Bartók György: Válogatott filozófiai írások. Kolozsvár–Szeged 2001. 300 lap
Időről időre felmerül a kérdés, hogy hol tart ma a magyar filozófiai örökség feldolgozása, és ilyenkor mindenekelőtt a magyar filozófiai irodalom európai színvonalú vagy azt megközelítő alkotásainak kiadására, egyegy jelentős alkotó életművének értő számbavételére, részletes kritikai elemzésére, értékelésére gondolunk. Történtek lényeges lépések ezen a területen, egyes vélemények szerint az elmúlt tíz évben több is, mint a megelőző négy évtizedben együttvéve, s erről akkor is meggyőződhetünk, ha csak a Bibó István életművét feldolgozó, Dénes Iván Zoltán által koordinált csoportos eszmetörténeti kutatásra, Somos Róbert Pauler Ákos-monográfiájára, Perecz László Athenaeum-monográfiájára és filozófusportréit egybegyűjtő kötetére vagy Mészáros András összefoglaló filozófiatörténeti áttekintésére gondolunk; de érdemes itt megemlíteni a magyar filozófiai irodalom bibliográfiájának elkészült fejezeteit, illetve a Miskolcon, Kolozsváron és Szegeden rendezett magyar eszmetörténeti konferenciák anyagait is. Az említett lényeges megvalósítások sorában kell számon tartanunk a kolozsvári Pro Philosophia Kiadó és a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófia Tanszéke, illetve az SZTE Társadalomelméleti Gyűjteménye, személy szerint a Laczkó Sándor és Tonk Márton által kezdeményezett eszmetörténeti sorozatot, A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásait is, amely a sorozat negyedik köteteként Bartók György bölcseletébe nyújt betekintést Tonk Márton és Szélyes Éva szerkesztésében, Mariska Zoltán előszavával.
A Bartók György három filozófiai írását, életrajzi adatait, életmű-bibliográfiáját és a szerkesztésében kiadott Szellem és Élet című folyóirat repertóriumát tartalmazó kötet valójában több kutató munkájának egybeillesztése. A kiadvány anyagát képező kutatások Gaal György, Tóth János, Pajor Enikő, Szegő Katalin és Szélyes Éva nevéhez fűződnek. A bevezető tanulmány Mariska Zoltán miskolci filozófiatörténész műve, aki Bartók filozófiai munkásságának régi kutatója, számos Bartók-tanulmány szerzője. A bartóki életmű terjedelméhez képest rendkívül szűkre szabott válogatás (ennek mindenekelőtt anyagi okai voltak) összességében sikeresen birkózik meg a Bartók gondolkodói teljesítményét meghatározó alapmotívumok felmutatásával. Az írások szemléletmódja nyomon követi Bartók szellemi fejlődésének különböző szakaszait a böhmi értékfilozófia kategóriarendszerében megfogalmazott önálló erkölcsfilozófiai gondolatoktól a filozófia lényegével való számvetés nyomán kialakított, antropológiai keretbe illeszkedő szellemfilozófiájáig.
Bartók írásaiban megnyerő nemcsak a széles körű eszmetörténeti tájékozottsága és az akkurátus módszerességgel előadott szellemi tartalom, illetve a korabeli filozófiai problémákra adott válaszainak szabatossága, hanem a magyar filozófiai hagyomány teljesítményeinek számontartása és tudatos felhasználása is. Ennek jegyében a gondolatmenet töretlenségét és elevenségét megőrizve hivatkozik nemcsak a kortárs európai filozófusokra, hanem kortárs és távolabbi magyar gondolkodókra is, Böhm Károlyra, Paulerre, Kötelesre. A bevezető tanulmány, az életrajzi adatok és a folyóirat-repertórium Bartók-képe, az önálló gondolkodó arcélének megrajzolása mellett a böhmi hagyaték gondozóját és kiadóját, az egyetemi tanárt és rektort, a filozófiatörténeti tanulmányok szerzőjét és a szellemi kapcsolatok szervezőjét is megmutatja. Hiányérzetünk mindössze amiatt lehet, hogy a terjedelmi korlátok miatt a bartóki életmű nagy része és ezen belül főművének (Ember és élet. A bölcseleti antropológia alapvonalai. Franklin Társulat. Bp. 1939) szisztematikus gondolatrendszere, illetve a gondolkodónak a kortárs filozófiára vonatkozó reflexiói az olvasó számára nagyrészt továbbra is ismeretlenek maradtak. E hiány pótlása és ily módon a megrajzolt Bartók-kép kiteljesítése további szövegkiadásokat igényel.
Ungvári Zrínyi Imre