Amióta lehetőség nyílt arra, hogy ismét szervezett keretek között folytathassuk szinte másfél évszázados tudományművelési tevékenységünket annak az erdélyi múzeumi szellemiségnek jegyében, amit az Egyesülettel együtt a hatalomnak nem sikerült megbénítania, immár hatodik jelentésünket is azzal kell kezdenünk, hogy nem történt változás sem szerzett jogaink helyreállítása, sem azok érvényesíthetősége tekintetében. Egyesületi vagyonunk tulajdonjogát illetően továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk, sőt még jogfolytonosságunk is vitatott. Szeretnénk hinni a változásban, de – és azt hisszük, ez általános érvényű – azt mi csupán az említettek érvényesíthetőségének viszonylatában érzékelhetjük. Jogainkat nem a türelmetlenség és a megértés hiánya miatt igényeljük következetesen. Arról ugyanis, hogy miként éljünk jogainkkal, mindig készen voltunk és vagyunk tárgyalni. De azt csak egyenlő félként tehetjük meg, jogaink birtokában. Ezért nézetünk szerint első lépésként szükség lenne – már a tárgyaló és megoldást kereső készség kifejezéseként is – mindenekelőtt a polgári jogrendet sértő törvénytelen intézkedéseket hatálytalanítani. Úgy véljük, hogy ezt is általános érvényűen kellene megtenni. Részünkről pedig – ez után – a bizalom és a készség jegyében megvan a tárgyalásos megoldás akarata.
Az egyesületi élet kibontakozását mindenképpen fékező változatlanság mellett a következőkben arról kívánunk beszámolni, amit saját erőnkből és támogatásainkkal sáfárkodva végeztünk.
Nyilvántartásunk szerint jelenlegi taglétszámunk 3125 (ebből 100 alapító tag), több, mint az elmúlt esztendőben. Ez részben nagyváradi fiókegyesületünk beindulásának, részben a könyvtárainkat látogató diákok újabb beiratkozásainak tulajdonítható. Az elmúlt esztendei beszámolónkban bejelentett, a kutatást és a tudományos tájékoztatást szolgáló műhelyek megkezdték szervezett munkájukat. A kutatást illetően az ezekben a műhelyekben dolgozók száma háromra gyarapodott, ugyanis a magyar nyelvtörténeti és az Erdély írásos kultúrája tárgykör már régebbi két kutatója mellé 1996-ban alkalmazott harmadik kutatónk a romániai magyar értelmiségi potenciál felmérését kapta feladatul. A tudományos tájékozódást – a szakosztályi kézikönyvtárakon kívül – két könyvtárrészlegünk szolgálja: a Jordáky Lajos-könyvtár (Haşdeu – Kőkert utca 39. sz.) és a nyelv- és történettudományi szakkönyvtár (Lăcătuşului – Lakatos utca 3. sz.). Ez utóbbi a mellette kialakuló kézirattárral, amelyben új gyűjteményeink számára teremtünk tárolási és kutatási lehetőséget. Működik továbbá az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.) kialakított előadótermünk. Ez nemcsak Egyesületünk rendezvényeinek adott helyet, hanem más – munkánkkal kapcsolatot tartó – közösségi testületeknek is rendelkezésére bocsátottuk.
Az EME-ház nyújtotta lehetőségek jó kihasználását jelzi, hogy abban kapott helyet két szakosztályunk: a Természettudományi és Matematikai, valamint a Műszaki Tudományi, mindkettő az ott kialakuló kézikönyvtárával.
Biztató jelenségnek tartjuk az egyetemi hallgatók két szervezett testületének: a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesületének (KOMATE) és a biológia szakos hallgatók ÖKO-STÚDIUM csoportjának bekapcsolódását egyesületi munkánkba, akik munkásságuk során jól használják ki az EME-ház adta lehetőségeket.
