Jelenleg két meglepően kerek, de nagyon is nyugtalanító szám kering a hírekben: a 100 dolláros kőolajár, valamint az 1,5-ös euróárfolyam. Csak hogy e számok jelentőségét felmérhessük, érdemes összehasonlítani, hol álltunk néhány éve! 1999. január elsején a kőolaj hordónkénti ára mindössze 10 dollár volt, s az ekkor bevezetett euró – egy leértékelődési periódus következtében – 2000. október 26-án mindössze 0,82 dollárt ért. A változás az első esetben tízszeres, a másodikban kétszeres: gazdasági értelemben mindkettő óriásinak számít.

Ez az a kontextus, melyben az Európai Központi Bank (EKB) Frankfurtban tartja havi rendszerességű összejövetelét. Az EKB egyetlen fegyvere a pénz árát megszabó irányadó kamatláb, mely a kereskedelmi bankok refinanszírozásán keresztül áttételesen a vállalati és lakossági hiteleket is meghatározza. Ez a kamatláb június óta 4%. A gazdaságpolitika egyik „aranyszabálya” szerint az irányadó kamatlábnak a gazdasági tevékenység mennyiségi növekedését kell tükröznie: vagyis a növekedést és a pénzromlást. Ha elfogadjuk ezt az aranyszabályt, akkor az eurózóna 2,5%-ra várt gazdasági növekedése, valamint az ehhez társuló 2,6%-os infláció akár magasabb jegybanki kamatlábat is megengedne. A német Bundesbank elnöke, Axel Weber ezért az európai jegybanki kamatláb emelését szorgalmazta. Ez az érvelés azonban csak akkor elfogadható, ha figyelmen kívül hagyjuk a világgazdasági fejlődés legutóbbi negatív fejleményeit.

A kőolaj árának emelkedése komoly inflációs hatást gerjeszt, noha azt az euró árfolyamának emelkedése részben ellensúlyozta. Az euró dollárral szembeni felértékelődése viszont rontja az európai gazdaság nemzetközi versenyképességét. Ehhez adódik az amerikai ingatlanpiaci válság által indukált nemzetközi bankválság, mely a hitelek drágulásán keresztül a világgazdasági növekedésre is fékezőleg hat. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elemzői az események fényében a 2007-re és 2008-ra várható növekedést – különösen a fejlett ipari országokat tömörítő régiókban, így Észak-Amerikában, Európában és Japánban – lefelé módosították, amit a felemelkedő gazdaságok fejlődése sem képes ellensúlyozni. A Morgan Stanley bank elemzője szerint a 100 dolláros kőolajár és az 1,5 dolláros euróárfolyam összességében 0,5 százalékponttal rontja az eurózóna növekedési kilátásait, melyek így 2008-ra várhatóan 1,5% körül alakulnak. Úgy tűnik, az EKB elnöke, Jean-Claude Trichet az irányadó kamatláb fegyverével a kezében ugyanolyan tehetetlenül áll a világgazdaság fejleményei előtt, mint a lándzsát szorongató ősember a mamuttal szemben.