Benkő Samu

A kolozsvári egyetemalapítás
és az Erdélyi Múzeum-Egyesület*

A tudománytörténet régi gondja, hogy az erdélyi intézményteremtési folyamatok vizsgálatakor pontosan megjelölje az alapító szándékot. Azt, hogy fejedelmek, illetőleg a közösség jövendőjéről felelősen gondolkodó elmék – a művelődési felzárkózás érdekében – a legmagasabb fokú tudományos képzést és minősítést nyújtó oktatási intézményt, azaz tudományegyetemet (latinul: universitast), avagy tudósokat tömörítő társaságot, azaz akadémiát kívántak létrehozni.

Közel fél évezred különböző erdélyi próbálkozásairól és sikeres intézményteremtéséről szólva, kettőről állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy tudományegyetemről van szó. Az egyetem Nyugat-Európában elterjedt fogalmával – kritériumaival – teljesen tisztában volt Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király, hiszen ő egykoron a páduai egyetemnek volt a tanítványa. Báthoriy 1581. május 12-én kelt alapítólevelében emelte egyetemi rangra a jezsuiták kolozsvári kollégiumát. A két fakultással, hit- és bölcsészettudományi karral bíró tudományegyetem tudományos fokozatokat adhatott, mégpedig babérkoszorús, mesteri és doktori fokozatot; az oklevél eredeti szövege szerint: „ad gradus, et baccalaureatus, et magisterii, et doctoratus promoveri possit”. Ez az egyetem abszolút joga volt. Mellékesen jegyzem meg, hogy sem a megyei párttitkár hozzájárulása, sem a központi diplomabizottság megerősítése nem kellett hozzá.

Az viszont igaz, hogy magát az egyetemalapítást XIII. Gergely pápa 1582. február 9-én kelt bullájában megerősítette.

A második – európai normák szerint második – egyetemalapításra Erdélyben és ez alkalommal is Kolozsvárott került sor 1872-ben.

Ennek 125 éves fordulójára gyűltünk össze ma itt a Farkas utcában a központi épületben. Az egyetem négy karral kezdte el működését. A karok az alapító oklevél szerint függetlenek, egyenjogú és önálló testületek. A kar hívja meg tanárait, és a kar adja a tudományos fokozatokat. Doktorokat avatott és magántanárokat habilitált.

Aki belelapoz az 1867-es kiegyezést követő évek kolozsvári és budapesti hírlapjaiba, meglepetéssel tapasztalhatja, hogy milyen nagy sajtóvita bontakozott ki az akkori Magyarország második tudományegyetemének leendő székhelyéről, az otthonul szolgáló városról. A hivatalosság és a szélesebb körű értelmiségi közvélemény abban egyetértett, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem mellé az országnak szüksége van egy másik, új egyetemre. A vita akörül folyt, hogy hol létesítik ezt az egyetemet. A koronázó város: Pozsony, a kálvinista Róma: Debrecen mellett sok érvet sorakoztattak fel. De az egyetemalapítással foglalkozó nagy műveltségű vallás- és közoktatásügyi miniszterek – 1867 és 1872 között így követték egymást: Eötvös József (1867–1871), Pauler Tivadar (1871–1872), Trefort Ágoston (1872–1888) – úgy találták, hogy leginkább Kolozsvárott vannak meg az alapításhoz szükséges intézményi és személyi feltételek.

Kolozsvárott működött a Jogakadémia, más nevén Jogi Lyceum – ennek végzettjei a marosvásárhelyi Királyi Táblán kancellaristaként szereztek gyakorlati jogi ismereteket  –, Mária Terézia óta Orvos-sebészeti Tanintézet működött a városban és Kolozsvárott volt a székhelye az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (EME).

