Van egy típus, amelyet egyetemeink fokozott sztereotípiákkal fogadnak: az úgynevezett északi kémikus. Az ilyen egyetemi nyakkendőt visel, és hosszú órákat tölt a bárban. A legtöbbször humán gimnáziumban érettségizett, majd keményen megküzdött, hogy a reál területen elismerést vívjon ki magának, végül pedig nem csekély arányban egészen a világhírig jut. Az északi kémikus rengeteg mindent csinál, egyet azonban nem lehet róla elmondani: hogy elvegyülne az egyetemi campusban.

A modern oktatási rendszernek pedig éppen az az egyik legfontosabb problémája, hogy a valódi tudományt a nyitott oktatási intézmények kizárólagos fenségterületeként kezeljük. A gyerekeknek mindössze 7%-a jár fizetős iskolába, ám a tudományos tárgyakat tanuló diákoknak mindössze a 40 százalékát képes alkalmazni a független foglalkoztatási szektor.

Az ok egyszerű, csupán pár régi típusú gimnázium élte túl az utóbbi évtizedeket gyökeres változások nélkül. Annak idején a tudományos reáltárgyakat, a fizikát, a biológiát vagy a kémiát önálló modulként tanulták az iskolákban, megőrizve mindegyiknek a saját metodológiáját, a saját szépségeit. Ma már azonban a legtöbb gyerek valamiféle komplex módszerrel tanulja ezeket, egyazon tárgyba tömörítve fizikát, kémiát és biológiát. A tudományos tárgyak terén a gyerekek óriási többsége ennek megfelelően döbbenetesen felkészületlen, s csak mint elenyésző hányadról beszélhetünk azokról a diákokról, akik vállalkoznak a magasabb, különválasztott szinten történő tanulásra (itt is szinte kizárólag a biológia népszerű).

Ennek a tömbösített oktatásnak nem kell szükségszerűen színvonaltalanságot is jelentenie, azonban a gyakorlatban rendkívül kevés helyen valósul meg minőségi tanítás. Vegyünk egy példát: az állami iskolákban fizikát oktató tanároknak kevesebb mint harmada rendelkezik fizikus oklevéllel (ez az arány a nem állami intézményeknél 79%). Vagy éppen: emlékeznek még arra a brit kislányra, aki a földrajzórán szerzett tudását használva jelezte előre egy egész szálloda vendégserege számára a cunamit Thaiföldön? Igen? Nos, ő a Danes Hill privát iskola tanulója Oxshottban. Hány példa kellene még?