Dávid legyőzte Góliátot! A világpiacon forgó euró bankjegyek értéke (628 milliárd euró) megelőzte az összes forgalomban lévő dollár bankjegy értékét (585 milliárd euró). Egyre több ország részesíti előnyben az egységes európai fizetőeszközt, mint az USA bankjegyeit, többek közt az olajexportőr Irán és Venezuela is.

1999 óta a világ devizatartalékainak összetételében a dollár aránya 71%-ról 66-ra csökkent. A legfontosabb valuta elveszíti jelentőségét? Ha nem is teljes mértékben, de már most látszik, hogy az euróval szemben egyelőre csatát vesztett. Michael Schubert, a Commerzbank pénzügyi elemzője szerint már az év első hónapjaiban 1,35 dollár lesz egy euró, de más előrejelzések szerint megközelítheti az 1,5 dollár/euró árfolyamot, ami a 2004-es – rekordnak számító – 1,36-os váltási kulcsot is messze felülmúlná. Az erős euró egyrészről számos előnnyel, de ugyanakkor hátrányokkal is jár. Olcsóbb a tankolás, mert az olajkereskedelem tradicionálisan dollárban bonyolódik. A turisták is olcsóbban utazhatnak az Egyesült Államokba, és sok más nyaralóhelyen is előszeretettel fogadják az eurójukat elkölteni kívánókat.

A gyenge dollár árnyoldala a pénzüket amerikai részvényekbe, értékpapírokba fektető európaiakat érintheti a legérzékenyebben, akik jelentős összegeket veszíthetnek, ha a dollár árfolyama tovább zuhan. Azoknak a vállalatoknak, akik dollárban bonyolítják kereskedelmüket, nem lesz elég idejük, hogy áruik külföldi megdrágulását kiegyenlítsék (a termelés növelésével, vagy új termékek bevezetésével). A Német Kül- és Nagykereskedelmi Szövetség arra figyelmeztetett, 1,40 dollár/eurótól kezdve a német export veszélyben forog. De nem csak a német gazdaságra, hanem az egész világra nézve káros hatásokat sem szabad elfelejteni. Ilyen esetben az amerikai jegybank, a FED kénytelen drasztikus kamatemelést végrehajtani, ami a fogyasztás csökkenéséhez vezet, az árak leesnek és a láncreakció eredményeként a világ gazdasági motorjaként ismert Egyesült Államok növekedésének lelassulása az egész világgazdaságra nézve veszélyforrássá válik. Az ikerdeficit máris tapasztalható. Az államháztartás és a kereskedelmi mérleg is nagy hiánnyal küzd. Ennek egyik oka az iraki háború, mely 2003 óta 350 milliárd dollárt emésztett fel, de az átlag amerikai polgárok is sokkal többet fogyasztanak és importálnak, mint amennyit termelnek. A kereskedelmi mérleg deficitjét 2006-ra vetítve 800 milliárd dollárra teszik.

Emellett számolnia kell Washingtonnak az egyre erősödő konkurenciával. Németország gazdasági növekedése az elmúlt évben 2,5%-os volt, ami hat éve nem tapasztalt mértékű gyarapodás, és akkor még Kínáról vagy Indiáról nem ejtettünk szót. Ez utóbbiak gazdasági óriásokká nőtték ki magukat, egymás közti kereskedelmüket pedig már nem dollárban, hanem ACU-ban (egységes ázsiai valuta) bonyolítják. Az ázsiai jegybankok előidézhetnek egy „dollár-végkiárusítást”, mivel az éveken át az Egyesült Államokba exportált termékek után hatalmas dollárkészleteket halmoztak fel, melyet azonnal visszaforgattak az amerikai pénzpiacon. Egyedül Kína több mint egybillió dollárt fektetett be amerikai részvényekbe, melyek az exportból származnak. Elemzők kevés esélyt látnak egy esetleges nagyarányú dolláreladásra, mert fenti okból kifolyólag az amerikai valuta összeomlása elsősorban Kínát és Japánt temetné maga alá.

A legnagyobb veszélyt a devizaspekuláció és az ebből következő tőkekivonás jelenti a dollárra nézve. Az FXdirekt kereskedelmi bank becslése szerint a devizaügyletek 95%-a ma nem a kereskedelemből származik, hanem egyszerűen fedezeti ügylet. Ha a devizaspekulánsok órák leforgása alatt dollármilliárdokat adnak el, az térdre kényszerítheti az amerikai fizetőeszközt, mint ahogy Soros György tette ezt a kilencvenes évek elején a francia frankkal és a brit fonttal. A pénzügyi szakértők úgy látják, hogy a devizaspekuláció egymagában elegendő, hogy a dollárt padlóra küldje. Az amerikai valuta ebben a tekintetben nem hasonlítható össze a fonttal vagy a frankkal. A piaci szereplők régóta várják, hogy a dollár leértékelődik, így volt idejük felkészülni. A legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy a dollár folyamatosan tovább veszít értékéből, ahogy azt tette az utóbbi harminc esztendőben