Többhetes csönd után újra szóba került az új „gáz-OPEC” gondolata: ezúttal személyesen Vlagyimir Putyin elnök említette meg sajtótájékoztatóján. Moszkva a gázexportőrök szorosabb összefogását érdekes ötletnek tartja, és az elnök azt ígérte, Oroszország elgondolkozik a lehetőségeken. Miután Putyin megértette, hogy miért is reagálnak minderre akkora aggodalommal Nyugaton, ahol eleve óvakodnak az orosz energiadiplomáciától, kiegészítette mondandóját annyival, hogy Moszkva nem egy kartellt szeretne kreálni: a gáztermelők együttműködésének elsődleges célja „megbízható energiaforrást biztosítani fogyasztóinknak”.

Néhány napja, Andris Piebalgs lett EU-energiabiztos már felhívta a figyelmet egy orosz–algériai kartellre – miután az orosz energiaügyi miniszter Algériába látogatott –, és arra kérte a két országot, hogy tisztázzák szándékaikat. Oroszország, Algéria és Norvégia az Európai Unió legfőbb gázszállítói. Moszkva egyébként január végén protokollegyezményt írt alá Algériával a két ország energiaügyi együttműködéséről, valamint épp most tárgyal hasonló ügyben Iránnal.

A tavaly januárban Oroszországot Ukrajnával szembeállító gázválság óta az európaiak, úgy tűnik, már tisztában vannak azzal, milyen problémákat okozhat az Európai Unió Oroszországtól való energiafüggősége. Ám miután egy évre rá, 2007 januárjának elején is hasonló problémák adódtak Fehéroroszországgal, újra kétségbe vonják Oroszország megbízhatóságát. Az európaiak félnek a nagy Gazpromtól, mely nem elégszik meg a termelő országok közti domináns pozíciójával, hanem legszívesebben kontroll alatt tartaná az egész energialáncot, azaz az orosz–európai gázvezetékek egész hálózatát, masszívan befektetve az európai terjesztőhálózatokba. A gázóriás számos energiatársaságot felvásárolt Közép-Európában, például Magyarországon és Szlovéniában. Kiváltságos kapcsolatot épített a Gaz de France-szal és hajlik az Electrica, brit terjesztőcég megvásárlására is. Az oroszok telhetetlensége bosszantja az Európai Bizottságot, amely már tanulmánykötetet is publikált arról, Európa miként válogathatná meg jobban energiaszállítóit. Ám mivel Oroszország már ratifikálta a nemzetközi Energia Charta Egyezményt, a feszültség csak tovább nő.

Putyin ugyan láthatólag el akarja oszlatni a moszkvai törekvéseket övező félelmeket, nyomatékosítva, hogy Oroszország teljesíteni szeretné az összes követelményt külföldi fogyasztói felé, s hogy gazdasági hatalmát a jövőben nem fogja politikai célokra használni. Ugyanakkor az elnöki irányvonal egyértelmű geopolitikai szándékokat tükröz. Mivel Oroszország domináns szereplő az európai piacon, semmi szüksége más szállítóktól függeni. Arról viszont lehet szó, hogy Moszkva, a „legenergetikusabb” országokkal kapcsolatokat építve tekintélyét szeretné visszaállítani a nemzetközi színtéren, e folyamatban pedig olyan országok csoportját kívánja vezetni (mint Algéria, Venezuela vagy Irán), amelyek hagyományosan kevéssé találják a hangot a Nyugattal.