Senki sem számított arra, hogy a kamatlábak olyan alacsony szintre esnek vissza, mint ahol ma állnak. A tartós fogyasztási cikkek keresletének csökkenésére és az amerikai gazdasági növekedés lassulásának körülményeire alapozva a legtöbb szakértő úgy véli, hogy a kamatlábak szintje még tovább fog esni.

Egy dolgot azonban érdemes átgondolni. Az egyik ok, amiért a hosszú távú kamatlábak ily alacsonyak, az az, hogy az olajexportőrök petrodolláraik jelentős hányadát amerikai államkötvényekbe fektették be. Azáltal azonban, hogy az olaj világpiaci ára csökken, és az olajtermelő országok számára egyre több csatorna nyílik meg profitjuk újbóli befektetésére, csökkenhet az amerikai kasszákba áramló pénzösszegek mennyisége, mely felfelé nyomhatja a hosszú távú kamatlábakat.

Ennek megértéséhez érdemes megvizsgálni, hogyan használták fel az olajexportőr országok megnövekedett nyereségüket az elmúlt év folyamán. Mikor a nyersolaj hordójának világpiaci ára a januári 66 dollárról júniusra 75 dollárra emelkedett, az olajtermelő országok kereskedelmi mérlegének többlete ezzel párhuzamosan növekedett. E pénzfolyamok jelentős része az Egyesült Államok Kincstárában kötött ki, mely meghaladja az Ázsiából érkező összegek mértékét. Egy év alatt, 2005 és 2006 júliusa között az amerikai államkötvényekbe fektetett petrodollárok mennyisége 61 százalékkal növekedett, miközben az ázsiaiak amerikai kötvényvásárlásai ehhez képest csak 12 százalékkal bővültek. „Az olajexportőrök felülmúlják Kínát” – mondja Paul Ashworth, a Capital Economics, egy londoni székhelyű tanácsadó cég vezető közgazdásza.

A gond azonban az, hogy az olajárak csökkenésnek indultak, és ha a fenti logika alapján az olajexportőr államok amerikai kötvényvásárlása alábbhagy, az még a Federal Reserve kompetenciáin is túlmutató hatással lehet a hosszú távú kamatlábakra.

Mindennek ellenére persze senki sem panaszkodik az olaj árának csökkenése miatt. Ezáltal több marad az amerikai vállalatok és fogyasztók zsebében, akik kevesebbet fizetnek az üzemanyagért az olajexportőr országoknak, így csökken az amerikai kereskedelmi mérleg deficitje a nevezett országok viszonylatában. Sőt, a lassuló gazdasági növekedés körülményei között az olajárak csökkenése miatt kieső kötvényeladások más, hazai befektetők vásárlásai nyomán pótlásra kerülnek – ha nem is teljes mértékben.

De nem szabad arra számítani, hogy az országok, melyek mind ez idáig nagy mennyiségben vásároltak államkötvényeket az amerikai államkincstártól, továbbra is folytatják stratégiájukat. Kínában például igyekeznek enyhíteni az exporton alapuló gazdasági növekedésen, és a kereskedelmi többlet egy részét hazai fogyasztásra költeni. Minden bizonnyal az üzemagyag-exportőrök is hasonlóképp fognak cselekedni, véli Nikola Spatafora, az IMF közgazdásza. Ezen országok már eddig is készséget mutattak a hazai befektetések növelésére, a gazdasági növekedés lendületének felgyorsítására.