi időben a SZEFHE-től független körökben informálisan az ősi magyarságtudat, Erdélyhez tartozás jelképe lett. [...]
A Székely himnusz két háború közti terjedését a cserkészeten túl az erdélyi származású értelmiségiek segítették Ismerték és énekelték nevezetes ünnepeken, úgy, ahogyan az a himnuszt megilleti. Így például egyik Dunántúlon élő erdélyi származású családi visszaemlékezése szerint Szilveszterkor rendszeresen elénekelték a Székely himnuszt.
Erdélyben tiltott irredenta ének volt. Visszaemlékezések tanúsítják, hogy csak titokban szűk körben énekelték az ellenállás kifejezéseként. Csak azok tudták, akik körében a revízió iránti igény is élt. Vallomás szól arról, hogy a Kalot (Katolikus Legényegylet) eucharisztikus konferenciáról hazamenő tagjai tudatosan terjesztették Erdélyben. 1940 után, a bécsi döntést követő néhány évben az észak-erdélyi iskolákban ugyan több helyen kötelezővé tették az iskolai éneklést, és élnek még azok a hajdani tanulók, akik a nehéz dallamot hamisan énekelték, mások előtt nevetségessé válva. Emiatt kialakult negatív érzés évtizedek múltán sem tűnt el.
1946 után mindkét országban a tiltott énekek listájára került más irredenta dallal együtt, és csak illegális úton terjedhetett. Népszerűségét az amerikás magyarok segítették. A rossz minőségű hazai másolási lehetőségek mellett tetszetős kivitelű szórólapokon jelent meg dallammal együtt a Székely himnusz többnyire Magyarország területének 1914 előtti kontúrjával. Énekes könyvekben nem kapott helyet a rendszer változtatás előtt. Utána is csupán egy népszerű dalokat tartalmazó 1992-ben keletkezett kiadvány közölte.8 (...)
 
Alapvető lényeges különbség a záró sorban van: A folklór változatokban így éneklik: Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Csanády által gondozott három kiadás egyikében sem található ez. Tőle idegen az "elveszni" kifejezés, hiszen a megmaradás érdekében emelt szót.9 Az amerikai Magyar Folklór Liga kiadásában The Székely National Anthem: Dear Lord, Don't Let Us Lose Transylvania címmel jelent meg, hangsúlyozva az Erdély elvesztésére vonatkozó gondolatot. [...]
Kríza Ildikó tanulmányához tekintélyes irodalomjegyzék tartozik, a teljes szöveggel együtt fent van a neten: www.unitarius.hu/eloadasok/kriza-ildiko-szekely-himnusz.html.
 
Íme a "székely himnusz" egy hosszú változata:
...és egy optimista kicsengésű kiegészítés Pap Gábor művészettörténész tollából:
(A székely tájszólást nem ismerők részére: "imán" vagy "immán" jelentése: végre, végtére, végre valahára.)
Forrás: http://www.geocities.com/erdelyilobby/htm/Szh_new.htm
 
További 3 értékelés, minősítés:
 
