A Holmi internetes változata | 2005. október
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Rapai Ágnes
PANELVERS
Panelben éltem Óbudán, sokáig,
mintha száz évig laktam volna ott!
S megtalált újabb száz év, merthogy másik
panelre cseréltük. Ott villamos
– szerencsénk volt! – nem járt, csak a hetes busz.
Mindkettő átok, ha már kérdezed,
ám akkor még nem esett le a tantusz.
Télen megfagytunk, nyáron égetett,
problémás volt a hőszigetelése.
A nyílászárókkal is sok bajunk
volt; s azzal, mit főzzünk aznap ebédre.
Nem lehetett kérdés: „Ki itt az úr?”,
és az sem, hogy vajon „Ki itt a szolga?”.
Csak álmunkban láttunk a Rózsadombra.
ÖRÖKKÉ TAVASZ
S megint a jó Budában lett lakásra
pénz. Ott már olyan szenvedélyesen
vettem – új hely, új szellem – tükröt, ágyat,
megtelt a negyven négyzetméterem
(de szép volt! emlékezz: a Lajos utca!)
ripsz-ropsz. S akkor jött az ötlet: ha zöld
padlószőnyeget veszünk, s az borítja
új lakásunk, akkor mindig tavasz
lesz – mintha a fűben járna az ember,
s nem veszi észre a tél hidegét;
nem számít nékünk november, december,
tizenkilenc fok benn, és kinn a jég.
Spóroltunk, majd az Inkuba betérve
leltünk életünk padlószőnyegére.
BÉRELT, UDVARI
Rövid kitérő jött kilencvenötben,
bérleményünk – a Horváth utca – sok
bajjal járt. Például rossz volt a bojler,
s a villanyszámlától oly izgatott
lettem (nálunk mindig égett a lámpa,
fél dioptriát romlott a szemem).
S egész nap egy tisztaságmániásra
láttam. Ő ötpercenként megjelent
szemközt – fiatal nő, úgy harmincéves –
az ablakban, és kirázott ruhát,
csizmát, retikült, nyakláncot, A4-es
üres papírt... Vártam a délutánt.
Mert négy óra után alábbhagyott.
Jött a férj. S becsukta az ablakot.
• • •
