Az amerikai gazdaság 2001. szeptember 11. és 2006. szeptember 11. között 30 százalékkal növekedett. Ez nominális szinten 3 billió dolláros növekedést jelent, mely szám meghaladja a kínai gazdaság méretét. A világgazdaság azonban még ennél is jobban teljesített, amely az elmúlt öt évben 47 százalékkal bővült, és évente 15 billió dollárral nagyobb, mint a World Trade Center ellen indított terrortámadás évében volt. Az emberiség egyre gyorsuló ütemben gazdagodik. 1500-ban az egy főre jutó világtermék (GWP) 800 dollár körül volt (2006-os értéken számolva), három évszázaddal később alig volt több, mint 950 dollár. Aztán robbant, és ma 9500 dollár. A világ legjobb sorban élő egymilliárd lakosára számítva – akik elsősorban Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Japánban élnek – a GWP 30 000 dollár. A sort Luxemburg vezeti 76 000 dollárral, míg Amerikában 42 000 dollár.

A világ legszegényebb lakosainak helyzete pedig aggasztó. A legszegényebb egymilliárd ember az 1500-as éveknek megfelelő jövedelmi szinten rekedt meg, míg a legszegényebb hárommilliárd az 1820-as szinten. A jövedelmi egyenlőtlenség önmagában még nem immorális. Csak akkor az, ha a legszegényebbek élelem, fedél nélkül sínylődnek, kilátástalanul. Rick Warren tiszteletes szerint a szegénység leküzdéséért folyó harcban csak az egész pályás letámadás vezethet sikerre. Szükség van a kormányok, az NGO-k, a hitalapú szervezetek és az üzleti szféra összefogására. A kormányok rendelkeznek az autoritással, az NGO-k a tapasztalattal és a különleges képességekkel, az egyházak az emberekkel és a disztribúciós csatornákkal, az üzleti szektor pedig a pénzzel és az egyéb szükséges eszközökkel. Minden szegénységellenes aktivista nagyobb anyagi felelősségvállalást vár az üzleti szektortól. Pedig szerintem más eszközökre nagyobb szükség lenne.

De vessük figyelmünket a történelmi perspektívára. A reneszánsz és az ipari forradalom közötti háromszáz évben az egy főre jutó GWP mindössze 20 százalékkal növekedett, bármily nagyívű is volt Leonardo da Vinci, Sir Isaac Newton vagy Thomas Jefferson életműve. Minek volt köszönhető, hogy az addig lineárisan növekvő jólét az 1820-as évek után hirtelenül új lendületre kapott. Az egyszerűség kedvéért foglaljuk össze a tényezőket három kategóriába: technológia, kommunikáció és új ideák.

Technológia: Az ipari forradalmat útjára indító vívmány természetesen a gőzgép volt. E gép egy évszázados evolúció során érte el a hatékonyság azon fokát, hogy képes volt egy ló teljesítményének kifejtésére. A történet további része ismert. Három évtizeden belül a gépeket munkába állították a textiliparban, tömegek számára készítették az olcsó ruhákat. A ruhákat gőzmozdony vontatta vagonokra rakták, majd óceánjáró gőzhajókra pakolták. A generátor (1866) és a belső égésű motor (1876) indította el az ipari forradalom második hullámát, a digitális számítógép (1940-es évek) a harmadikat. Majd a szilícium memóriachipek (1959) és a mikroprocesszorok (1979) vezettek el oda, hogy a számítógépek mindennapi életünk szerves részévé válhattak.

Kommunikáció: Gondoljunk a telegráfra (1830-as évek), a telefonra (1870-es évek), a rádióra (1920-as évek), az internetre (1969), végül a világhálóra (1991). Az 1500-as és az 1820-as évek között az információtovábbítás eszközei a galamb és a postakocsi voltak. Tehát a jólét elterjedésének a megfizethető tömegkommunikáció közvetlen előfeltétele.

Ideák: Ezek gondolatok – rosszak, vagy jók –, melyek képesek voltak teljes kultúrák megváltoztatására. Ilyen jó idea volt Adam Smith Nemzetek gazdagsága című műve, az amerikai függetlenségi nyilatkozat és az alkotmány, vagy Alexander Hamilon kezdeményezése egy központi bank felállításáról, a valutastabilitás igénye. A rossz ideák közé tartozik a fasizmus, a kommunizmus, az anarchizmus. De ide tartozik a radikális iszlám is, mely a világ gyorsuló prosperitását, szabadságát fenyegeti.

A világ jóléte gyorsuló ütemben növekszik. A szegények tömegei azonban továbbra is napjaink nagy kudarcának megtestesítői. Nyilvánvalónak kellene lenni, hogy a szegényeknek többre van szükségük, mint pénzre, gyógyszerre, élelemre, vagy fedélre. Szükségük van a megfelelő eszközökre és a megfelelő ideákra is.