Évszázadokkal ezelőtt a selyemút volt a legkedvezőbb csatorna, melyen keresztül el lehetett érni Kínát. Ma a kínaiak lakta, 1949-ben a szárazföldtől elszakadó Tajvan tölti be ezt a szerepet, véli Steven R. Champion, aki két évvel ezelőtt megszerezte a 110 millió dolláros Tajvani Nagyobbik Kína Alap irányítását. Ez az alap olyan tajvani cégekre összpontosít, melyek nagy súlyú gazdasági tevékenységet folytatnak a kontinensen.

Tajvan az 1980-as évek során kezdett összeszerelő üzemeket felhúzni Kínában, miután az évtizedek óta egymásnak feszülő két fél a gazdasági korlátozások kölcsönös leépítése mellett döntött. Jelenleg a világviszonylatban alacsony költségek mellett termelő Tajvan sem rest kihasználni a kínai olcsó munkaerőben rejlő lehetőségeket. Tajvan lakosságának 5 százaléka dolgozik Kínában, a sziget vállalatai 100 milliárd dollár körüli összeget fektettek be a kontinensen, mellyel az egyik legnagyobb külföldi befektetőknek számítanak Kínában. Egy tavaly decemberben kiadott OECD jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy Kína információs-technológiai exportja meghaladta az Egyesült Államokét, azonban arról nem esett szó, hogy ennek több mint feléért tajvani tulajdonú vállalatok a felelősek.

A 90-es évek elején, mikor Tajvant még együtt emlegették a három másik ázsiai kistigrissel (Dél-Koreával, Szingapúrral és Hongkonggal), a sziget pénz- és részvénypiaca, a vállalati szektor hasonló gyermekbetegségekkel küzdött, mint jelenleg Kínában. Azonban amint Tajvan becsatlakozott a világgazdaság főáramába, a struktúrák letisztultak.

A sziget nemcsak a kínai befektetési lehetőségek magas fokú ismerete miatt vonzó a külföldi tőke számára, hanem a piac és a vállalati struktúra rugalmassága miatt is. A sziget jövőjét nagyban meghatározza a Kínához fűződő politikai viszony, melyben minden bizonnyal a 2008-ban esedékes választások változást hoznak.