A közel-keleti helyzet stabilizálása lesz a jövőben az európai külpolitika legfontosabb feladata. Ebben a kérdésben Törökország lehet Európa legfontosabb partnere. Feltéve, hogy az európai államok szeretnék Törökország közbelépését. A cikk azt járja körül, milyen előnye is származhat Európának abból, ha a török potenciált felhasználja?

Először is a török külpolitika igen haladó szellemű, konstruktív és egyebek mellett otthon van az EU-integráció kérdéseiben is. Törökország a nyugati kapcsolatai mellett jó viszonyban van a közel-keleti térség valamennyi kormányával. Erre mi sem jobb példa, mint a 2006-os libanoni háború. Fuad Siniora libanoni miniszterelnök akkor megkérte Erdogan török kormányfőt, segítsen, és Erdogan három nap alatt telefonon beszélt Bush elnökkel, Blair brit miniszterelnökkel, Annan ENSZ-főtitkárral, Olmert izraeli miniszterelnökkel, valamint Ahmadinedzsad iráni államfővel. Nincs még egy ország, akinek ilyen kapcsolatai lennének. Törökország két világot köt össze, és kész terve van a közel-keleti rendezésre, mely hat alapelven nyugszik:

1. Biztonság és szabadság közötti egyensúly Törökországban és a régióban. Ha utóbbit feláldozzák előbbi oltárán, az a Szaddam-féle diktatúrák kialakulásához vezet, ha fordítva történik, az anarchiába torkollhat, mint amilyen a mai iraki helyzet. Meg kell őrizni a kettő egyensúlyát, ez az EU érdeke is.

2. A konfliktusmentesség politikája, melynek következtében a belső problémákat nyugodt körülmények között lehet megoldani.

3. Békepolitika, mely a kevésbé békés szomszéd államokra is átsugároz. Korábban Törökország saját területe felett gyakorolt szigorú katonai felügyeletet. Azóta belátta, hogy csak a békés, tárgyalásos út vezet az igazi biztonsághoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az összes szomszédos konfliktusterületről, Irakból, Boszniából, Koszovóból a menekültek Törökországot választják.

4. A különböző partnerekhez fűződő kapcsolatoknak nem ellentmondásosnak, hanem egymást kiegészítőnek kell lenniük. Például az Amerikához fűződő viszony nem korlátja az európai integrációnak, mint ahogy a Moszkvával kialakított baráti viszony sem kerékkötője az amerikai, vagy az európai kapcsolatoknak.

5. Dinamikus diplomáciai fellépés a változékony politikai berendezkedésű régióban. Régebben Ankara helyzete a következő volt: erős hadsereg, gyenge gazdaság, hiányzó önbizalom és stratégiai hátrány. Mára változott a helyzet, a gazdaság stabil, a biztonsági helyzet erős, a diplomaták öntudatosan és hatékonyan lépnek fel a konfliktusövezetekben. Erre példa a pápa látogatása 2006-ban. Mindenki krízistől tartott és óriási siker lett. Az izraeli és arab sajtóban a Törökországgal kapcsolatos cikkek 90 %-a a kisázsiai országot a régióban fontos középhatalomnak, a béke zálogaként mutatja be.

6. Erősebb szerepvállalás a nemzetközi szervezetekben, mindenekelőtt az ENSZ-ben. Törökország tagja a NATO-nak, az OECD-nek, megfigyelő az Afrikai Unióban, szerepet vállal Afganisztánban, az Iszlám Államok Szervezetének jelenleg egy török, Ekmeleddin Ihsanoglu a vezetője.

Hogyan segítheti hát egy ilyen széles kapcsolatokkal rendelkező Törökország az EU-t? Három fogalmat kell ehhez körüljárni: politika, kultúra, és gazdaság. A politikában hatékony párbeszédre van szükség a térség országai között, egy olyan biztonsági rendszer kialakítása érdekében, mint amilyet a Helsinki Záróokmányban fektettek le. Ankara igyekszik már most konferenciákra invitálni a szomszédos országokat. Ebben segít neki a Török-Arab Fórum, valamint az Arab Liga. A kulturális dimenzió tekintetében a nemzetek békés egymás mellett élése a fő cél, mindenekelőtt a városokban. A régió mind etnikailag, mind vallásilag sokszínű, és ez a városokban, Bagdadban, Damaszkuszban, Jeruzsálemben, vagy éppen Bejrutban a legszembetűnőbb, ahol mecsetek, zsinagógák és keresztény templomok váltják egymást. A „civilizációk szövetsége” a kívánt cél, melyet az ENSZ is melegen támogat. Végül a gazdasági dimenzió, mely a béke legfontosabb záloga lehet, a jólét ugyanis elmossa az ellentéteket. Törökország ebben az évben kötött szabadkereskedelmi megállapodást Szíriával és Egyiptommal, a végső cél egy az egész térségre kiterjedő egységes gazdasági övezet lenne.

Politikai párbeszéd, kulturális együttélés és gazdasági együttműködés, ezek lennének hát a megoldások a Közel-Kelet bajaira. Szükséges lenne egy közös politika kidolgozása Törökország és az EU számára, hogy biztosítsa a békét, jólétet és a stabilitást Európában és a Közel-Keleten.