Az egyetemalapítás szempontjából a múzeumi, könyvtári anyaggyűjtésre és szakosztályaiban tudományművelésre berendezkedő Múzeum-Egyesületnek volt meghatározó szerepe. Sem Pozsony, sem Debrecen nem dicsekedhetett hasonlóval. A pozsonyi lutheránus és debreceni kálvinista intézményekhez mérhető felekezeti intézetek Kolozsvárott is voltak, de az EME-hez hasonlítható tudományos gyűjteményi szerveződés egyikben sem működött.

1872-ben a magyar állam szerződést kötött a Múzeum-Egyesülettel, hogy évi 5000 forintért az új egyetem tanszékei használhatják a múzeumi gyűjteményeket. Így a könyvtárat, levéltárat, kőtárat, régiséggyűjteményt (benne a nagy értékű pénzgyűjteményt), növény- és állattárat, 1895-ben pedig, az egyetemi klinikák építésekor az Egyesület átengedte az államnak azt a 10 holdas kertet, ahol állt a Mikó-villa, és ahol felépítették az egyetemi tanszéki épületeket is. A Mikó-kertből lett a füvészkert. Az állam kötelezte magát, hogy cserébe felépíti az Egyesület központi székházát.

Ami a személyi állományt illeti: az Egyesület alapító nemzedékéből az új egyetemnek olyan tanárai kerültek ki, mint az első rektor, Berde Áron, aki azt vallotta, hogy az egyetemet nem néma fala, hanem tanárainak szelleme alapítja meg. Brassai Sámuel egyszerűen tanszéket kért, és a szervezőkre bízta, hogy éppen melyikre ültetik: végül is az Elemi mennyiségtan elnevezésű jutott neki. Ponori Török Aurél az orvosantropológiának volt európai hírű művelője. A nyárádmenti születésű Kolosváry Sándor a jogtudomány professzora lett. A hatalmas értékű múzeumi könyvtár, mely később az új egyetemi könyvtárban nyert elhelyezést, legértékesebb részének, a régi erdélyi könyveknek az összegyűjtését és feldolgozását Szabó Károlynak köszönheti.

Az 1919 után román állami intézménnyé vált kolozsvári tudományegyetem tudós román professzorai pontosan tudták, hogy tanszékeiken az EME-nek milyen gyűjteményeit használják. Az Egyesület vezetői évenként felkeresték a gyűjteményeket, és jegyzőkönyvben konstatálták állapotukat. Szűk anyagi lehetőségei közepette az EME évenként átalányt utalt ki a gyűjteményeknek, ezzel is bizonyságát adva ragaszkodásának tulajdonjogához.

Azután, hogy 1945-ben Kolozsvárott két tudományegyetem működött, Ştefan Voitec közoktatásügyi miniszternél tárgyalások kezdődtek arról, hogy a román állam és az EME külön szerződjék a gyűjtemények használatáról. Addig is ezeket a gyűjteményeket közösen használják. Az EME-t ezeken a tárgyalásokon az új egyetem alapítása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett Nagy Géza egyesületi főtitkár és Venczel József szakosztályi titkár képviselte. Végül is az államosítás vetett véget az egyezkedésnek és tette egy időre időszerűtlenné ezeket a tárgyalásokat.

Hangsúlyozom, hogy egy időre. Mint tapasztaljuk, ez az idő még nem múlt el. Én bízom benne, hogy lesz olyan román államvezetés, és lesznek a kolozsvári román tudományegyetemnek olyan felelős vezetői, akik belátják, hogy a hamvaiból 1990-ben feléledt EME-vel minél előbb meg kell egyezni a gyűjtemények tulajdonjoga tárgyában.

Az Egyesület természetesen mindent megtesz, hogy tulajdonosi jogát érvényre juttassa, ugyanakkor ünnepélyesen ígéri, hogy ezeknek a tudományos kincseknek a használatát minden tudós érdeklődőnek biztosítja, függetlenül attól, hogy a tudóst édesanyja milyen nyelven tanította meg beszélni és gondolkodni.