Polis Könyvkiadó. Kolozsvár 1995. 150 lap
Kisváros nagy könyve Vofkori György képes várostörténete. Olyan átfogó munka Székelyudvarhelyről, amely egyetlen magára, udvarhelyiségére valamit is adó városbeli család könyvespolcáról sem hiányozhat. Benne teljes képet kap a Hargita-alji városkáról az, aki fellapozza. Hisz nem elég érezni-élni városbeli mindennapjainkat, ismernünk is kell bő adatolásban szülőhelyünket. És bizton állítom, hogy nincs Udvarhelynek olyan ága-boga, porcikája, történelmének olyan mozzanata, amelyről ez a könyv ne tájékoztatna.
Aki még nem vehette kézbe, fenti soraim nyomán monográfiára gyanakodhat. Nem, nem az. Annál azzal több, hogy míg egy monográfiát az értelmiségnek is csak egy szűkebb köre vesz kézbe, ezt száz év képeslapjai, alkalmi fotói révén a város bármely polgára, akár gyermekek hada is, élvezettel nézi, böngészi végig. Igaz, csak 1860-tól készült fotók sorjáznak a könyv lapjain, és soruk az 1950 táján készültekkel meg is áll. Ám amit a szerzőtől évtizedeken át felkutatott-összegyűjtött fényképek nem mutathatnak meg Udvarhely régmúltjáról, népességének alakulásáról, patinás iskoláinak történetéről, arról részletezőn adatol Vofkori György képtől képig lépegető s ezeket történelemmé szervesítő szövege.
A történelemtanár, az igényes helytörténész krónikás szövege ez, amely nemcsak a városhoz kötődő jeles személyiségeket – Orbán Balázst, Benedek Eleket, Szemlér Ferencet, Tomcsa Sándort, Kányádi Sándort – idézi, hanem a mindenkori udvarhelyi újságokból vág ki vonatkozó passzusokat, s a város egyszerű, de gazdag emlékezetű lakóit szólaltatja meg.
A szövegre hivatkozom, holott a könyv érdeme, különös értéke az, hogy száz év fényképeivel nem csupán Székelyudvarhely képeskönyve, de szakszerű fotótörténete is. S ki mástól indulna a fotókkal a szerző, mint Orbán Balázs negyedmázsás masinájával készült fényképeitől? Őt folytatja 1876-tól a kisváros első fényképésze, Ferenczy Lukács, majd a Kováts fényképészdinasztia korról korra villanó fotóival érkezünk szinte a mába. A meghitt hangulatú családi fotóktól a korabeli képeslapokig terjed a skála. S mivel a képeslap hajdan nem volt állami monopólium, közöttük is számos olyanra bukkanunk, amelyek valóban a város bontó-építő hétköznapjait tárják elénk. A főtér százados alakulására kíváncsi a könyvet forgató? Vagy a Kossuth utca, netán a Szombatfalvára vezető „új út” változásaira? Egy-egy középület vagy épp egyik-másik jellegzetes családi ház ötven-száz év előtti állapotára, környezetére? A helybéli, de bárki más ezt mind ott találja a másfélszáz lap terjedelmű könyvben, s ráadásul pazar kiállításban, hisz a városból kikerült s nem keveset áldozó támogatók révén Erdély neves könyves mesterei, a kolozsvári Polis szakemberei szerkesztették, tervezték meg ezt a rangos kiadványt. A Polis Könyvkiadó pedig nem akárhol nyomatta-köttette a talán máris ritkaságnak számító könyvet: föllapozása, forgatása azért tartalmas hétköznapi örömeink egyike, mert azt a messze földön híres Kner Rt-nek meg a gyulai Dürer nyomdának köszönhetjük.
Szabó Barna