James Bartholomew kollégám korábban közölt cikkében azt ecseteli, miért is vette ki kilenc éves lányát az állami iskolából, és miért vállalta otthoni oktatását. Az oktatási minisztérium becslései szerint Britanniában több mint 90,000 gyerekkel kapcsolatban döntöttek a szülők hasonlóképpen. Ez azonban sokkal inkább intézményesített iskolakerülés, mint otthoni oktatás. A 90,000 szülő közül szinte mindegyik jól képzett középosztálybeli, aki talán még nosztalgiával is gondol vissza iskolás éveire. Mi állhat döntésük hátterében? Két dolog azonnal felötlik az emberben. Először is, a brit oktatási rendszer évről évre több szülőt idegenít el magától, talán a lebutított tananyag, és a baloldalra hajló történelemértelmezés miatt. Másodszor, egyre több középosztálybéli szülő – elsősorban a média-majom metropolita középosztálybéli - van eltelve saját képességeitől, és gondolja úgy, hogy mindenhez ért, hogy a tanárok semmirekellők, hogy ők sokkal jobban tudnák elvégezni ugyanazt a munkát.

Hogy igazuk van-e? Természetesen nem. Az arrogancia netovábbja e 180,000 szülő részéről, hogy azt hiszik a) hogy a művészetektől a matematikáig terjedő spektrumon tudásuk olyan mély, hogy az vetekszik az adott téma szakértőével, és b) még ha föl is tesszük, hogy vannak annyira műveltek, akkor sem képesek az alapoktól építkezve megfelelően átadni ezt a tudást gyermekeiknek. Az én gyermekeim (hét és nyolc évesek) állami iskolába járnak; én is aggódom amiatt, hogy tanáraik nem képesek a megfelelően mély tudás átadására. Éppen ezért, mikor hazaérnek, magam is tanítgatom őket. Viszont egy pillanatig sem gondolom, hogy helyettesíteni tudnám a szakembereket, akik tudják, mit tesznek.