Egyesületünk megalapítása óta a magyar nyelvű tudományművelés szolgálatában áll. Jelenleg ez kétféle szervezett keretben folyik: a szakosztályokban és a már említett kutatói műhelyekben. A szakosztályok feladata elsősorban a szakterületi kutatások megszervezése, összhangba hozása, elősegítése, hangsúlyosabban az elért eredmények közlése szóban (felolvasó- üléseken, ülésszakokon) és írásban (kiadványokban). Ugyanakkor szakosztályaink részt vesznek a közművelődési jellegű ismeretterjesztésben is. Munkásságukról évi közgyűléseiken számolnak be, eredményeik kiadványaikban és az Erdélyi Múzeumban évenként közölt eseménynaptárban követhetők (1996-ra vonatkozóan az 1996. évi 3–4. számban).
Amint az eseménynaptárból is kitűnik, egyesületi rendezvényeinken kiemelten emlékezünk meg nemzetünk vagy Egyesületünk viszonylatában nagy jelentőségű évfordulókról. A honfoglalásról, ebben a térségben 1100 esztendős építő, de kudarcoktól sem mentes jelenlétünkről ünnepi közgyűlésünkön Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagja értekezett. Az Erdélyi Múzeum ugyancsak a honfoglalási évforduló jegyében jelentette meg 1996. évi 1–2. számát. Hasonlóképpen jelen voltunk a Wesselényi-évfordulón, a Márton Áron emlékév alkalmával, valamint a Szabó T. Attila születésének 90. évfordulóján rendezett megemlékezéseken.
A kutatási eredmények elsődleges közlési módja: a felolvasóülés még mindig a szakosztályok eredményközlési és viták folytatására alkalmas kerete. Vannak azonban olyan vélemények is, amelyek szerint hatékonyabbak az évente egyszer vagy kétszer megtartott szélesebb körű tudományos ülésszakok, hasonlóan azokhoz, amelyeket a Természettudományi és Matematikai Szakosztály, valamint a Műszaki Tudományi Szakosztály szervezett.
Biztató jelenségnek tartjuk a vándorgyűlések felelevenítését is. Az 1996. esztendőben a második világháborút követően első egyesületi vándorgyűlést Szilágysomlyón tartottuk, jó eredménnyel. Úgy tűnik azonban, hogy az egyesületi vándorgyűlések helyett inkább megszervezhetők és eredményesebbek a szakosztályi vándorgyűlések. Ilyennek tekinthetjük az Orvostudományi Szakosztály évenként más-más helységben tartott tudományos ülésszakait, 1996-ban pedig a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály ismételte meg Székelyudvarhelyen a tavaly először Dicsőszentmártonban megtartott szakosztályi vándorgyűlését a Haáz Rezső Kulturális Egyesülettel együtt és egy időben a Közgyűjteményi Szakemberek III. találkozójával. Úgy véljük, hogy a székhelyünkön kívül munkálkodó tagtársaink összefogására, a kapcsolatok elevenebbé tételére és nem utolsósorban jelenlétünk érdekében a szakosztályi vándorgyűlések megszervezése az egyik leghatékonyabb út.
Ugyancsak az említetteket kívánja szolgálni a fiókegyesületi élet megszervezése is. Ezen a területen ebben az esztendőben a marosvásárhelyi fiókegyesület alakult meg, amit feltehetően – az ajánlásként kidolgozott fiókegyesületi szervezeti és ügyrend alapján – más helységekben munkálkodó tagjaink is követnek.
Rendszeresen megjelenő szakosztályi kiadványaink: az Erdélyi Múzeum (a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, valamint a Jog-, Közgazdaság és Társadalomtudományi Szakosztály folyóirata), a Múzeumi Füzetek (a Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve), az Orvostudományi Értesítő (az Orvostudományi Szakosztály szemléje) az 1996. esztendőben is megjelentek. Az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatunkban a 222. számként megjelent Jakó Zsigmond Ezerszáz esztendő című értekezése.
