A Nyugat fejlett országaiban a lakosságnak fel kell készülnie rá, hogy mindennapi életében eddig tökéletesen ismeretlen márkák válnak meghatározóvá. Az ok: a harmadik világ dinamikus nagyvállalatai belátható időn belül klasszikus iparágak egész sorában előzik majd meg nyugati versenytársaikat.
Különös érzés, amikor az ember egy harmadikgenerációs mobilkészüléket tart a kezében: nagyméretű színes kijelzőn beszélgetőpartnerünk élő képe látható, melyet egy gombnyomással a legfrissebb híradásra, e-mail programra, zeneletöltésre vagy interaktív számítógépes játékokra, akár úti információkra válthatunk. Mindebben semmi meglepő nem volna, ha az Apple kaliforniai vagy a Nokia finnországi fejlesztőközpontjában járnánk – azonban Tajvanon vagyunk, a High Tech Computer Corporation (HTC) bemutatótermében. Az 1100 főt foglalkoztató technológiai cég dinamikusan növekszik, s termékeit olyan ágazati gigászoknak értékesíti, mint a Vodafone, a Hewlett-Packard, a Verizon vagy a Palm. A teremben körös-körül motivált tajvani fiatalok a legjobb műszaki egyetemekről, és széleskörű szakmai gyakorlattal a hátuk mögött. A helyzet egyértelmű: nem csupán egy új típusú termék, de egy új típusú vállalat bemutatójának vagyunk szemtanúi. És nem csupán elszigetelt példáról van szó: Ázsia vagy Latin-Amerika (sőt, ide sorolható Kelet-Európa is) olcsó körülmények között működő elektronikai vállalkozásai és alkatrészüzemei egyre inkább az amerikai fejlesztők globális versenytársaivá válnak. Alig tíz esztendeje még Kalifornia és Tokió ”innovációs forróságára” figyelt a világ, ma pedig úgy tűnik, hogy a következő Microsoft vagy General Electric már az ”új gazdaságok” valamelyikéből érkezik majd mindennapjainkba.
A dél-koreai Samsung ma nemzetközileg elismertebb márkanévnek számít a japán Sonynál, miközben kutatás-fejlesztésre fordított költségei megelőzik az amerikai Intelt, és 2005-ös bevételei túlszárnyalták a Dell, a Motorola, a Nokia vagy a Philips hasonló mutatóit. A mexikói CEMEX már most a legnagyobb cementgyártónak számít az Egyesült Államokban, a második legjelentősebbnek Nagy-Britanniában és a harmadiknak a világon. Az orosz energiaóriás Gazprom nagyobb, mint az összes többi olajipari mamut együttvéve, miközben tőzsdei értéke magasabb a Microsofténál. További nevek említése nélkül: a jövő legfontosabbnak várt gyógyszerkészítményeit fejlesztik indiai és szlovéniai laboratóriumokban, dél-koreai mérnökök vesznek részt főtanácsadóként az amerikai fémipari cégek minőségi fejlesztéseiben. A szórakoztató elektronika és a vezeték nélküli hálózatok fejlesztésének legújabb innovációi Ázsiából érkeznek Amerikába és Európába – a transzfer immár korántsem egyirányú. A számok magukért beszélnek: 1988-ban még csupán 20 olyan vállalat létezett a harmadik világban, amelynek éves eladásai elérték az egymilliárd dollárt. 2006-ban 270 cég akadt hasonló eredménnyel, közte 38 olyan, melynek mutatója a tízmilliárdot is meghaladta. 1981-ben a harmadik világ értéktőzsdéin jegyzett részvények összértéke nyolcvanmilliárd dollár körül mozgott - ez kevesebb, mint amekkora értékben a Samsung 2005-ben tőzsdére került. Huszonöt éve portfolió-beruházók még mindössze néhány százmillió dollárnyi befektetést eszközöltek harmadik világbeli cégekben: ma ez éves szinten meghaladja a hatvanmilliárdot. A Fortune magazin legendás 500-as listáján 58 globális cég már a fejlődő országokból érkezik, miközben profitképességében közülük sok számos nyugati mamutcéget előz meg saját szektorában.
A harmadik világ vállalatai közül rengeteg már eddig is velünk volt, csupán rejtve maradt a nyugati márkák között: nem volt lényeges, hogy a Nike sportcipőit a Yue Yuen, a Dell vagy az Apple iPod alkatrészeit a Hon Hai gyártja. Ám a beszállítók drámai megerősödésével, önálló jövedelemtermelési képességük felívelésével a saját profil előtt is új távlatok nyílnak. Annak idején a Samsung vagy a Hyundai is olcsó beszállítóként kezdte, s mára nemzetközileg elismert márkákká váltak jó minőségű imázzsal, világklasszis technológiát és egyedi designt képviselve. Jó esély van rá, hogy a közeljövőben hasonló pályát írjon le Brazília, Mexikó, Kína vagy India számos nagyvállalata is.
Napjainkban a fejlődő piacok társadalmai jelentik a Föld népességének 85%-át, miközben a globális GDP-hez való hozzájárulásuk még csak alig 20%. Ám a jelenlegi tendenciák szerint 2035-re a harmadik világ gazdaságai nem csupán behozzák, de le is hagyják az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Európa mutatóit (a század felére pedig akár kétszeresen is túlnőhetik azokat). Egyre inkább világossá válik, hogy a globalizáció hatása a nemzetközi gazdaságra nem csupán nyugati cégek összeszerelő-üzemeinek, telefonközpontjainak és gyárainak kiszervezését jelenti az olcsó munkaerő országaiba; de a technológia, a design és a piaci vállalkozó-kedv exportját is a harmadik világba.