Henry Paulson meleg fogadtatásban részesült, mikor új tisztségében, mint az Egyesült Államok Kincstárának vezetője, a múlt hónapban Kínába látogatott. De miközben Pekingben a vörös kárpitot készítették elő a Goldman Sachs egykori guruja számára, más befektetők alól épp kihúzni készültek azt. Az előző héten hirdettek fizetési haladékot minden külföldi nyereségre az ország tőzsdéin. A kínai hatóságok célja ezzel az volt, hogy segítsék a kínai pénzügyi intézményeket az egyre éleződő versenyben. A külföldi vállalatvezetők ezt annak a folyamatnak az újabb jeleként értelmezték, hogy az ország vissza kívánja fogni a külföldi befektetések mértékét, melyekre több mint egy évtizeden át oly nagymértékben számítottak.

Ez év eleje óta kínai hivatalok számos külföldi befektetőt utasítottak vissza, így a Citigroup ajánlatát a Guangdong Fejlesztési Bank tulajdonjogának 85 százalékos részesedésére, vagy a Carlyle Goupe 375 milliárd dolláros terveit a Xugong Építkezési Szervezet részvényeinek 85 százalékára. Emellett az állam egyre nagyobb nyomást gyakorol a külföldi vállalatokra, hogy engedélyezzék a kínai munkások állam által ellenőrzött szakszervezetekbe való tömörülését. Augusztusban pedig új szabályozást vezettek be, mely megkövetelte a külföldi befektetőktől, hogy minden tranzakciót bejegyeztessenek a kínai Kereskedelmi Minisztériumban, melyek eredményeképpen „kulcságazatokban” működő vállalatok fölött megerősödik a külföldi irányítás, és melyek érintik az ország gazdasági biztonságát.

A kínai vezetők minden bizonnyal úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy változtassanak a külföldi befektetőkkel szemben eddig alkalmazott politikájukon. Miközben a gazdaság továbbra is évi tíz százalék fölött növekszik, egyre inkább azon fáradoznak, hogy visszafogják a külföldi befektetéseket, ahelyett, hogy tovább ösztönöznék azokat. A magas exportszintnek köszönhetően – Kína tavaly rekordmértékű 202 milliárd dolláros kereskedelmi aktívumot halmozott föl az Egyesült Államokkal szemben, ami idén várhatóan tovább fog nőni – az ország bővelkedik a dollárban. Peking külföldi valutatartaléka, mely így is a legnagyobb a világon, a következő hónapokban várhatóan el fogja érni az 1 billió dolláros mértéket.

Kína az elmúlt két évben külföldi működőtőke befektetés (FDI) formájában 120 milliárd dollárt fogadott be gazdaságába, és továbbra is Ázsia első számú befektetési célországa. 2006 januárja és augusztusa között 37,2 milliárd dollárnyi FDI érkezett az országba, ami 2,1 százalékos csökkenés az előző év ugyanezen periódusához képest. Ha 2005 és 2006 augusztusát vesszük az összehasonlítás alapjául, akkor a csökkenés 8,5 százalékos. A szakértők a jelenség folytatódásával számolnak, miközben kiemelik, Kínában azért továbbra is fontosnak tartják a külföldi befektetéseket.

Az új jelenség fontos változásra hívja fel a figyelmet. A Teng Hsziao-ping által ösztönzött külföldi tőkebefogadás politikája volt az, amely a 90-es évek folyamán kiutat mutatott a maoizmus izolacionizmusából és szegénységéből. E politikát utódja is lelkesen követte. A jelenlegi elnök, Hu Csin-tao populista politikája már kevesebb haszonnal kecsegtet a külföldi vállalatok számára.

David Li, a Csinghua Egyetem közgazdásza szerint a külföldi befektetőkkel szembeni keményebb magatartás nem más, mint a gazdasági érettség első jele. Véleménye szerint Kínában mára kialakult a hazai vállalatok egy bázisa, melyek már elég erősek ahhoz, hogy versenybe tudjanak szállni a külföldi óriásokkal. Azonban Hu populizmusa a protekcionizmus, a xenofóbia megerősödését is hozta egyes körökben. A MIT politológia professzora, Yasheng Huang szerint az FDI mértékének csökkenésével csak romlik az ország helyzete. A kínai gazdasági modell hibája szerinte ugyanis nem az, hogy túl nagy mértékben fogadta be a nemzetközi tőkét, hanem az, „hogy Kína oly módon nyitotta ki kapuit a külföldi működő tőke árama előtt, hogy azzal hátrányosan diszkriminálta a hazai magánszektort”. Szerinte az ország versenyképessége növelésének kulcsa nem az, hogy szigorúbb szabályok közé szorítják a külföldi befektetőket, hanem hogy csökkentenek a hazai vállalatokra nehezedő korlátozások nyomásán.