Az 1995. esztendőhöz hasonlóan 1996-ban is jelentkeztünk önálló kötetekkel. Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagjának nyolcvanadik születésnapjára kiadtuk a barátai, tanítványai, tisztelői írásaiból összeállított Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára című kötetet, amelyet az EME-házban adtunk át az ünnepeltnek. A kötet egyúttal – a Kelemen Lajos-Emlékkönyvhöz hasonlóan – a romániai magyar történeti kutatás eredményeinek jelentős bemutatása is, ez alkalommal azonban a cenzúra és „jó tanácsok” béklyóitól mentesen. A kötet megjelenését a Collegium Budapest, az Europa Institut, a Gróf Mikó Imre Alapítvány, a História Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia és a Pro Professione Alapítvány támogatása tette lehetővé. Entz Géza munkájának a megjelenés idején nagy könyvsikerként elkönyvelt építészettörténeti első kötete után a Gróf Mikó Imre Alapítvány és a Pro Professione Alapítvány támogatásával megjelentettük ennek folytatását Erdély építészete a 14–16. században címmel.
A tavalyi jelentéshez viszonyítva az ösztöndíjakat illetően csak számbeli különbségek vannak. Két ösztöndíjtípus esetében továbbra is közvetlenül Egyesületünk ajánlása alapján történik a döntés. Ezek közül nagyon jelentős az az öt egyéves ösztöndíj, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia ajánlott fel Egyesületünknek. Ezeket pályakezdő, kiváló eredménnyel végzett, az egyetemi besorolásokkor számba vehető vagy már elhelyezkedett fiatalok számára hirdettük meg. A pályázatok elbírálása alapján 1996-ban egy vegyész, egy patológus szakorvos, egy szociológus, egy közgazdász és egy építészmérnök részesült ebben az ösztöndíjban. Az Europa Institut által rendelkezésünkre bocsátott kéthetes ösztöndíjakat már önálló eredményeket felmutató, kutatómunkát végző tagjaink részére vesszük igénybe. Jellegénél fogva ez a rövid időtartamú ösztöndíjtípus folyamatban levő kutatásokat szolgáló kiegészítő tájékozódásokat, kutatásokat tesz lehetővé, főként társadalomtudományi vagy ezekkel összefüggő tematikák esetében. Erről tanúskodnak az ösztöndíjban részesültek visszatérése után készült beszámolók is. 1996-ban 9 tagtársunk vette igénybe ezt az ösztöndíjtípust. Együttműködési megállapodásunk keretében levéltári kutatásokat végző tagjaink számára a Magyar Országos Levéltár által biztosított vendégszoba-használatban 7 tagunk részesült.
Nagyszámú jelentkezőt vonzanak a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium által biztosított ösztöndíjformák: a legfeljebb 6 hónapig terjedő posztgraduális ösztöndíjak, a másoddiploma megszerzésére biztosított ösztöndíjak, valamint a hároméves doktorandusi ösztöndíjak. 1996-ban 80 személy kapott összesen 100 hónapot kitevő posztgraduális ösztöndíjat, 25 másoddiploma megszerzését szolgáló ösztöndíjat és 22+31 (pótösztöndíj) doktorandusi ösztöndíjat ítélt oda az említett minisztérium keretében működő ösztöndíjtanács. Meg kell jegyeznünk, hogy a doktorandusi ösztöndíjak esetében a tulajdonképpeni döntés kulcsa a magyarországi egyetemek kezében van, mert a jelölteknek ott kell már a pályázat benyújtása előtt felvételi vizsgát tenniük.
Tavalyi megállapításainkat ezekről az ösztöndíjtípusokról ma is helytállóknak véljük. Ösztöndíjpályázataink kezelésében kezdettől fogva Egyesületünk elsődleges célja mind a tudományos kutatás elősegítésében, mind a fiatal végzettek további szakosításában a bennünket jogosan megillető kolozsvári magyar tudományegyetem jövendő oktatóinak képzése és továbbfejlődése volt. A rövid időtartamú ösztöndíjak esetében nem merül fel kétség, hogy az ezekben részesülők visszatérnek, és itt értékesítik többlettudásukat. Viszont nagyon kérdéses az, hogy mennyire hatékonyan fogják szolgálni tudományegyetemünk szükségleteit a hosszabb időre kiküldött, szolgálati viszonyban még nem álló ösztöndíjasaink. A lehető legalaposabban válogatott és ellenőrzött akadémiai ösztöndíjasok közül az 1990–1996 között kiküldött 25 ösztöndíjasunkból 13 személy (59%) nem tért vissza. Ezek közül 11 személy (a külföldön tartózkodók 84%-a) továbbra is ösztöndíjasként (PhD) maradt a határon túl. A visszatérést illetően ezek szerint az akadémiai ösztöndíj lejárta után szerzett más jellegű ösztöndíjak élvezésének befejeztével állapíthatjuk meg a ténylegesen kinnmaradtak számát. Azok esetében, akik három esztendőt töltenek Magyarországon, a visszatérést illető kérdés szintén még megválaszolatlan.
