A hithű elvtársak legnagyobb megrökönyödése mellett, a „kapitalista” tőke, a múlt homályába küldve a 90-es évek pénzügyi válságai által táplált túlzott kockázatra utaló megfontolásokat, egyre nagyobb érdeklődést mutat a feltörekvő gazdaságok részvénypiacai iránt. Nem csoda, hiszen 2003 óta a fejődő gazdaságok részvényei átlagosan éves 30 százalékos hozammal bírnak. Az elmúlt öt évben a feltörekvő piacok által kínált befektetési alapok átlagosan négyszer akkora éves hozamot mutattak, mint az amerikai diverzifikált részvényportfoliók. Így az orosz részvénypiac forgalma az elmúlt nyolc évben 3,000 százalékkal bővült, a sanghaji tőzsde tavaly 130 százalékkal növekedett, miközben a vietnámi tőzsde részvényindexe a duplájára emelkedett. A fejlődő országok piacai, melyek egykoron a hiperinfláció és a teljes gazdasági instabilitás rémképeivel vétették észre magukat, mára magas profittal kecsegtetnek, melyek elsősorban a rekordmagasságú árutőzsdei árfolyamoknak és a – régióban újkeletű – fiskális fegyelemnek köszönhető. Ezek a gazdaságok 2001 óta más fejlődő társaikat háromszor meghaladó egy főre jutó nemzeti jövedelem-növekedéssel büszkélkedhetnek, a globális kibocsátás egynegyedéért felelve.

Azonban a túl nagy lelkesedés komoly veszedelmeket rejt magában. Kétségtelen, hogy a feltörekvő piacok komoly változáson mentek át ez elmúlt évtizedben, mostanra viszont túlterjeszkedetté váltak, így egy kis botlás is nagy eséssel végződhet. Habár a hanyatlás esélye jelentősen csökkent, az nem jelenti azt, hogy el is tűnt volna. Azáltal, hogy a fejlődő világ gazdaságai egyre erősebbé váltak, kormányaik egyre magabiztosabbak, és sok esetben ujjat húznak nagyvállatokkal vagy más szomszédos országokkal, növelve ezzel a politikai kockázatot. A beáramló tőke pedig egyes valutákat oly mértékben megerősítetett, melyek az már kárára válhat a gazdasági növekedésnek. Ha e tényezők valamelyike elriasztaná a befektetőket, a piacokról villámgyors sebességgel kivonuló tőke soha nem látott gyorsaságú összeomlást eredményezne. Ennek a veszélye azért ilyen komoly, mert eddig még soha nem áramlott ennyi pénz feltörekvő piacok részvényeibe.

Elsősorban azoknak az országoknak kell komoly fenyegetéssel szembenézniük, amelyek folyamatos versenyben állnak Kínával. Peking mesterséges eszközökkel gyengén tarja a jüant, miközben óriási összegek áramlanak az országba. Ezzel szemben kisebb szomszédjai nem tudtak ellenállni a forró pénzek beözönlése által generált valutaerősödésnek, így exportjuk visszaesett. Ez pedig sok esetben kétségbeesett lépések megtételéhez vezetett. Így Thaiföldön decemberben a kormány bejelentette, hogy szigorítani kívánja az országból való pénzkivitel szabályait. A hír hallatán a bangkoki tőzsde részvényindexe 15 százalékot esett, de a bejelentés hatással volt más feltörekvő piacok indexeire is. Habár a thai kormány végül visszalépett a tervtől, több országban is gondolkodnak hasonló restrikciók bevezetésén.

De a politikai zavargások ugyanilyen károsak lehetnek. Számos ország megizmosodott, melyek korábban épphogy befértek a nemzetközi gazdasági rend margóján belülre. A venezuelai Hugo Chávez például országa olajjövedelmét politikai érdekszférájának kiterjesztésére kívánja felhasználni. Chávez kiáll Havanna mellett, és hathatós támogatásával jutottak hatalomra a baloldali politikai erők Bolíviában és Ecuadorban. Argentin kötvényeket vásárolva pedig komoly védelmet nyújtott Buenos Airesnek a külföldi hitelezőkkel szemben. Chávez egyre növekvő befolyása azt jelenti, hogy Karrakasz összeomlása az egész latin-amerikai kontinenst magával ránthatja. De a jelenlegi oroszországi események ennél is nagyobb kockázatot rejtenek magukban…