A székelyeknek nincs külön himnuszuk. Amíg az erdélyi rendek egyikeként társadalmilag különálltak, föl sem vetődött ennek szükségessége, az újkorban pedig, amikor megjelentek a nemzetek, a székelyek politikailag betagolódtak a magyarságba, így még kevésbé kellett nekik saját himnusz. Amit századunk harmincas évei óta székely himnusz gyanánt énekelnek, a "Ki tudja, merre..." kezdetű ének, a nemzetrész Trianon utáni tehetetlenségtudatát fejezi ki, azt a szorongató érzést, hogy rajtuk már csak Csaba király és Isten segíthet. Emlékeztetőül: "Ki tudja, merre, merre visz a végzet, / göröngyös úton, sötét éjjelen. / Segítsd még egyszer győzelemre néped, / Csaba király a csillagösvényen. / Maroknyi székely, porlik mint a szikla / népek harcának zajló tengerén. / Fejünk a hullám százszor elborítja, / ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!" Ami a Trianon utáni székely sorskérdésekhez való viszonyulást illeti, a dal negatív ellendarabja az olyan hiteles, nemzetépítő alkotásoknak, mint például Tamási Áron Ábel-trilógiája, amely Erdély elcsatolása után éppen hogy a székelyek örök életrevalóságát, alkalmazkodási készségét, lebírhatatlanságát hirdette.
Jellemző, hogy a szóban forgó dal nem a Székelyföldön keletkezett, hanem Budapesten. Mind szövegírója, a székelyudvarhelyi születésű Csanády György, mind zeneszerzője, az Oravicabányán született Mihalik Kálmán olyan magyar volt, aki az impériumváltozás után nem vállalta az új sorsot, hanem áttelepült az anyaországba. Csanády a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók (budapesti) Egyesületének alapító tagjaként kereste sorstársai kezét, majd évenkénti "nagyáldozatot" kezdeményezett, amelyet leggyakrabban a Zugligetben tartottak. A "Ki tudja, merre..." ennek a sajátos szertartásnak volt egyik zeneszáma, akkor még Kantáté címmel. A székely kivándoroltak a maguk életérzésére ismertek benne, fölkapták, majd szülőföldjükön is elterjesztették. Kiderítetlen, hogy ki nevezte először székely himnusznak. Aki másképpen tudja a szövegét, mint ahogyan én fönnebb, az eredeti Kantáté alapján idéztem, az jól tudja. A szájhagyomány ugyanis módosította itt-ott - javára. A dallam sem egészen az ma, amelyet Mihalik Kálmán a húszas évek elején komponált. A módosítások arra vallanak, hogy a nép évtizedek óta úgy viszonyul hozzá, mint a magáéhoz: mint a népdalokhoz, amelyeken "szabad" változtatni, s amelyek az idő múlásával természetszerűleg csiszolódnak.
Napjaink székelysége, "Ábel népe" igencsak tudja, hogy egyáltalán nem "maroknyi", és esze ágában sincs, hogy elporló sziklának érezze magát, hanem csak azért is iparkodik és - Isten "jó kedvvel, bőséggel" osztogatott áldásának hála - állja a sarat. De ehhez a dalhoz továbbra is ragaszkodik. A Székelyföldön ünnepélyes alkalmakkor a Himnusz után rendszerint ezt is buzgón eléneklik, sokan meg is könnyezik
Forrás: http://magazin.ujember.katolikus.hu/archivum/0001/18.html
 
