A Holmi internetes változata | 2005. október
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Kiss Judit Ágnes
BEVÁNDORLÓK DALA
Ismered-e a kiüres teret?
A kiüres tér ismer tégedet.
Szereti látni tégedet a benne,
beléjed lakomáz minden reggelente.
A kiüres térnek van neki két csápja,
azokat ereget szegény te agyába,
ettől te agyad lesz tisztára kiüres,
újra tele lenni nem vagy elég ügyes.
A kiüres térnek szája tuctuc-zene,
két színes kamera van neki két szeme.
Nagy száj neki nyílik, tüdő neki tágul,
megkóstolni készül, azért téged bámul.
És amit bekapja, attól lesz csak nagyobb,
te ne hidd lehetni, hogy téged nem hagyod.
Órjás orrlikjával hatalmast szipákol,
s kifújja tégedet a kicsi világból.
VÁNDORLÓK DALA
mint sérült hajótestbe
a sós víz a léken át,
úgy zúdul bőröm alá
minden reggel a világ.
Délután van, mire a sok rést
a közöny rongyai betömik.
Álmodom békés kikötőt,
és reggel indulok megint.
KIVÁNDORLÓK DALA
Ez a világ kicsit szürke,
most halt meg, ki letörülte
minden reggel a porát,
s fellázadt, ki minden este
lámpafénnyel kifényezte,
mint egy rézüst oldalát.
Ez a világ kicsit sótlan,
azt írja az elmekórtan:
demotivált állapot,
pedig csak túl sokat pörgött,
a pörgésben megcsömörlött,
s az italra rákapott.
Ez a világ kicsit hájas,
olcsó volt az embermájas,
úgy hízott meg ennyire.
Járják körbe-karikába,
kiröhögik, hogy hosszába’
sem nagyobb, mint széltibe.
Ez a világ kicsit sánta,
rátiportak a lábára,
mindig lépne, s mindig sír.
Galaxisok vidámparkján
félretolva áll egy falnál:
out of order ringlispíl.
TAVASZI DAL
1
Ez a tavasz
más volt, mint a többi,
kocsija volt,
de gyalog akart jönni,
hideg volt a pad, amin alszom
éjszaka.
Szemem alatt
kékre fagy az árok,
partjainál
sápadt jégvirágok,
szirmaiknak számban érzem
illatát.
Ez az idő
furcsább, mint a többi,
szekere van,
de vízen akar jönni,
kidőlt rég a pad, amin alszom
éjszaka.
Fejem alól
elfolyik az álom,
cseppjeiből
építem világom,
amíg elsodor egy újabb
áradás.
(Moss el, tavaszi ár,
süllyessz el, sár,
nem bánom, ha hideged számhoz ér.
Kiszáradt ágakon
a napot várhatom,
amely derűsebb reggelt ígér.)
2
Vékony kéreg a tócsa vizén,
beborítja a hó a fagyott kutyaszart,
füstös ivókba’ vedeljük a semmit,
úgy hazudunk gyönyörű szavakat.
Sírjuk vissza a múltat, az édest
halkan, a sírás nem divatos,
semmi nem illik semmivel össze,
az élet egy elrontott kirakós.
Már csak a közhely zúg körülöttünk,
ringunk ostobaság tutaján.
Jaj, hova lettek a bölcs borozások?
árnyként falra vetülve talán.
Jöjj, tavasz, újra, ha van hova jönnöd,
töltsd tele borral üres poharunk,
hinni taníts, mikor inni tanítasz,
fogd a kezünket, amíg mulatunk.
Vetkőztess ki a télikabátból,
ránk heveredjen a fény csupaszon,
hozz ki az árnyakból, örök élettel
hitegess, sokadik tavaszom!
