Az Egyesült Államok nem téved, mikor azt mondja: „Lengyelország a legnagyobb európai szövetségesünk” (http://psz.pl/content/ view/2186, 2005 január).

Varsó külpolitikáját mindig egy Washington –Brüsszel–Moszkva háromszög határozta meg, melynek egykor Moszkva, most Washington a súlypontja. Sokat elárulnak például azok a titkos börtönök, amelyeket Lengyelország adott át a CIA-nak. Már az előző kormány alatt is részt vett a lengyel kommandó Irak megszállásában. Az AEIhoz (American Enterprise Institute, Amerikai Vállalkozások Intézete) kötődő új védelmi miniszter, Radoslaw Sikorski, az Afganisztánban való katonáskodást is támogatja. Washingtonból kiszivárgott hír szerint pedig még egy esetleges Irán elleni támadásban is készek részt venni. Egyébként Lengyelország abban is érdekelt, hogy amerikai rakétaelhárító rendszert telepítsen az ország területére.

Ami a brüsszeli kapcsolatokat illeti, az új lengyel elnök, Lech Kaczynski elődjével, Alexandre Kwasniewskivel szemben azzal az alkotmányos szerződéssel politizál, amely szerinte az Uniót egy szupranacionális modell felé viszi. Ezen a területen Kaczynski szövetségesre találhatott Vaclav Klaus cseh köztársasági elnök személyében. A másik siker, mellyel az új államfő hetvenkedik, az Angela Merkel kijelentésében lelhető: „Németország jó kapcsolatot tart fenn Oroszországgal, de mindez nem történhet a lengyelek feje fölött” (akik egyébként elhidegültek Moszkvától). Varsó és Berlin különös tekintettel van Európa energiabiztonságára, amit egy leendő olajvezeték is szépen illusztrál Oroszország és Németország között.