Ki tudja, merre...
Nehéz napokban, komorló viharok előérzetével a csontjainkban, sokszor a valóságon, a reáliákon túli hit és elszántság óvott meg minket, kicsiny nemzeti közösséget a pusztulástól, a várt, kívánt vagy megjósolt haláltól. E furcsa, megfogalmazhatatlan lelkiállapotot, e nemzeti sajátosságot költőink fogalmazták meg a legtalálóbban. Mikor úgy tűnt, hogy a földi lét már nem kínál több esélyt, olyankor maradt az emberfelettibe vetett remény, a hit és a könyörgés. Kölcsey imádkozta először íróasztala mellett:
Isten áldd meg a magyart...
Ezen az úton, a nemzetféltés útján, a remegve megtartás útján indult egy másik, kevésbé ismert székely költő is, Csanády György, Székelyudvarhely szülöttje. Idén érne, ha élne, a századik évhez. Az ő 1921-béli versében, az ő soraiban kiált fel megint az égre a magyarságért érzett fájdalom és aggodalom. Igaz, sokan ma sem tudjuk, hogy az ő szavaival fogalmazzuk meg legegyszerűbben, legtömörebben egyik legigazabb álmunk:
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!
A Székely Himnusz költője által papírra vetett mondatok súlyát az idő, a sors, az élet igazolta. Nem hiába zeng a furcsa, komor ének napjainkban is majd minden istentisztelet és mise végén, a világ sok-sok pontján, ahol magyar él. Az ima, a közösen énekelt, égig zengő zsoltáros ének - mert nekünk a Székely Himnusz az - összefog, összeköt, megtart bármily földi ellenség előtt, ha hittel énekeljük. Lehetünk heten, hetvenen, hétszázan vagy akár hétezren.
Lehetünk Bécsben vagy otthon, szétszórtságban vagy Magyarországon - egyformán szól az ének. S ez a legfontosabb. Az ének, a felhangzó dallam, ami összeköt. Amit nem tudtak eltiltani tőlünk, sem minket tőle elszakítani.
Ezt a sokak sorsával telítődött nyolc sort köszönhetjük Csanády Györgynek, Székelyudvarhely szülöttje-, s halottjának. Neki, aki nem idegenből lett székellyé, mert ott született, aki magyarságát a legtermészetesebben élte meg - ifjan a kisebbségi magyar sorsot. Bár többi műveit, jobbára Budapesten keletkezetteket, ma már kevesen ismerik, e nyolc sora mindannyiunké lett. Úgy fordul bennük a szó, mint az idő tükrében a kisebbségi lét. S a lassú léptű dallam - Mihalik Kálmán egykori orvostanhallgató szerzeménye - ma már úgy érezzük, együtt született a verssel, elszakíthatatlan tőle. Először 1922-ben csendült fel, székely énekkar adta elő. Azóta pedig, ki tudja, merre; ki tudja hányszor...
Forrás: http://www.hhrf.org/emae/himnusz.htm
A vallásos színezet tette lehetővé, hogy az ún. puha diktatúra, a végkifejlet éveiben már a templomi szertartáshoz illesztették - akár a Kölcsey Himnuszt - mind Magyarországon, mind külföldön (például az USA-ban). A rendszerváltás után pedig elfogadott népénekké vált. Talán csak két kifogás érheti az éneklőket. Egyrészt többségük a magyar nóták mintáját követi az előadásban - az ordítozással valóban megcsúfolják a dallamvilágot (csak azt?), másrészt ezek az így, ordítozva énekelő énekelők éppen ezzel magyarabbnak vélik magukat (ugyanakkor jóval kevesebb aktivitást és affinitást mutatnak a valódi segítség iránt a magyar nemzetiségek sorsával foglalkozó területeken). És még egy: Magyarországban, az anyaországban mindig könnyebb és látványosabb "magyarnak lenni".
Forrás: http://www.mozaik.info.hu/mozaweb/himnusz/page4114.htm
 
