Az Egyesült Államokban január elején megkezdődnek az előválasztások: a két nagy párt elnökjelöltségért küzdő politikusai minden tagállamban versenyre kelnek, hogy végül – 2008 nyarán – elnyerjék pártjuk hivatalos jelölését.

Bill Clinton 1992-es kampányirodájának ajtaján, egy tépett szegélyű papírlapon a következő mondat állt: „A gazdaság, te ostoba!”. James Carville kampányfőnök annak idején ezzel akarta minden aktivista fejébe verni, hogy a választók számára legfontosabb téma, időszakos divatoktól függetlenül, a gazdaság. 2008-ban ugyanez a kitétel, akár az egykori demokrata elnök feleségének, Hillary Clintonnak az irodájában is, úgy hangozhat majd: „Az energia, te ostoba!”.

Ha valaki egy megújuló energiaforrásokkal foglalkozó céget üzemeltet bárhol az Egyesült Államokban, a következő hónapokban bizton számíthat rá, hogy személyesen keresi fel létesítményét valamelyik nagynevű elnökjelölt. A 100 dolláros olajár idején, amikor a közvélemény egyre látványosabb aggodalmat táplál a globális felmelegedés miatt, az energiafüggőség csökkentése – az egészségügy és Irak mellett – az amerikai kampány egyik kliséje lehet. A komolyabb jelöltek mindegyike fontosnak tartja, hogy részletes programmal álljon elő a klímaváltozás megfékezése és az importolajtól való függés témakörében. Clinton asszony nemrég Iowában jelentette be saját javaslatcsomagját a bioüzemanyagok előállításának bővítésére. Nem sokkal ezután Los Angelesben sor került Clinton és John Edwards (egyik demokrata riválisa) közti exkluzív tévévitára, melynek témája kizárólag a globális felmelegedés volt.

A republikánus John McCain törvényjavaslatot nyújtott be a szén-dioxid-kibocsátás jogának kvótaalapú kereskedelméről, New York polgármestere, az indulási szándékát még be nem jelentett titkos esélyes, Michael Bloomberg pedig a légszennyezés megadóztatását szorgalmazza. Úgy tűnik, végül a politika is felismerte, amit a kockázatitőke-társaságok már évekkel ezelőtt: a zöldkérdés első számú közéleti ügy lehet.