Az 1996. esztendőben is szüntelenül megnyilvánult tagjaink és pártolóink támogatási készsége mind pénzbeli, mind könyv- és egyéb tárgyi adományok formájában. Ezek sorából ki kell emelnünk Szabó T. Attila örököseinek (ifj. Szabó T. Attila, özv. Szabó Ádámné és Szabó Áron) felajánlását, akik részben szimbolikus összegért, részben adományként/letétként juttatták Egyesületünknek édesapjuk, az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez egész munkásságával kötődő kiváló nyelvtudósunk városunkban őrzött hagyatékát, bútorzattal együtt. Hasonlóképpen jártak el dr. Kós Károly jeles néprajzkutatónk örökösei (Kós Géza, Béla és Zoltán), valamint Egyesületünk egykori titkárának, Nagy Jenő neves nyelv- és néprajzkutatónknak örökösei is (Szobovics Pálné Nagy Sarolta, Szilágyi Sándorné Nagy Mikolt Erzsébet és Nagy Judit), akik édesapjuk szellemi hagyatékát Egyesületünknek adományozták, illetve ott helyezték letétbe, a dr. Kós Károly-hagyaték esetében a könyvtári polcokkal, a Nagy Jenő-hagyaték esetében pedig a könyvespolcokon kívül számos bútordarabbal együtt. Ez utóbbi két hagyaték szervesen kialakult néprajztudományi könyvanyagát és összetartozó, hasonló tárgyú kéziratos anyagát Egyesületünk tulajdonaként tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyeztük el, mert úgy véltük, hogy ott szolgálják leginkább a szakkutatást. A jeles történetkutató Pataki József szakkönyvtári és kéziratos anyagát özvegye, Kónyi Mária ugyancsak Egyesületünknek juttatta.
Gyergyai Ferenc orvosprofesszor Németországból orvosi műszereket (automata parafinbeágyazó, fagyasztó mikrotom, hűtőpalack és hűtőberendezés, fagyasztó mikrotomba, parafinblokk hűtőberendezés) és szakkönyveket adományozott Egyesületünknek. Nagy mennyiségű könyvanyagot kaptunk a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárától, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárától, a Gróf Mikó Imre Alapítványtól, az Akadémiai Kiadó Rt-től, néhai Kovács István fizikus fiától, a História Alapítványtól a folyóirat mappába helyezett 1994–1995. évfolyamait 80 példányban, Spira György Történelemtudományi Intézeti tudományos tanácsadótól pedig a Nagyvilág évfolyamait. Külön kell megemlítenünk azt, hogy a nehéz pénzügyi helyzet ellenére az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálat Osztálya a lehetőségekhez képest folyamatosan ellátja könyvtárunkat a legújabb kiadványokkal. Hathatós támogatásban részesültünk két nagyobb kötetünk kiadása során a kiadványainkról szóló részben megemlített önzetlen támogatóinktól.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület fenntartását és működését nagy részben a nyílt pályázatok alapján kapott támogatások is biztosítják, elsősorban az Illyés Közalapítvány támogatásai. Pályázattal a Soros Alapítványtól is kaptunk egy számítógépet. Nem tudunk arról, hogy a rendszeres állami szubvencionálás ügyében megtörtént volna a törvényes szabályozás, vagy előkészületek lennének ez ügyben. Éppen ezért a tények és körülmények ismerete hiányának tekintjük magyar kormányzati feladatokkal megbízott személy részéről annak az előrevetítését, hogy magyarországi támogatásaink – amelyeket az első világháborút követően minden felelős és legális magyar kormányzat legalábbis erkölcsi kötelességének tartott – a jövőben átháramlanak az itteni kormányzatra.
