A szegénység mögött a világon rengeteg okot találunk a terrorizmustól a madárinfluenzáig. A leggazdagabb országok talán soha nem hangoztatták ilyen kitartóan (mint tavaly a gleneagles-i G8 csúcson), hogy kiemelt céljuk a szegénység felszámolása. A kérdés: továbbra is csupán üres ígéretekről van szó, vagy valóban minden eddiginél nagyobb az egymásrautaltság?

A vezető gazdasági hatalmak mindenesetre újabbnál újabb ötletekkel állnak elő a tárgyban, hogy milyen forrásokból lehetne finanszírozni a fejlődő világnak nyújtandó támogatásokat. Jacques Chirac egyik davosi javaslata szerint a nemzetközi repülőjegyeket kellene egy új, segélyezésre szánt adóval megterhelni. Mások a mezőgazdasági vámok csökkentését irányozták elő, a politikusokon kívül pedig egyre több híresség tűzte a szegénység elleni harcot saját népszerűségének zászlajára. „Semmi sem állhat a változás útjába” – fogalmazott Tony Blair márciusban.

A Globális Fejlődés Központja (Center for Global Development) és a Foreign Policy magazin minden évben elkészíti azt a listát, melyből megtudhatjuk: mely országok és milyen mértékben járulnak hozzá tevékenyen a szegénységben élő államok megsegítéséhez. Mennyi segélyt adnak? Milyen vámakadályokat tartanak fenn a szegény országokkal szemben? Tesznek-e a kereskedelmi útvonalak fejlesztéséért, biztonságáért? És a globális felmelegedés szegény országokat hatványozottan érintő hatásainak semlegesítéséért? Huszonegy ország, hét szakpolitika: segélyezés, kereskedelmi szabályozás, beruházás, bevándorlás, környezetvédelem, biztonság, technológiai transzfer.

Mindezeket figyelembe véve 2006 legáldozatkészebb donorországai a következők:

1. Hollandia

2. Dánia

3. Svédország

4. Norvégia

5. Új-Zéland

6. Ausztrália

7. Finnország

8. Ausztria

9. Németország

10. Kanada

11. Svájc

12. Egyesült Királyság

13. Egyesült Államok

14. Írország

15. Belgium

16. Portugália

17. Spanyolország

18. Franciaország

19. Olaszország

20. Görögország

21. Japán