Somló Bódog: Értékfilozófiai írások. Szerkesztette Szegő Katalin. Kvár–Szeged 1999. 194 lap
A magyar kultúra egészének szellemi örökösei joggal hangoztatják a magyar filozófiai hagyomány méltó feltárásának és gondozásának fontosságát. Filozófiai kultúránk értékeinek tudatos felvállalása és ápolása nemcsak erkölcsi kötelességünk, hanem a teljes értékű szakmai személyiség kiművelésének, a filozófiai műveltség árnyaltabb rétegződésének biztosítéka is.
Ennek a felelős elkötelezettségnek a szellemi terméke A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai című kiadványsorozat. Ezek a forrásközlések annak a termékeny együttműködésnek és szakmai összefogásnak eredményei, amely a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filozófiai Tanszéke, valamint a szegedi József Attila Tudományegyetem Filozófia Tanszéke és Társadalomelméleti Gyűjteménye között jött létre.
A négy évtizedes történelmi-politikai valóság megszakította filozófiai kultúránk építkező törekvéseit, s egy ellentmondásos, saját hagyományait megkérdőjelező arculatba kényszerítette. A politikai okok mellett a magyar filozófiára vonatkozó ismeretek felületes kezelése nagyfokú tájékozatlanságot árult el, és a magyar nyelvű bölcseleti gondolkodás kényelmes megkerülésében, a vele érdemi módon foglalkozó információs források hiányában mutatkozott meg. Ezt a szakadékot igyekszik áthidalni a sorozat, amely felvállalta a magyar nyelvű filozófiai irodalom újraértékelését, a 19–20. századi történetével való szellemi kapcsolattartás megerősítését. Ennek a gazdag hagyatéknak a hiteles tolmácsolójaként a jelentős gondolkodók életművének korszerű, tematikus feldolgozására törekszik – elemző szöveggondozások, kommentárok, kritikai megjegyzések formájában és teljes bibliográfiák közlésével –, felvillantva egy-egy kérdésfelvetés, motívum eszmetörténeti, társadalomelméleti vonatkozásait. Ezt teszi teljessé a 19–20. század során született magyar nyelvű filozófiai kiadványok – nagyobb lélegzetű szakmai publikációk és nehezebben hozzáférhető archív-anyagok – ismertetése és további feldolgozása.
A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai című kiadványsorozat reményeink szerint olyan információs hátteret biztosít, amely amellett, hogy hozzásegít a magyar nyelvű filozófiai diskurzus értő olvasatához, megteremti a kutatások dinamikus folyamatát, s így a filozófia magyar nyelvű művelésének serkentését is célozza. A kutatói munka felgyorsításához a 19–20. századi magyar nyelvű szakirodalom publikációs adatait rögzítő számítógépes adatbázis életrehívása is hozzájárul, amely hatékonyabb és áttekinthetőbb eligazodást nyújt a magyar nyelvű filozófiai hagyomány egészében.
A sorozatszerkesztők – Laczkó Sándor és Tonk Márton – szellemi vállalkozásának fontosságát méltón fémjelzi a sorozat előszavában megfogalmazott egyik alapvető célkitűzésük: a magyar nyelven művelt filozófia létjogosultságának elismerése és hozzáférhetővé tétele, a romániai magyar kisebbség tudományos műhelyeinek megerősítése és a magyar nyelvű filozófiai gondolkodás szabad áramlása.
A sorozat első kötete a nemzetközileg is számon tartott jogfilozófus, Somló Bódog szellemi tevékenységébe, annak egy szeletébe nyújt betekintést, amelyet Tavaszy Sándor, Böhm Károly és Bartók György szellemi portréja, valamint a magyar filozófiai tudományosság főbb orgánumainak (Magyar Filozófiai Szemle, Bölcseleti Folyóirat, Szellem és Élet) bemutatása követ.