Jóllehet nem sorolhatunk fel minden adományt, és nem nevezhetünk meg minden adományozót, ezúton köszönjük meg önzetlen támogatásukat.
A főtéri Wass Otília házért folyó perünkben az Ítélőtábla elutasította keresetünket. Ezzel annak lehetősége, hogy hazai bírói úton keressük igazunkat, lezárult. Nem maradt más hátra, mint hogy nemzetközi bírósághoz forduljunk. Ennek előkészítése folyik. Úgy véljük azonban, hogy most ennek az ügynek a rendezése – más hasonlókkal – politikai síkra kell hogy terelődjék. Az előző kormányzat – tudjuk ugyan, hogy propagandacélból – törvényjavaslatot készített a kisebbségi testületek javainak rendezéséről. Annak idején a javaslattal kapcsolatban kiegészítéseket kértünk ugyan, de egészében elfogadhatónak találtuk azt. Nem látjuk akadályát annak, hogy jobb változatban ez a kormányzat is készítse el saját törvényjavaslatát, akár az általános rendezés során, akár olyan formában, mint a már említett törvényjavaslat. Ezért kérjük parlamenti érdekképviseleti választottjainkat, hogy járjanak el késlekedés nélkül ebben az ügyben.
Az épületek javításának befejezésével kialakultak egyesületi életünk munkahelyei is: az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.) van az egyesületi elnök irodája, és amint említettük, a Természettudományi és Matematikai Szakosztály, valamint a Műszaki Tudományi Szakosztály munkahelye és könyvtára; ugyancsak ott van a munkahelye szociológiai kutatónknak, ott az előadótermünk és vendégszobánk. A titkárság továbbra is a római katolikus egyházközségtől bérelt lakrészben működik (Iuliu Maniu – Szentegyház utca 5. sz. III. em. 7.), ott van a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, valamint a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály munkahelye, az Orvostudományi Szakosztály kolozsvári csoportjáé, és ugyancsak ott van az Erdélyi Múzeum szerkesztősége is. A Jordáky Lajos- könyvtár a Haşdeu – Kőkert utca 39. sz. alatti ingatlanrészünkben működik; a kutatóműhelyek, valamint a nyelv- és történettudományi szakkönyvtár pedig a Lakatos utcai ingatlanunkban található, és ott alakítjuk ki kézirattárunkat is. A Rhédey házban levő bérleményünk könyvraktárul szolgál.
Marosvásárhelyi lakrészünket az Orvostudományi Szakosztály használja, és itt kap helyet a marosvásárhelyi fiókegyesület is. A szilágysomlyói ingatlanunkat ottani csoportunk gondozza. Nagyváradi fiókegyesületünk a helyi RMDSZ-től bérelt helyiségben működik.
Kapcsolatainkat, együttműködéseinket igyekeztünk 1996-ban is fenntartani, továbbfejleszteni. Hazai hasonló jellegű testületeink közül nagyon jó az együttműködésünk a Kriza János Néprajzi Társasággal, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társasággal és a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal, de minden alkalommal készek vagyunk együttműködni más közművelődési és gazdasági szervezettel. Egyesületünk együttműködési készségére példaként megemlítjük, hogy a Természettudományi és Matematikai Szakosztály megosztotta helyiségét a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal, a Rhédey házbeli bérleményünkben pedig munkalehetőséget biztosítottunk a Matematikai Lapok szerkesztőségének, a lapot magát pedig tagtársaink is támogatják. Hasonlóképpen jó kapcsolataink vannak a magyarországi intézményekkel is. Egyesületünk tagjai ugyanakkor részt vettek mindazokon a közéleti rendezvényeken, amelyek közösségünk érdekeit szolgálják.
Tisztelettel kérjük a fentiek tudomásulvételét és jelentésünk elfogadását.
Kolozsvárt, 1997. március 3-án
Kiss András