B. Á. megdicsérte a munkámat, s aztán velem állíttatta össze a szerződéstervezetet is, régi szerződések paneljainak adaptálásával és új, adekvát pontokkal. A tervezet hihetetlenül precízkedő volt, 12 oldalon részletezte az egymást követő fázisokat, a ránk háruló kötbéreket, ha késedelmesen teljesítünk, a megrendelői díjrészletek tempírozását stb. stb. A jogászi szószaporításon kívül az érdemi mondanivaló állt egy preambulumból, amely intelligensen és cinikusan egy egész gépezet munkájáról adott számot, tehát hogy milyen sok munkatárs lett máris bevonva a tervezet előkészítésébe és megalapozásába, valamint tartalmazott egy intézkedési tervet módszertani útmutatóval.
Eléggé megdöbbentett, hogy B. Á. az én néhány napos munkámból micsoda kolosszális hazugságépületet tudott megalapozni, de tulajdonképpen imponált és szórakoztatott a sok blöff. Pl. ígért egy ezerfős reprezentatív közvélemény-kutatást a székely himnusz ismertségéről, elfogadottságáról, message-éről, "konnotatív potenciáljáról" stb., de azt hazudta, hogy egy nem reprezentatív hypothesis-setting pilot survey már készült is, és az nagyon pozitív eredményeket ígért.
Vagy: mindenféle létező és nem létező tudósokat emlegetve hosszú passzus foglalkozott azzal, hogy nemzetközi "szociomuzikális" kutatások bizonyítják (szó szerint idézem): annál jobban (exponenciálisan) nő egy induló jellegű ének mozgósító ereje (mobilising force), minél nagyobb az üvölthetőségi faktora (criability) - lásd erről bővebben: Allan Barnes: Hooliganism in British Soccer in the 1980s.
Vagy: hosszasan hivatkozott a millenniumi zászlóavatási ünnepségeken végzett saját (!) felmérésekre és polgári körösökkel felvett mélyinterjúkra. Egy szó mint száz, úgy állította be a székely himnuszt, mint amellyel szignifikánsan megnövelhető és aktivitásra bírható a kettős állampolgárságról szóló népszavazás "igen"-nel voksoló tábora.
Egy-két nappal később, amikor B. Á. hozta kijavítani a szerződéstervezet korrigált szövegét (merthogy nyár lévén én helyettesítettem az egyik office managert), legnagyobb meglepetésemre valami ilyesmit mondott: - Nikoletta! Maga nem is tudja, hogy milyen zseniális. Csak most olvastam el a mellékletei lábjegyzeteit, és a Kolozsváry-Borcsáról (lásd 5. lj.!) akkora ötletem támadt, hogy ha bejön, maga egy csapásra megélhetési profi lesz az én számlámra. Majd meglátja! Addig is szabad idejében írjon egy rövid elemzést arról, hogy miért rossz vers a székely himnusz.
Az elemzést boldogan megcsináltam, természetesen az első 8 sorra koncentrálva (habár nagy kedvencem a hosszú változat "labanc rabigált" kitétele, meg az, hogy "haláligában /oláhigában/ meggyötörten él" és az optimista végkicsengésű "imán /imánk/ az Isten újra megtalálja").
B. Á.-nak különösen ez a levezetésem tetszett:
1. Ha a székelyek maroknyian vannak, akkor nem igazságtalanság, hogy elcsatolták őket.
2. Rendes szikla nem porlik gyorsan, ha pedig mégis, akkor nem is szikla.
3. Folyam szokott zajlani a jégtáblák miatt, nem a tenger, főleg nem népek harcától.
4. Az egész kép valami ilyesmi: a kavicsméretű, ráadásul tovább morzsolódó székelység hatalmas sziklaként hánykolódik, elmerül, majd újra s újra (százszor, ezerszer) felszínre vetődik a tengeren, amelyet a tusázó népek korbácsolnak fel.
5. A tengerhez egyébiránt úgy jutottunk el, hogy a végzet vezetésével ismeretlen útirányba elindultunk, csak azt tudjuk, hogy sötétség és göröngyösség volt, és aztán, ha fohászunk meghallgattatott, fölszárnyaltunk az égbe, végső győzelemre. Mindezek után pedig jött a vízbepottyanás (lásd 1-4. pont).
(6. Hab a kürtőskalácson, hogy a javított változatokban a 7. sor így kezdődik: "fejünk az ár, jaj...", ami többféleképpen is értelmezhető, például úgy, hogy vízfejünk van, vagy hogy a fejünkkel fizetünk, és emiatt bánkódunk. Elismerem, hogy ez az értelmezés rosszindulatú, kontextusból kiragadott és önkényes, de jaj! nem tudtam ellenállni.)
 
