A Holmi internetes változata | 2005. október
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Fűri Mária
MOLIèRE
Nem lehetett könnyű országutakon szekerekkel
porfelhőben járni hideg padláson aludni
lesni az úri kegyet tragikus szerepekben a rothadt
almát tűrni s a füttyöt a packázást de Te nappal
játszottál míg éjszaka írtál megszületett el-
ső vígjátékod sok röpke bohózat a csöndben
kezdte a nép ismerni neved merthogy kacagott és
tapsolt dőlt a közönség úgy hogy a könnyei folytak
míg nevetett gyarapodtak tagjai társulatodnak
és a vidéki siker csak a kezdet volt hisz a hűtlen
Párizs visszafogadta fiát fütty itt is a véres
drámáknak és felszabadult kacagás Sganarelle-nek
még gőgös Lajosodnak szíve is olvad az udvar
lelkes tapsa kiséri az úr meg a párizsi köznép
később egymáson nevetett telt-múlt az idő és
lassan gyűltek ellenségeid is sikered biz-
tos jeleként reszkettek tőled a fűzfapoéták
egy gúnyos jelenet s megölelt feldúlva La Feuillade
s Júdás-köntöse gombjával megvágta az arcod
felszarvazva dühöngtek zsarnoki ostoba férjek
szégyent nem feledett a tudálékos meg a kékha-
risnya s amíg Tartuffe-ért szórta a klérus az átkot
ellened összefogott minden doktor filozófus
öklöt ráztak az álszentek támadt az erénycsősz
mert a Te Don Juanod megnyerte a párizsi népet
Szenvedtél megjárattad s megjártad a poklot
érted Madeleine a hű társ szíve szakadt de a lánya
Armande-od fiatal feleséged mást szeretett és
csak vicsorítottál bús féltékeny Sganarelle-ként
Színpadodon minden színész jól tette a dolgát
Madeleine a bölcs szép büszke Thérèse De Brie a naiva
kancsal sánta kutya Louis Béjart hűtelen Armande
friss pezsgés elevenség izgalmak körülötted
S végül a vég hőn áhított tragikus szereped már
írta a sorsod a vígjátékok végszava: Jean Bap-
tiste Poquelin mint egykor a kőszobor Don Juanért nyúlt
érted s elsüllyesztett életed álma a színpad