Az első kötet Somló Bódog értékfilozófiai írásait és a helyes jog elméletével kapcsolatos kérdésfelvetéseit gyűjti egybe. Szegő Katalin bevezetője a szakmai életút teljes gondolati ívének megrajzolására törekszik, ismertetve az életmű korszakolásának, tematikus tagolódásának eszmetörténeti, szociálpolitikai hátterét, értelmezési-értékelési fogódzókat kínálva mindazok számára, akik először találkoznak ezzel a szellemi hagyatékkal. A kötet szerkesztője tudatosan utasítja el a kronologikus áttekintés könnyebbnek tűnő megoldását, az elénk táruló életmű mégsem töredékes, szaggatott. A kötetbe foglalt írások rendezőelve – a szellemi fejlődésvonal folyamatának nyomon követése helyett – az önálló gondolati építkezés átfogó bemutatását kínálja. Ezekben az írásokban körvonalazódik Somló újradefiniált – fogalmiságában, jelentésvonzatában is módosított – értékfilozófiai programja. Rendkívül érdekes, hogy a kolozsvári jogfilozófus felborítja az axiológia hagyományos, horizontális értékskáláját, s megalkotja a normatív értékek hierarchikus építményét. Egyik újdonsága abban rejlik, hogy az érték fogalmát kiterjeszti az elméleti ész, a ráció világára, és az igazságot ismeri el végső, feltétlen, abszolút érvényű értékprincípiumnak. „...az érték problémájának a filozófiai irodalomban elfoglalt különleges jelentősége onnan ered, [...] hogy az igazság is értéknek neveztetett el, ami által a megismerés centrális filozófiai problémája magára vévén az értékprobléma köpenyegét, természetesen ez utóbbi foglalta el azt az ismert nagy szerepet, amelyet a filozófiában a megismerés problémája mindenkor játszott. Az értékprobléma e nagy szerepe nem más, mint az ismeretelmélet nagy szerepe.” Ha a megismerés az abszolút érték alkalmazását jelenti, érthető, hogy Somló norma és természettörvény ellentmondásos szembehelyezését is elutasítja: a természettudomány is értékalkalmazás, axiómáit a logika szabályainak megfelelően alkotja meg.
Jogászként Somlót a magyar tudományos jogpolitika teoretikus-szisztematikus, módszertani megalapozása foglalkoztatja. Ennek érzékeny, reflektált megközelítésmódját jelzi a századelő szellemi irányzatainak (pozitivizmus, szubjektivizmus) képviselőivel folytatott polemikus hangvételű párbeszéde, melynek szellemi hozadéka önálló, újrafogalmazott kérdésfelvetések formáját ölti. Mit is jelent a helyes jog? Melyek azok a mércék, amelyekkel a jogot értékelhetjük? Mi adja meg jogosultságukat? A magyar jogalkotás és igazságszolgáltatás érvényes kánonját kell kidolgoznia ahhoz, hogy a konszolidált jogrend reménye megvalósulhasson. A helyes jogot biztosító objektív (szupraindividuális), normatív mércét az erkölcsi érték fogalmában találja meg, amely felszámolja a csupán érdekorientált, önkényes joggyakorlatot. Az autonóm és heteronóm etikai felfogások merev szembeállításának feloldásával az erkölcsi helyesség többé nem korlátozódik a tiszta akarat körére: a helyesre irányuló autonóm akaratnak meg kell jelenítenie az általános érvényű erkölcsi szabályt és találkoznia kell a társadalom erkölcsi elvárásaival. „A jog értékelésénél alkalmazott mértékeket tehát készen merítjük erkölcsi meggyőződéseinkből. Magukat ezeket az értékeket nem a tudomány szolgáltatja. S így a jogtudós is csak alkalmazhatja, de nem vezetheti le magukat az értékeket. Ennek felismerése azonban öntudatossá teszi azt az értékelő folyamatot, amelyet egyébként csak amúgy laikus módon öntudatlanul végez [...] Csakis ennek az értékelő műveletnek öntudatossága képesíti őt arra, hogy a jogpolitikai javaslatokat tudományos rendszerességgel állapíthassa és vitathassa meg” – hangsúlyozza A helyes jog elméletéről című írásában a gondolkodó.
A kötetben helyet kap a Somló–Rónai-vita anyaga is, amely a helyes jog és törvényesség kérdését egymástól eltérő szempontokat érvényesítve igyekszik megválaszolni.
Úgy gondolom, a szerkesztők érdeme, hogy Somló szövegeit stiláris szempontból érintetlenül hagyták, de az olvasás megkönnyítése végett az írásokat a mai helyesírás szabályaihoz igazították.
A kötethez csatlakozik a teljes Somló-bibliográfia, amely az eljövendő kutatóknak nyújt tájékozódási lehetőséget.
Elismerés illeti mindazokat, akik szakmai tudásukkal, illetve technikai-szervezői hozzáértésükkel segítették a kötet megjelenését.
A sorozat többi darabját is nagy érdeklődéssel várjuk!
Gáspár Emese