A továbbiakról nincs írásos bizonyítékom, de B. Á. nem titkolózott különösképpen előttem. A következőképpen járt el:
Felvette a kapcsolatot egy kormánypárti píárossal, és - hogy milyen ellenszolgáltatásért vagy fizetségért, nem tudom - felhívta a figyelmet a székely himnusz felfelé ívelő karrierjére. Figyelmeztetett, hogy tudomása szerint a mozgalmi dal a kampányban fontos szerephez jut, és tippeket adott, hogyan lehet használói ellen fordítani a fegyvert, különös tekintettel például a SZEFHE-alapító Kolozsváry-Borcsa Mihályra, aki 1944 nyarán kormánybiztosként több százezer kötet könyvet semmisíttetett meg, és 46-ban felakasztották mint háborús bűnöst.
Ezután B. Á. újra az eredeti megbízót hívta. Vészhelyzet van, mondta, a szoclibek tudnak a székely himnusszal kapcsolatos kampánytervekről, és ellenkampányra készülnek. A "nemzetpolgári hazafiság nevében" fogják felvenni a harcot az olyan "ósdi, nacionalista, múltba révedő, trianoni sebeket tépő, nem EU-konform" nézetekkel, amelyek megjelenési formája a Himnuszt és a Szózatot háttérbe szorító giccses álhimnusz. B. Á. elismerte, hogy a székely himnusznak tényleg van támadási felülete, például a hunmagyarkodós konnotáció, meg pl. hogy a legvadabbul auschwitzozó futballdrukkerek is előszeretettel üvöltik hogy "maroknyi székely..." stb., no meg persze ott van Kolozsváry-Borcsa stb.
 
Hát így történt. A szerződést módosították, a megrendelő teljesítettnek ismerte el a megbízás időarányos részét, a továbbiak elvégzésétől pedig (a szerződött megbízási díj x hányadának lemondása fejében) eltekintett. Az eredmény: negyed (tized?) munkával, egy kis (kettős) játékkal jó (kétszer fél?) pénz - a Smart & Smiles-nak bejött a kettős állampolgárságos népszavazás. (Hogy a kórházprivatizációból kihoztak-e valamit, azt nem tudom.)
Eljöttem a cégtől, el sem búcsúztam. B. Á. küldött egy e-mailt, amelyben finoman figyelmeztetett, hogy el ne járjon a szám, mert soha nem lesz belőlem "megélhetési profi". Aztán küldött még egy e-mailt: "Elfelejtettem kérdezni: MIÉRT?"
Ezt válaszoltam: Azért, mert
Ameddig élünk, magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
1 A népszámlálási adatokból utólag levont következtetések 200 000 bevándorlót említenek, mert ennyivel gyarapodott egy évtized alatt a Trianon utáni országrész felnőtt lakossága a háborús veszteségek ellenére.
2 (göcsi) Csanády György 1895. február 23-án született Székelyudvarhelyen és 1952. május 3-án halt meg Budapesten. 1916-18 között az orosz hadműveletekkel eljutott Odesszáig, 1918-ban Piávé mellett megsebesült, onnan tért vissza. 1928-tól a rádió rendezője. Versei számos napilapban, folyóiratban megjelentek, önálló kötetei: Az évek (versek) 1911-21. hn. 1922., Versek. Bp. 1922., Álmok. Bp. 1926., Ének. 1929-30. Kecskemét 1934. Alapító szerkesztője az Új Élet és a Híd c. folyóiratoknak. Jelentős tanulmánya, Az erdélyi próza Magyarországon a Híd című folyóirat első évfolyamában 1927-ben jelent meg. 1932-től a Rádió Irodalmi osztályának főszerkesztője lett. 1946-ban elbocsátották, politikai nézeteiért meghurcolták.
3 Az Erdélyi Szövetség 1939-ben 54 különböző egyesületet tömörített. Ezek közé lépett a SZEFHE, de a csatlakozással önállóságát nem adta fel.
4 A tájékoztató írást a sajátos hangvétele miatt kell figyelemre méltatni: "Legyen a tiétek minden áldás riadó ősök, kik dobbanó egészségtek megfáradt erejét Hadúr elé vittétek Áldozatra. Harcba, becsületben előjáró nemzetségfők elől botokkal, okos Táltosaitok áldozó hitükkel vezettek, kormányoztak, indítottak ezer évnek elébe... A munka vége messzi, de közel sok a tennivaló, s azért a földért a verejték se kár. Hát hulljon a verejték, hulljon a vér is, minden cseppjében egy új mag kél ki, minden új mag az erdőt sokasítja." Incze Antal: Szefhe című írása az Új Élet 1922. május 21-i számában jelent meg az előző napi ünnep, a nagyáldozat élményével.
5 Kolosváry-Borcsa Mihály 1896-ban született Kolozsváron, a katonai pályáját a Trianoni békeszerződés után feladta, és a két háború közti időszakban elismert sajtópolitikus lett. Az Imrédy- kormányban vállalt sajtóigazgatói munkája miatt 1946. dec. 6-án a Népbíróság halálra ítélte, kivégezte.
6 A SZEFHE racionális szervezeti felépítettségével párhuzamosan egy irreális történeti múltat hangoztatott. Ennek szellemében a csoportok "nemzetségekbe" tömörültek, a székely rendtartástól függetlenül adták a címeket: lófő, öreg lófő, góbé, gyalog székely elnevezéssel. A hazatérést a mitikus történeti mondahős személyével hozták kapcsolatba és Csaba királyfi csodáiban bízva hirdették a visszatérésbe vetett hitet.
Csanády szerzeménye
Ki tudja merre, merre visz a végzet:
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren,
Fejünk a hullám százszor elborítja,
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!
Folklór változat
 

