Az a felkapott mítosz, miszerint a kukorica megoldást nyújthat minden energiaellátási problémánkra, rendkívül veszélyes élelmezési válságot rejt magában. Miközben a gabonaalapú etanol – napjaink legfrissebben dicsőített alternatív energiaforrása – segítségével nagyobb bűntudat nélkül tölthetjük teli autónk benzintartályát, valójában a mezőgazdasági energiaforrásaink teljes kiaknázása sokkal veszélyesebb következményekhez vezethet, mint az, hogy esetleg le kellene mondanunk egyik kisterepjárónkról. Rengetegen éhen maradhatnak.

Hősi küzdelemnek lehetünk majd tanúi, ahol a mobilitását megőrizni kívánó 800 millió autós áll szemben a világ legszegényebb kétmilliárd emberével, akik semmi mást nem akarnak, mint megérni a másnapot. Idén már nem az emberek, hanem a járműveik felelősek a világ gabonafogyasztásának nagy részéért. A probléma az, hogy a gabonából nyert üzemanyag előállítása ma még egyáltalán nem hatékony. Ezt jól példázza, hogy egy 25 gallonos benzintartálynyi bioetanol előállításához annyi gabona kell, amiből egy ember egy éven át megél. Ha az Egyesült Államok éves gabonatermésének egészéből előállított üzemanyag is még csak az amerikai kereslet hatodát lenne képes fedezni.

Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának adatai szerint a világ gabonafogyasztása idén 20 millió tonnával fog növekedni, ami kb. 1 százalék. Ebből 14 millió tonna jut az amerikai autósoknak, a maradék hat pedig a világ egyre növekvő élelmiszerigényének kielégítésére hivatott. A nyersanyagok árai egyébként is növekednek. A cukor világpiaci ára az elmúlt 18 hónapban megduplázódott, míg a kukoricáé és a búzáé idén eddig egynegyedével növekedett. Ez az árnövekedés húsbavágó azok számára, akik jövedelmük felét így is élelmiszerre költik.

A bioüzemanyag előállításának fellendülése mögött a nyersolaj világpiaci árának megszaladása áll. Rengeteg élelmiszer alapanyagot, így a búzát, kukoricát, rizst, szójababot és a cukrot, fel lehet használni üzemanyag gyártására, miközben az energiapiacok konvergálódnak. Tehát ez a piac határozza meg a mezőgazdasági termékek árait is, hozzáigazítva azokat a nyersolaj világpiaci árához. Ahogy nő az olaj ára, úgy nő az élelmiszeré is.

Az amerikai kukoricaföldeken az etanolfőzdék egyre inkább rátelepednek a kínálatra. Iowában 25 ilyen főzde működik, és további 26 megnyitását tervezik. Bob Winser, az Iowa State University professzora szerint, ha ezek is megépülnek, akkor a főzdék az egész állam kukoricatermését fel fogják használni. Dakotában már a termés felét elviszik. E nyomás enyhítésének kulcsmozzanata a celluloid-alapú etanol-fejlesztés költséghatékony módszerének kifejlesztése lesz, amire azonban még legalább öt évet várni kell.

Malajzia, a világ első számú pálmaolaj-exportőreként Ázsia vezető hatalma lett a bioüzemanyag területén. Azonban 32 biodízel-finomító engedélyeztetése után a kormány kijelentette, hogy nem adja hozzájárulását újabb licenszek kibocsátásához, mivel a készletek fogyóban vannak. Mind üzemanyag-, mind élelmiszer-alapanyagként egyre gyorsabban növekszik a pálmaolaj iránti globális kereslet, melyet csak tetéznek az egyre nyomasztóbb hazai szükségletek, így nem csoda, hogy a kormány a készletek kimerülésétől tart.

Pedig lennének kisebb áldozatot követelő alternatívái is az élelmiszer-alapanyagú üzemanyagtípusoknak. Az amerikai benzinfogyasztás 3 százalékát kitevő bioetanolt például lehetne helyettesíteni a kisebb fogyasztás irányába mutató általános sztenderdek bevezetésével. Vagy a hibridek, a vegyes gáz- és elektromos meghajtású autók piacra dobásával, melyek esetében a feltöltött akkumulátorral az autó képes lenne kisebb távolságok megtételére. Így tökéletes lenne a munkába járáshoz, vagy a napi ingázók számára. Vagy szolgálatba lehetne állítani a szélenergiát is az autók meghajtásához.

Megoldás létezik. A világnak rendkívüli szüksége van az üzemanyag kontra élelmiszer küzdelmének felszámolására alkalmas stratégiára. Ebben, mint a világ legnagyobb gabonatermelőjének és –exportőrének, egyben a legnagyobb etanolgyártójának az Egyesült Államoknak kell az élen járnia.