MEGEMLÉKEZÉS

Gyurka László (1928—1997)*

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület és annak Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya fájdalommal vesz búcsút hűséges tagjától és munkatársától. Nem egyszerű tagja volt egyesületünknek Gyurka László, hanem a leghűségesebbek és legjobbak közül való. Mindig és mindenhol ott volt, ahol tenni kellett: szervezett, máskor előadást tartott városunkban vagy vidéken, s Szakosztályunk vezetőségi tagjaként nem utasította el a mindennapi aprómunkát sem. Hányszor és hányunkat segített eljutni Tordára, Aranyosgyéresre, Bánffyhunyadra, Szilágysomlyóra, Aranyosszék falvaiba, ha éppen ott akadt dolgunk! S mindig az első szóra vagy éppenséggel önként ajánlotta fel a segítséget. Igen, mert tudta és teljességgel érezte, hogy közösségeinket csak akkor és úgy tarthatjuk fenn s állíthatjuk jövőnk szolgálatába, ha le tudunk mondani, ha képesek vagyunk lemondani vagy legalább időnként félretenni egyéni ambícióinkat, s oda tesszük a vállunkat, ahol arra éppen szükség van. Gyurka László igazi közösségi ember volt, amit ma mind kevesebb kortársunkról mondhatunk el minden fenntartás nélkül. Róla viszont teljes meggyőződésünkkel megvallhatjuk.

Szerteágazó munkássága során különös érdeklődéssel kutatta múltunk nagyjainak vagy a még kevésbé ismert elődöknek az emlékhelyeit, azokat a helyeket, ahol méltó módon meg kellett emlékezni róluk, s ahová valamiféle maradandó jelt kellett állítani. S ha már bizonyos volt benne, hogy megtalálta a tennivalót, nem habozott: szervezett, mozgósított és sikeresen véghezvitte feladatát. Olyan elődöket segített megmenteni a feledéstől, akik valamikor közösséget, magyarságot szolgáltak. Mindezért nem kért és nem várt sem anyagi támogatást, sem dicséretet.

Végleges eltávozása nagy és fájdalmas veszteség. Már a koporsója mellett kell feltennünk azt a kérdést: van-e, lesz-e, aki helyébe lép, aki vállalja, hogy önzetlenül és értő módon teszi mindazt, amit néhai Gyurka László tagtársunk, munkatársunk, kedves jó barátunk nap mint nap elvégzett? Kívánjuk, hogy példája lelkesítse fiataljainkat.

Drága barátunk, Gyurka László! Hiányod sokáig fogjuk érezni, s ez emlékedet is sokáig fogja éltetni szívünkben. Most rajtunk a sor, hogy az EME emléklapjaira is felkerüljön az utódok, a jövő számára a Te neved.

Isten Veled, pihenj csendesen!

Egyed Ákos