Németországban az első, kifejezetten kiemelkedő tehetségű gyerekekkel foglalkozó óvodát 1995-ben alapították. A csoportok fele átlagos képességű gyerekekből, másik fele kiemelkedő tehetségű, vagy gyorsfejlődésű gyerekekből áll. Kiemelkedő tehetségűnek az számít, akinek az IQ-ja magasabb, mint 130 pont. Ők a népesség 2%-át teszik ki, ugyanannyi fiú, mint lány. A kiemelkedő tehetséget teljes biztonsággal azonban csak 12 éves kor felett lehet megállapítani, 3-4 éves gyerekeknél az ilyen jellegű előrejelzés ugyanúgy túl korainak számít, mint ahogy azt sem lehet biztosra venni, hogy egy duci gyerekből duci felnőtt lesz. Sok kiemelkedő teljesítményű kisgyerek egyszerűen csak gyorsabban fejlődik társainál. A kiemelkedő tehetségű gyerekekkel foglalkozó óvodák célja nem az, hogy iskolai programot állítsanak össze a gyerekeknek, hanem hogy segítsék őket személyiségük erősítésében. Sok gyerek „aszinkron” módon fejlődik: lehet, hogy intellektuálisan messze leelőzi társait, de emocionális és szociális képességei ugyanolyanok.

A kiemelkedő tehetségű gyerekekkel foglalkozó óvodákba nincs felvételi. Bár sok szülő becsvágyból szeretné, ha a gyermeke ilyen intézménybe járna, a valóban kiemelkedő gyerekeket azért hozzák ide, mert egy átlagos óvodában az alacsony követelmény boldogtalanná teszi őket. A kiemelkedő gyerekekről sok hír terjed: kevesebb alvásra van szükségük, perfekcionisták, különösen érzékenyek és nincsenek hisztirohamaik, mivel hamar megértik az összefüggéseket. Hosszú távú kutatások viszont nem igazolják ezeknek a megállapításoknak a helyességét. Az egyetlen különbség a kiemelkedő tehetségű és az átlagos gyerekek között, hogy a kiemelkedő tehetségűek gyorsabban és jobban jár az agyuk.

Fontos, hogy a nagyon okos gyerekek együtt lehessenek átlagos képességű gyerekekkel, és így megfelelőképpen tudjanak szocializálódni. Egy jól működő óvodában, ahol mind az átlagos, mind a kiemelkedő gyerekek megfelelő szerepet kapnak, mindenki jól érzi magát. Vigyázni kell, hogy a pár éve divatba jött „hiperaktív”-korszakot most nehogy egy „kiemelkedően tehetséges”-korszak váltsa fel. Akkoriban ugyanis sok gyereket indokolatlanul hiperaktívnak tituláltak, nem lenne jó, ha most pedig minden okos gyerekkel „kiemelkedően tehetséges”-ként szeretnének eljárni.