Az életpárti mozgalom (pro-life, értsd: a széles körű abortuszjogokat és lehetőségeket ellenző társadalmi lobbi) aranykorát éli az Egyesült Államokban. Különös, hogy a konzervatív Republikánus Párt nagy emberei meglehetősen szégyenlősnek mutatkoznak a kérdésben.

Amikor nemrégiben Dél-Dakota szövetségi állam törvényben korlátozta a terhességmegszakításhoz kapcsolódó teljes körű szabadságot, számos helyi és másodvonalbeli republikánus örömének és elégedettségének adott hangot: a kórusból azonban hiányoztak az országosan ismert, nagy nevek. Amikor a dakotai fejlemények kapcsán a Newsweek riportere Ken Mehlmannek, a republikánusok országos bizottsága elnökének szegezte a kérdést: akad-e mondanivalója a témában, a befolyásos politikus annyit felelt: „nincs”. Amikor pedig munkatársunk arról érdeklődött, tervez-e a párt központi nyilatkozatot a kérdésben, újfent rövid válasz érkezett: „nem”. Akkor mindez azt jelenti, hogy az abortuszdilemmát ráhagyják a szövetségi államokra? – kötözködött tovább újságírónk. Mehlman erre már valamivel hosszabb választ adott: „maga viccel?”.

A republikánusok hallgatása e témában érthetetlen. Hiszen politikai agendájuk sikere szempontjából kifejezetten előnyös, ha a sokmilliós történelmi s a legtöbb újkeresztény egyház számára egyaránt fontos társadalmi témában a párt megfelelően pozícionálja magát. Kivált, hogy a demokrata ellenfél meglehetősen egyértelműen a liberális felfogás, azaz a széles körű terhességmegszakítási jogok (pro-choice) mellett foglalt állást, és a Legfelsőbb Bíróságban egyaránt a konzervatív megközelítés felé billen a mérleg. Rejtély, hol és miben látják jelen körülmények között a republikánusok a politikai kockázatot. Vagy mégsem?

Talán mégis sejthető az összefüggés. A dakotai példánál maradva: tény, hogy bár az új keletű törvénymódosítás elsősorban az anya egészségének védelmét hangsúlyozza, miközben a nemi erőszakkal bekövetkező terhesség megszakításában nem korlátoz, már ezzel is sokkalta tovább megy, mint a teljes lakosság többsége által támogatott szabadelvűség. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis a tengerentúlon három emberből kettő továbbra is az LB 1973-as döntését tartja megfelelőnek, amely általános jogot biztosít a nők számára az abortuszhoz. A jobboldal tehát alappal óvakodik a radikális irányba tolódás veszélyétől, amikor nem vállalja fel az egyértelmű abortuszellenes kiállást. A konzervatív törzsbázis e kérdésben nem jelent többséget számukra, s mint egy magas rangú demokrata hivatalnok fogalmaz: „a fiúk érzik, hogyha kampánytémává válna, e kérdésben bizony veszítenének”.

Összességében elmondható, hogy az abortusz ügyében a helyi és az országos politikusok is rendkívül körültekintően és számítóan járnak el. Akinek a széles körű terhességmegszakítási jogok ütköznek az elveivel, Washingtonban tart a tágabb nyilvánossággal való szembehelyezkedéssel, helyi szinten pedig csak ritkán veszik a bátorságot, hogy az évtizedek óta érintetlen törvényekhez hozzányúljanak. Ám a 2008-as elnökválasztási kampányban már a republikánusok sem tehetik meg, hogy szótlanul menjenek el a kérdéskör mellett: a majdani kandidánsoknak idejében el kell kezdenie e különös stratégia kialakítását.