Igaza lett Soros Györgynek, a milliárdos befektetőnek, mikor 2002-ben arra figyelmeztetett, hogy dollár árfolyama a következő néhány évben akár harmadával is visszaeshet. A zöldhasú a 2002-es csúcsértékhez képest 35 százalékkal gyengült az euróval, 28 százalékkal a világ vezető valutáiból összeállított, kereskedelmi forgalom szerint súlyozott valutakosárral, és 18 százalékot az Egyesült Államokkal üzleti kapcsolatban lévő országok nemzeti fizetőeszközének súlyozott kosarával szemben. Mindez azonban mellőzi a káros hatásokat – leszámítva persze mindazon befektetők veszteségeit, akik nem szabadultak meg elég hamar a zöldhasútól. Valójában számos kedvező folyamat indult be. Az amerikai vállalatok versenyképessége növekszik, épp úgy, mint az export. A tengerentúli gazdasági érdekeltségekből az országba visszafolyó, dollárra váltott profiton keresztül a társaságok nem kevés pótlólagos árfolyamnyereséget könyvelhetnek el. A hosszú távú kamatlábak továbbra is alacsonyak, miközben a gazdaság megfelelő ütemben növekszik.

Azonban a dollárral kapcsolatos aggályok újra kezdenek a felszínre kerülni. Az utolsó negyedévben a dollár ellen dolgozott az a várakozás, hogy a gazdaság növekedésének lassulása oly mértéket fog ölteni, ami mellett a Federal Reserve nem mehet el kamatcsökkentés nélkül, melyet valamikor 2007-re prognosztizáltak. Számos szakértő a dollár árfolyamának további jelentős csökkenését jósolta. A legborúsabb helyzetkép oly mértékű árfolyameséssel számol, mely zavart okozhat a globális tőkeáramlásban, károsan hat más nemzetgazdaságokra, a magasabb importárakon keresztül inflációs nyomást fejt ki, és általánosságban nagyban megnehezíti a Fed dolgát az amerikai gazdasági és monetáris folyamatok vezérlésében. Ez azonban nem tűnik valószínűnek. Sőt, leginkább arra lehet számítani, hogy a dollár gyengülésének pozitív hatásai továbbra is ellensúlyozni tudják a negatívumokat.

Az elkövetkezendő évek legnagyobb veszélyfaktora az amerikai gazdaság recessziója, ami azonban nem következik be hirtelen. A valutapiacok az év végén attól tartottak, hogy az ingatlanpiac recessziója más szektorokra is áttevődhet, csökkentve a lakossági fogyasztás szintjét. E hangokat csak erősítették a lakásvásárlási kedv vártnál rosszabb értékeiről és a gyáripar gyengélkedéséről beszámoló jelentések. A legfrissebb adatok szerint azonban nem kell ettől tartani. Az ingatlanpiacok ismét nekilendültek, az ipari teljesítmények is javultak, miközben a negyedik negyedévben az egész évre vetített lakossági fogyasztás is 4 százalékos növekedést mutatott. Más részről a 2002 óta tartó folyamatos gyengülés eredményeképpen a dollár alulértékelté vált. Ennek mértéke a JP Morgan Chase elemzői szerint eléri a 10 százalékot. Ha ez igaz, akkor az amerikai gazdaság komoly tartalékkal rendelkezik az elkövetkezendő évekre.

Igaz az is, hogy habár a valutapiacot elsősorban meghatározó rövid távú trendek lefelé ható nyomást fejtenek ki a dollárra, semmi okot nem adnak arra, hogy a dollár súlyosabb válságára következtessünk belőle. Így például a folyó fizetési mérleg hiánya és annak finanszírozásának nehézségei nem fognak növekedni a következő évben. Egyik oldalról ugyanis az exportnak kedvező árfolyam miatt folyamatosan növekszik a kivitel, a másik oldalról a pedig a csökkenő kereslet mérsékli az import volumenét, így kisebb kereskedelmi deficittel számolhatunk 2007-ben. Habár Amerika és más gazdaságok növekedési és kamatmutatói közötti eltérések egyre több befektetőt ösztönöznek a külföldi gazdaságokba való invesztálásra, az amerikai növekedési mutatók és megtérülési ráták továbbra is kedvezőek, és kedvezők is maradnak mindaddig, míg a gazdaság erősnek mutatkozik.