Jó hírrel szolgálhatok a karrierjüket szem előtt tartó nőknek: az a teória, miszerint a munka frontján kimagaslóan teljesítő nők nem számíthatnak boldog családi életre, nem igaz. Az igazság ugyanis az, hogy az okos, sikeres nők épp ugyanolyan arányban mennek férjhez, mint átlagos társaik, illetve ha már a házasságig eljutottak, ugyanolyan arányban is vállalnak gyereket. Ehhez elég csak megnézni a Munkaerő-statisztikai Központ és a Nemzeti Népszámlálási Iroda 50 ezer fős mintára kiterjedő 2006-os népesedési felmérését. E szerint azoknak a 35 és 39 év közötti, közepes méretű városokban élő diplomás nőknek, akik évi 75 000 dollár fölött keresnek, 92 százaléka házasságban él. Ezzel szemben a kevésbé képzett, kevesebbet kereső nők – azonos korban és megegyező lakóhelyi viszonyok között, évi 30 000 és 35 000 dollár közötti kereset mellett – csak 87 százalékban vannak férjnél. Ugyanezen felmérés szerint azok a férjezett nők, akik 60 000 dollár fölötti éves keresettel és felsőfokú diplomával rendelkeznek, 84 százalékban rendelkeznek 18 év alatti gyerekkel 40 és 44 éves koruk között. Ez magasabb arány, mint ami alacsonyabb végzettségű nőtársaik esetében kimutatható. Emellett érdemes kiemelni, hogy a munka világában sikeres nők sokkal kisebb valószínűséggel szülnek házasságon kívül, így az összesített termékenység e nők esetében alacsonyabb.

Akkor mégis mivel magyarázható a társadalom jó részének téves informáltsága? Talán azzal, hogy a közhiedelem nem tudott szabadulni a múlt szorításából. Az 1980-as népszámlálás ugyanis azt mutatta, hogy a magasan képzett, jól kereső nők nagyon kis arányban mennek férjhez, és még kisebb arányban vállalnak gyereket. Ekkor egy 40 és 44 év közötti nő, aki 19 évig tanult, 66 százalékos eséllyel volt házas, míg az, aki csak 12 évig járt iskolába, 83 százalékos eséllyel. Doktori vagy más posztgraduális fokozattal rendelkező nők pedig fele olyan nagy valószínűséggel voltak gyermek nélkül 40 éves korukban, mint az egyetemet végzettek. A képlet megváltozására a 2000-es népszámlálás hívta fel a figyelmet. Az előrejelzések szerint pedig a 2010-es népszámlálási adatok még inkább alá fogják támasztani a fenti állítás helyességét; a magasan képzett férfiak magasan képzett nőket vesznek feleségül.

Minek tudható be ez a változás? A munkahelyeken és az iskolában egyre inkább kiegyenlítődik a nemek reprezentációja. Az egyetemi diplomások körében a nők már túlsúlyban vannak, és a nemek aránya a speciális szakmai képzéseken is a paritás felé halad. E generáció férfijainak pedig nagyon tetszik az ötlet, hogy a háztartás pénzügyi terheit megoszthatják egy hasonlóan jól kereső nővel. A képnek létezik egy másik fontos aspektusa is. Mi történik a házassággal akkor, ha a nő többet keres, mint a férfi? A 2006-os felmérés azt mutatja, hogy e magasan képzett és jól kereső egyedülálló nők 82 százaléka mondja azt, hogy számára nem jelent gondot egy nála kevesebbet kereső férfival összeházasodni, és 62 százalékuk kényelmesen is érezné magát egy olyan háztartásban, ahol ő lenne az első számú kenyérkereső. De a férfiak is szívesen látják az új fejleményt. A felmérés szerint a korosztályukban legsikeresebb férfiak és az egyetemi diplomákkal rendelkezők 71 százaléka számára lesz egy nő kívánatosabb feleség, ha sikeresen teljesít munkahelyén; 68 százalékuk vallja, hogy az okosabb nőkből jobb anyák válnak; és 90 százalékuk mondja, hogy meg akar házasodni, vagy már elvett egy olyan nőt, aki legalább olyan magasan kvalifikált, mint ő.

E tendenciák fényében meglehetősen fényes szakmai karrier és boldog családi élet vár a magasan képzett amerikai nőkre és lányaikra.