Amint az előző években is, két síkon számolhatunk be az 1995. év munkájáról. Az egyiken a változatlan eredménytelenségről jogaink elismerésében, a másikon a saját erőnkből és támogatásaink felhasználásával szakadatlanul folyó intézményépítésünkről és szakosztályainkban tömörült tagjaink eredményeiről. A kettősség ellenére az említett eredménytelenség csupán a valóság világos tudomásul vételében hatott, de nem fékezhette azt, amit egyedül mi alakíthatunk: eredményre törő munkánkat. Ezek figyelembe vételével jelenthetjük közgyűlésünknek a következő területeken végzetteket:
Az évek során kialakult egy jórészt azonos számú taglétszámunk, amely részt vesz munkánkban. Ez az elhalálozások, eltávozások, újabb belépések során kialakult aktív taglétszám számítógépes nyilvántartásunk szerint jelenleg 2657 személy (ebből 100 alapító tag). Tudományművelési tevékenységünk előmozdítása érdekében, amelynek szervezési kereteit a szakosztályok biztosítják, sikerült egy kutatói és egy, a tudományos tájékozódást szolgáló műhelyt kialakítanunk. Az egyik intézeti szervezésben biztosítja két tudományos kutatónk munkáját (a magyar történeti nyelvtudomány és Erdély írásos kultúrájának története tárgykörében), de a munkahelyükön (Lăcătuşului, Lakatos utca 3. sz.) szervezett nyelv- és történettudományi szakkönyvtár az említett területeken tudományos kutatóink számára is gazdag információkat nyújtó munkahely. Ugyanide alakítjuk ki kézirattárunkat is és magyar tudományos és művelődési jellegű gyűjteményeink tárát. A másik jelentős tudományos műhelyünk az elsősorban az egyetemi hallgató tagjaink érdekében szervezett és berendezett Jordáky Lajos-könyvtár (Haşdeu – Kőkert utca 39. sz.), ahol a névadó könyvhagyatékán kívül a kialakított olvasóteremben a hatévi működésünk során beszerzett könyvek állnak tagjaink rendelkezésére. Könyvtárainkról szólva nem mulaszthatjuk el, hogy ne említsük meg: azoknak mind az épületeken belüli kialakítása, mind szervezése Jakó Zsigmond professzor és munkatársai fáradhatatlan munkájának köszönhető. A kutatói munka eredményeinek nyilvánosságra hozatalához a szaktanulmányokon kívül a szóbeli közlések is alkalmasak, akár előadások, akár ülésszakok útján. Ez utóbbihoz teremtettünk lehetőséget az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.) berendezett előadóterem létrehozásával. Reméljük, hogy ez a fórum élénkítően fog hatni a szakmai előadások és tudományos ülésszakok megszervezésében.
E helyen kell megemlékeznünk a tavalyi jelentésünkben már jelzett, Egyesületünk életében jelentős eseményről: az Erdélyi Múzeum-Egyesület budapesti bemutatkozásáról. Az 1995. január 25–27-én a Magyar Tudományos Akadémia, a Collegium Budapest, az Europa Institut és a Gróf Mikó Imre Alapítvány meghívására és szervezésében tartott megbeszélések és a tudományos ülésszak nemcsak erkölcsi sikert jelentett Egyesületünknek, hanem biztatást munkásságunk továbbviteléhez. (Mind a budapesti bemutatkozásról, mind a tudományos ülésszakokról és szakosztályi munkáról az Erdélyi Múzeum 1995. évi 3–4. számában közzétett eseménynaptár tájékoztat.)
