Évi 50,000 dolláros egyetemi költségek? Ez még túl szélsőségesnek tűnt akkor, mikor 1989-ben a megugró oktatási költségekről írtam. Akkor, 2006-os áron számolva, 20,000 dollárba került egy év egy átlagos amerikai magánegyetemen. 17 év múlva azonban az árak 50 százalékkal növekedtek, elérve a 30,000 dolláros átlagot. Az áremelés egyik oka az, hogy az iskolák mindezt megtehetik, mivel a legjobb egyetemek diplomái iránti kereslet jóval meghaladja a kínálatot. Az amerikaiak ugyanis az oktatást, és a látogatott oktatási intézményt karrierjük egyik fő letéteményesének tartják. Ennek a feltételezésnek a megalapozására hangoztatják azt az adatot, hogy az egyetemen végzettek fizetése átlagosan 45 százalékkal magasabb, mint a középszintű végzettséggel rendelkezőké. Sokan vélik úgy tehát, hogy az iskolai végzettségnek köszönhető a magasabb fizetés, nem pedig a veleszületett tehetségnek. E mentalitás az, ami egyre több külföldi diákot csábít a magas renoméjú amerikai magánegyetemekre.

A kormányzati támogatások fognak bármit is csökkenteni ezeken a magas oktatási költségeken? Nem. Ha a demokraták erőfeszítéseit siker koronázza, és a Kongresszus jóváhagyja az oktatási intézmények állami szintű támogatásának növelését, az oktatás iránti kereslet csak tovább fog növekedni, ami felfelé ható nyomást gyakorol az egyetemi tandíjakra. Az almamáter alapítványainak vaskosabb támogatása pedig csak magasabb kiadásokra ösztönöz. A legtöbb intézmény a bevételek – beleértve a háttéralapítvány bevételeit is – egy fix százalékában határozza meg a tandíját és egyéb díjszabásait, így az egyetem pénzalapjainak növekedésével az oktatási díjak is növekedni fognak. Mindez nem azt jelenti, hogy ne reménykedhetnénk az egyetemi számlák csökkenésében. Ennek egyik oka, hogy az online oktatás megjelenésével éleződik a verseny az oktatási intézmények között. Profitorientált szervezetek és kevésbé ismert állami egyetemek egyre olcsóbb online tanfolyamokat kínálnak. A másik bizakodásra okot adó tényező a szülők egyre növekvő elégedetlensége. Egyes háztatásokat épp a magas tandíjak késztetnek arra, hogy kevesebb gyereket vállaljanak. De számos család még így sem képes állni gyermekei oktatási költségeit, akiknek így hitelhez kénytelenek folyamodni. Ezek a diákok átlagosan 20,000 dolláros adósságteherrel a vállukon hagyják el az iskolapadokat. A diákhitel folyósítások a 2005-2006-os tanévben megháromszorozódtak a 2001-2002-es tanévhez képest.

Így egyre több szülő szembesül azzal a kérdéssel, vajon a jó egyetemek tényleg megérik-e azt az extra pénzt. Ami azt illeti, sok esetben a másodrangú magán és állami iskolák csaknem ugyanolyan színvonalú oktatásban részesítik diákjaikat, mint a leghíresebbek. 2004-ben a legnagyobb amerikai vállalatok vezetőinek már csak 11 százaléka végzett első osztályú egyetemeken, szemben az 1998-as 16 százalékkal. A híres magánegyetemeken végzettek reálbérei pedig 2000 és 2005 között 3,1 százalékkal csökkent. A kereslet és kínálat eltérése végül úgyis egyensúlyba kerül. Nem lesz ez másképp az amerikai egyetemi oktatás esetében sem.