A Holmi internetes változata | 2005. augusztus
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Rába György
ZENÉLŐ DOBOZ
Létrád nekitámasztottad az égnek
most kúszol vakmerőn s még nem tudod
mit is akarsz majd elorozni onnan
törekvésed fölfelé maga ének
magasztal névtelen állapotot
s utókorod akit ha érdekelsz
s emberszabású még benne a mersz
keresgéli egy zenélő dobozban
amit talpáról tetejére forgat
titkod de fölhúzó rugója mégsem
kerül kezébe a bolondnak
TURISTAÚTON DELPHOIBA
A fölismerhetetlen
hang rögtön rákezdte a telefonba
elveszíted
s felelte amit megszereztél
füledbe súgott szavakat
a vállad ölelő kart
folytatásukat elveszíted
a rád ámuló pillantásokat
asztalod mellől kifakulnak
a koccintókat elveszíted
futó lépteidet
zsákmányleső tekintetedet
mind elveszíted
a postás csöngetéseit
örömöd ha új évad érkezik
még visszavágó haragodat is
bár sose hitted volna elveszíted
végül a figyelmeztetőt
azt is elveszíted
ÁTÍRTA A HOLLÓ
Volt egyszer a világra ámuló
a földből még alig kibukkanó
aztán ki nem néz oldalt csak előre
a kiskamasz igazság keresője
a szent célra szemét rászegezi
körülötte útjának romjai
majd a mókus vér friss diót kalandot
gyűjtött és tárolt hogyha elbarangolt
rá is leljen a fölajzó vagyon
bár rejtve bővült mit ád a vadon
ám az ugribugri kor feledékeny
kincsének titka nincs rosta eszében
és a szakállas krákogó a bölcs
holló előtte nincs dugott gyümölcs
a volt javakat becserkészi végre
s az ínyencségeket csőrére véve
leshelyén ropogtatja meditál
a régi íz varázsa miben áll
