Szlovénia az újév beköszöntével ünnepelte az euró bevezetését: a kormány ezekben a hetekben látta el a háztartásokat az új pénznemről szóló tájékoztató brosúrákkal és a kis alpesi köztársaság legeldugottabb sarkát is beleértve összesen mintegy 2,3 milliárd eurót osztott szét. Az átállás itt is áremelkedéssel járt: míg korábban egy csésze kávé 200 tolárba (0,83 euró) került, januártól szinte mindenhol egy eurót kell érte fizetni. Ám mint ahogy sok más államban megtörtént, a társadalom burkolt árdrágítás miatti tiltakozása ebben az országban elmaradt.

Szlovénia az EU-hoz történő csatlakozást követő 32 hónap elteltével vezette be az egységes pénznemet, melynek bevezetésétől szinte senki sem tartott: felmérések szerint a kereken kétmillió lakos háromötöde hisz abban, hogy az euró bevezetése pozitív következményekkel jár. Az ország kitűnően felkészült gazdaságilag: a szlovén gazdaság növekedése 2006-ban 5%-ot tett ki és az ország egy főre jutó GDP-je éppen olyan magas, mint Görögországé. A maastrichti kritériumokat a pénzügyi unió egyes megállapodott tagjaihoz képest még jobban is teljesíti: az infláció alacsony, az államháztartás kiegyensúlyozott, az államadósság említésre sem méltó.

Ugyanakkor Szlovénia esete üdítő kivétel marad: Peter Brezinschek, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint 2010 előtt Málta és Ciprus kivételével várhatóan egyetlen további állam sem válik az eurózóna tagjává. Ez azért érdekes, mert a változásokkal küszködő közép- és kelet-európai országok sokáig küzdöttek azért, hogy bekerülhessenek az exkluzívnak számító euróklubba. Most inkább úgy tűnik, hogy az „EU-fória” lassan „EU-fóbiának” enged teret, hiszen sok állam maga előtt tolja a belépésre irányadó dátumot és az EU-intézmények érdeklődése is lankad, ami a pénzügyi unió kibővítését illeti. 2006 májusában az EU Litvániának az eurózónához történő csatlakozási kérelmét utasította el; ezt követően Észtország jelentette be, hogy a 2008-ra megcélzott belépés tarthatatlan. Október végén Csehország kormánya mondott le a 2010-es dátumról, két héttel később pedig Lengyelország pénzügyminisztere jelentette be a 2010-es dátum tarthatatlanságát. Magyarország esetében a GDP 10%-át kitevő államháztartási hiány miatt pedig legalább 2013-ra kitolódik az euró bevezetése.

A kis balti állam elutasítása sok jelöltben elkeseredettséget váltott ki. Litvánia, mely mindenképpen a pénzügyi unió tagja kívánt válni, a maastrichti kritériumok közül számosat teljesített, az infláció kivételével, mely határértékét 0,06 százalékponttal haladta meg. Az EU államfőinek ez nem volt elég, nemleges döntésüket azzal indokolták, hogy az inflációs ráta meghaladja azt a szintet, melyet a fenntartható konvergencia megbízható mértékének lehet nevezni.

A hat kelet-európai ország protestálása sem rendítette meg Brüsszelt, ugyanis a bizottság, az Európai Központi Bank és a legtöbb pénzügyminiszter attól tart, hogy Litvánia esete precedenst teremthetne. A balti államok úgy érzik, diszkriminálják őket. Az EU Olaszország, Belgium vagy Görögország esetében sokkal nagyvonalúbb volt, pedig ezek az országok az államadósság vagy az államháztartást tekintve Litvániához képest lényegesen súlyosabb problémákkal küzdöttek. 2004-ben még az is kiderült, hogy Görögország annak köszönhetően lett a pénzügyi unió tagja, hogy meghamisította államadósságra vonatkozó adatait.