Néhány nappal hálaadás után megkérdeztem Mike Huckabeet, mi az, ami leginkább meglepte őt a választási kampány elmúlt hat hónapja során. „A bevándorlás kérdésének intenzitása” – felelte. „Nem értem, hogy a szavazók körében miért vált ilyen fajsúlyossá a kérdés.” Én is úgy vettem észre, hogy a legtöbb jelölt, akikkel beszéltem, érzi ezt, habár keveset beszélnek róla. Viszont nehéz úgy eltölteni egy kampánynapot, hogy ne találkoznánk a kérdés körül feszülő indulatokkal.

A bevándorlás kezelése elsősorban a Republikánus Párt szavazóinak körében oly akkut probléma, akik leginkább John McCaint, a bevándorlási reform fő támogatóját illetik kritikával. McCain egyik lakossági fórumán egy hamiltoni fiatalember ingerülten szólalt fel a nyitott határok ellen, melyek véleménye szerint az ország végleges hanyatlását eredményezhetik. „Nem tudja elképzelni, mily ellenszenvvel viseltetnek az átlag keresztény amerikaiak Bábel tornyának multikulturalizmusával szemben” – mondta McCainnak. A felszólaló még a polgárháború rémképét is előrevetítette. McCain általában ingerülten reagál az ehhez hasonló rasszista megnyilvánulásokra most azonban higgadtan annyival felelt: „Hatalmamnál fogva minden meg kívánok tenni, hogy megvédjem határainkat. […] De a felszólalásával kapcsolatosan tágabb értelemben én úgy vélem, hogy épp azok az emberek adják ennek az országnak a legnagyobb erejét, akik úgy döntenek, hogy hazájukat elhagyva nálunk telepednek le.”

Az intolerancia azonban a demokratikus érzületű szavazók körében is érzékelhető, főleg Iowában, ahol az elmúlt években jelentős mértékben növekedett a latin ajkúak száma. A demokrata jelöltek viszont egyöntetűen támogatják az átfogó bevándorlási reformot, mely keretei között még azoknak is adnának állampolgárságot, akik illegálisan érkeztek az országba, de ők is csak bizonyos feltételek mellett. Így hallgatóságuk vastapssal jutalmazza őket, mikor az állampolgárság feltételeként az angol nyelv elsajátításának kötelezettségéről beszélnek. Mikor Hillary Clintont kérdeztem a bevándorlás témájának felértékelődéséről, ő is elismerte a tendenciát. „Nem emlékszem arra, hogy a ’90-es évek folyamán bárki is bevándorlással kapcsolatos kérdést tett volna fel nekem” – mondta. „Hogy miért? Mert a gazdaság jó állapotban volt, és az átlag amerikaiaknak nem kellett bűnbakokat keresniük problémájukért.”

Huckerbee hasonló megállapításra jutott. „Az emberben rendkívül nagy a vagyoni helyzetükkel kapcsolatos feszültség” – véli. „Egyre többet dolgoznak, de mégsem tudnak egyről a kettőre jutni. Egyre nagyobb a szakadék a társadalom legfelső és legalsó rétegei között. De ami még roszszabb, a legkedvezőtlenebb helyzetben lévők nem látják a kiutat a kilátástalanságból. Ez az igazi probléma, tehát a tényleges megoldás is e kérdés megfelelő kezelésében rejlik.”

Huckerbee valószínűleg el fog bukni a bevándorlással kapcsolatos demagógia elutasításán. Kilátásai már így sem rózsásak, mivel egyre nagyobb ellenszenv övezi kezdeményezését, amely az illegálisan bevándorló szülők gyermekei előtt meg kívánja nyitni az állami egyetemi ösztöndíjakat. Egyes republikánus párttársaitól nem áll távol, hogy a populista bevándorlóellenes közhangulatot meglovagolva vasvillát ragadjanak. Esélytelenebb republikánus jelölttársai, így Tom Tancredo vagy Mitt Romney már el is merültek a mocsárban. Az általuk felvett fonalat pedig Mitt Romney azonnal továbbfűzte, és kampányának fő témájává tette az illegális bevándorlás elleni kemény fellépést. Pedig a pártsemleges Urban Institute által nemrégiben elkészített tanulmány arra világít rá, hogy a bevándorlók által befizetett adókból és járulékokból több folyik be az államkasszába, mint amennyit oktatásukra és egészségügyi ellátásukra az amerikaiaknak ki kell fizetniük. Mindez pedig még el is mulasztja számításba venni mindazt a kemény munkát és vállalkozói lendületet, mellyel az illegális bevándorlók hozzájárulnak Amerika sikeréhez.

A nemzetközi terrorizmus által ily mértékben veszélyeztetett időkben persze szükség van a határellenőrzés szigorítására. Azonban az a jelölt, aki azt állítja, hogy képes lezárni Amerika határait, egyszerűen hazudik. Az a jelölt pedig, aki a gazdasági problémák miatt kialakult bevándorlóellenes hangulatot kijátszva kíván az elnöki székbe jutni, nem érdemli meg, hogy megválasszák.