Alapszabályaink értelmében a tudományos munka kereteit a szakosztályok biztosítják. Munkásságukról évi közgyűlésükön számolnak be, eredményeikről kiadványaik tanúskodnak, és időrendben számol be tevékenységükről az említett eseménynaptár is. Éppen ezért jelentésünkben csak azokra a nagyobb szabású rendezvényekre térünk ki, amelyek akár az eddigi szakosztályok kibővítését, akár új utakat, esetleg régi hagyományok korszerű felelevenítését jelzik. Ez utóbbihoz tartozik a II. világháborút követő parancsuralmi rendszer bevezetéséig rendezett hagyományos EME-vándorgyűlések felélesztése, egyelőre szakosztályi szinten. A dicsőszentmártoni Magyar Házban 1995. június 10-én a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály által szervezett vándorgyűlés nemcsak kapcsolatainkat erősítette a Kis-Küküllő mentén élő tagtársainkkal, hanem lehetővé tette a tájegység kutatóinak, hogy bemutassák eredményeiket. (1996-ban Szilágysomlyón és Székelyudvarhelyen kívánunk vándorgyűléseket tartani.) A Természettudományi és Matematikai Szakosztály egyesületi székhelyünkön, Kolozsvárott szervezett két olyan rendezvényt, amely messze túllépve a helyi kereteken, országos szinten tárgyalta meg a Szakosztály egyes kutatási területein elért eredményeket és a megoldásra váró feladatokat. Az első tudományos értekezleten, 1995. október 28-án 44 előadás hangzott el a plenáris ülésen és a Matematika–Informatika, Környezetvédelem, Kémia, Biológia és Földtudományi osztályokban. A másik rendezvény az Erdélyi Magyar Műszaki Társasággal közösen szervezett vegyészkonferencia volt. Az Orvostudományi Szakosztály vándorgyűlés jellegű, immár V. Tudományos ülésszakát 1995. szeptember 14–18-án Marosvásárhelyen rendezte meg. Az öt osztályban elhangzott 168 előadás mellett a Szakosztály évi tudományos ülésszakainak különös értéket kölcsönzött az, hogy ezeken több mint ötszáz magyar orvos és gyógyszerész találkozik és beszéli meg a szakterület tudományos és szervezeti kérdéseit.
Ugyancsak a szakosztályi tevékenység eredményeihez kell sorolnunk az Orvostudományi Szakosztály újabb szakcsoportjainak és továbbképző tanfolyamainak szervezését.
Az egy helyi közösségben élő tagtársaink közös munkálkodását szeretné szolgálni az a kezdeményezésünk, amely lehetővé teszi, hogy a nagyobb taglétszámú csoportjaink szervezett vezetőséggel és saját ügyviteli szabályzatuk alapján EME fiókegyesületként végezzék munkájukat. Éppen ez az évi közgyűlés az, amelyen először terjesztjük elő a csíkszeredai, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti és szilágysomlyói csoportok megkeresését arról, hogy fiókegyesületként folytassák eddigi tevékenységüket.
Az 1995. esztendőben is folytattuk rendszeresen megjelenő szakosztályi kiadványaink: az Erdélyi Múzeum (a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály folyóirata), a Múzeumi Füzetek (a Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve), az Orvostudományi Értesítő (az Orvostudományi Szakosztály szemléje) megjelentetését. Tervezzük, hogy 1996-ban a Műszaki Tudományi Füzetekben közrebocsátjuk a Szakosztály tudományos ülésszakán elhangzott előadásokat. Az Erdélyi Tudományos Füzetek című sorozatunk 221. füzete Gaal György Magyarok utcája című helytörténeti munkája az Apáczai Csere János Baráti Társaság és a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával jelent meg. Ugyancsak az elmúlt esztendőben adtuk ki a Romániai Magyar Bibliográfiák sorozatban a második kötetet, Romániai Magyar Könyvkiadás 1950–1953 címmel.
Egyesületünk vállalta, hogy a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium könyvkiadási pályázatán egyéni támogatást nyert Gábos Zoltán: Termodinamika (Fenomenológiai rész) és Kékedy László: Műszeres analitikai kémia című munkáját kiadja. Jövőbeli nagyon nehéz, de változatlanul elsőrendű feladatnak tekintett kiadási tevékenységünket igyekszünk új – esetleg együttműködési – megoldásokkal előrevinni. Azt, hogy nem térünk ki kiadási feladataink, a nemzeti értékeket kifejező munkák támogatása elől, éppen a lehetőségekhez mért, de fokozatosan megvalósuló kiadási terveink is bizonyították és bizonyítják.
Egyesületünk két ösztöndíjtípussal rendelkezik, és saját szaktestületei véleményezése alapján dönt ezeknek az ösztöndíjaknak odaítéléséről. Az elmúlt esztendőben is lehetőségünk volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége által Egyesületünknek juttatott öt egyéves továbbképző és kutatási ösztöndíjra pályázatot hirdetni. A beérkezett pályázatok alapján egy magyar–francia szakos tanárnő, egy kertészmérnök, egy ortopéd orvos, egy közgazdásznő és egy gépészmérnök kapott ösztöndíjat. Elégtétellel értesültünk arról, hogy ösztöndíjasaink komolyan dolgoznak, és meggyőződésünk szerint itthon eredményesen gyümölcsöztetik majd tudásbeli gyarapodásukat. A másik ösztöndíjtípus az az általában két hétre szabott kutatási ösztöndíj, amit az Europa Institut bocsátott rendelkezésünkre. Ezt a kutatási lehetőséget eddig többnyire a társadalomtudományok szakterületein eredményes kutatási múlttal rendelkező tagjainknak nyújtottuk, éppen azért, hogy kiegészíthessék eddigi kutatómunkájukat. 1995-ben 16 tagtársunknak juttattunk ebből az ösztöndíjtípusból. Ehhez az ösztöndíjtípushoz hasonlít az az elszállásolási lehetőség, amelyet a levéltári kutatásokat végző tagjainknak biztosít korlátozott időtartamra a Magyar Országos Levéltár. 1995-ben 4 tagtársunk vette igénybe ezt az elszállásolási lehetőséget.
Más jellegű a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium által biztosított két ösztöndíjforma: az 1990 óta rendszeresített posztgraduális ösztöndíjak és a hároméves doktorandusi ösztöndíjak. A legfeljebb 6 hónapra terjedő posztgraduális ösztöndíjak nézetünk szerint elsősorban a kutatómunkát kell hogy elősegítsék. Viszont a tudományos szakosodást szolgáló hároméves doktorandusi ösztöndíjrendszer jó kezelésének több kérdésben világos álláspont kialakításához kell vezetnie. Szembe kell néznünk ugyanis azzal a ténnyel, hogy ennek az ösztöndíjformának szociális vetülete is van. Az elhelyezkedési, érvényesülési kilátástalanságban egyetemi végzettjeink előtt ez is lehetőség, hogy három évig biztosított legyen megélhetésük, továbbtanulásuk, és igen gyakran: előmozdíthassák letelepülésüket Magyarországon. Ez a szociális kérdés mindenképpen megoldásra vár, de nem a tudományos fokozatok ösztöndíjait tartjuk erre alkalmasnak. A kitelepedéseket illetően nem az Erdélyi Múzeum-Egyesület feladata, hogy általános véleményt fogalmazzon meg egy olyan kérdésben, amelyben mindenki egyéni joga alapján és körülményei mérlegelésével szabadon dönthet. De nem támogathatunk olyan lehetőséget, hogy kitelepedését akárki is a hazai tudományos utánpótlás biztosítására szánt közpénzen oldja meg. Éppen ezért Egyesületünk álláspontja az, és arra utasította az Ösztöndíjtanácsban részt vevő képviselőjét is, hogy kiemelten azokat a pályázatokat támogassa, amelyeket hazai fiatal főiskolai, kutatóintézeti pályázók adtak be, illetve olyanokét, akiknek további itteni munkásságára biztosíték van. Ettől függetlenül fenntartjuk azt a tavalyi jelentésünkben elhangzott javaslatunkat, hogy a doktori ösztöndíjak esetében az arra szánt pénzalapot elsősorban a hazai doktorandusok kutatási ösztöndíjaira kellene fordítani, a magyarországi ösztöndíjakat viszont kizárólag a hiányszakterületekre korlátozni. A felmerült kérdések megoldása érdekében azonban Egyesületünknek fokozottan foglalkoznia kell a jól képzett fiatal szakemberek itthoni elhelyezésének megkönnyítésével, ennek érdekében kapcsolatot kell teremtenünk a potenciális munkaadók és a hazakészülő friss doktorok között.
Tagjaink és pártolóink az 1995. év folyamán is számos adománnyal járultak hozzá Egyesületünk munkásságának elősegítéséhez. Jelentésünkben nem térhetünk ki minden pénzbeli és főleg könyvadományra. Ezeket egyénileg rendre megköszönjük – a könyvadományokat leltározásuk után –, és meg fogjuk találni a módját, hogy adományozóink nevét jegyzékben tüntessük fel. Addig is azokat említhetjük meg, akik berendezést, felszerelési tárgyakat adományoztak Egyesületünknek. A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézete két diavetítőt, Gróf Bethlen Miklós Bécsből egy táskaírógépet, Adamik Béla tanár egy Controll-típusú számítógépet, dr. Ritoók Zsigmondné egy könyvtári-olvasótermi lámpát, dr. Varga Péter Pál osztályvezető főorvos pedig egy Panasonic telefon- és faxkészüléket adományozott Egyesületünknek.
Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára folyamatosan látja el könyvtárunkat a legújabb szakmunkákkal.
Egyesületünk fenntartását és működését jórészt a nyílt pályázatok alapján kapott támogatások is biztosítják. Ezen a téren elsőként az Illyés Közalapítványt említjük, amellyel a kért támogatások elszámolását illetően is kifogástalan kapcsolataink vannak. Pályázat útján a Soros Alapítványtól egy számítógépet kaptunk.
Mind az említett, mind a meg nem nevezett adományozóinknak ezen az úton is megköszönjük önzetlen támogatásukat.
A főtéri Wass Otília házért folyó perünkben a törvényszék elutasította keresetünket. Külön fejezetet igényelne ez az egész perfolyam ítéleteivel és főleg indoklásaival együtt, amelyek majdani jogtörténészeink számára szolgáltatnak épületes adatokat a jelenlegi jogrendet és alkalmazott szemléletet illetően. Jóllehet nem fogadhatjuk el a hozott ítéleteket, a polgári jogállam törvénykező erkölcsének megfelelően – amelyet változatlanul igénylünk – nem szándékozunk ezt az ügyet utcára vinni, hangoskodások tárgyává tenni, hanem a törvényes utat követve az ítéletet alapos indokok alapján megfellebbezzük, és a jogorvoslatot akár nemzetközi szinten is igénybe vesszük.
Örvendetes eredményekről is beszámolhatunk. Mind az EME-házban (Ion Ghica – Tamás András utca 12. sz.), mind a Lakatos utcai kutatóintézetben, mind a Jordáky-könyvtárban a tatarozási és berendezési munkálatok befejeződtek, és ezeket az ingatlanokat átadhattuk rendeltetésüknek. Ennek megfelelően az EME-ház előadóterme használható, szakosztályaink egy része itt kapott otthont, a Jordáky-könyvtár pedig megkezdte működését. Mindez új lehetőségeket és főleg fiataljainknak lendületet biztosít munkásságukban.
Marosvásárhelyi lakrészünket az Orvostudományi Szakosztály használja, szilágysomlyói ingatlanunkat pedig ottani csoportunk gondozza. A Szentegyház (Iuliu Maniu) utcai és a Rhédey házbeli bérleményeinket továbbra is használjuk.
Az elmúlt esztendőkben kialakult kapcsolatainkat és együttműködéseinket továbbfejlesztjük. A kialakított együttműködés eredményeként 1995. november 11-én a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke és Egyesületünk közös szervezésében tartottuk meg a Gyarmathi Sámuel Emlékülést, részt vettünk a március 20–25-én Tusnádon megrendezett, a műemlékek rehabilitálásának elméleti és gyakorlati kérdéseiről szervezett nemzetközi tudományos ülésszakon és a „Tornyot raktam” ifjúsági műemlékvédelmi konferencián. Kapcsolataink továbbfejlesztése mind az országban, mind a határokon túl állandó törekvéseink egyike, megvalósítására pedig az egyesületi, szakosztályi kapcsolatokon kívül a tagjaink különböző rendezvényeken való részvételének útját is támogatjuk. Egyesületünk tagjai ugyanakkor részt vettek mindazokon a közéleti rendezvényeken, amelyek közösségünk érdekeit szolgálják.
Tisztelettel kérjük a fentiek tudomásul vételét és jelentésünk elfogadását.