 

 

Vezesd még egyszer... Csaba királyfi a

 
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, ezerszer elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
7 A szülőföldhöz kötődés mély emberi hátterét bizonyítja, hogy az egykori tagok évtizedekkel később végrendeletükben kérték, haláluk után a testük otthon, a szülőföldben nyugodjék, nem kis gondot okozva az utódoknak Ceausescu uralma idején.
8 Kríza Kálmán (1992): Ha dalolni támad kedvem. RealEx, Budapest. (A daloskönyv hét kiadást ért meg 2002-ig)
9 A változtatások ellen tiltakoztak Csanády György gyerekei, és 1990-ben újraközölték a hiteles szöveget.
Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
 
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,10
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
 
Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha!
 
Maroknyi székely porlik mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk
 
Keserves múltunk, évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált11
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában éljünk boldogan!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk
 
Ki tudja innen merre visz a végzet
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát királyunk itt vár a te néped,
Székely nemzeted, Kárpát-bérceken.
 
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Háborgó szélben, zúgó tengeren,
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
 
 
Édes Szűz Anyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet,
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában éljünk boldogan.
 
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Haláligában12 meggyötörten él,
Szemünk a korbács százszor eltalálja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti13 táborát,
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába zúgsz már14 gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imán15 az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem, üdvöd16 hajnalát.
10 Máshol: "Fejünk az ár ezerszer elborítja"
11 Máshol: "labanc leigáz"
12 Máshol: "oláh igában"
13 Máshol: "nézi"
14 Máshol: "dúlsz már"
15 Máshol: "imánk"
16 Máshol: "üdvös"
Smart & Smile's Consulting Agency nevű cég nincs bejegyezve Magyarországon.
Budai Szabó Nikolett nevű személy nem végzett az ELTE pszichológia szakán.
"Üvölthetőségi faktorról (criability)" nem tud a szaktudomány, sem Allan Barnes futballhuliganizmusról szóló tanulmányáról.
A fenti tények, valamint az idézett szövegek túlsúlya és egyéb szerkezeti-stilisztikai jellemzők miatt élünk a gyanúperrel, hogy Budai Szabó Nikolett (a nevet hihetőleg Szabó Miklós ihlette) képzelt személy, a Hamis "himnusz" valamelyik szerzőnk írói életművének része; hamisítvány. (A szerk.)
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk