Az idealizmus az új realizmus. Ahogy egy konzervatív ismerősöm Bush egyik európai beszéde kapcsán kijelentette: „Nagyszerű! El kell jutnunk minden országba, és el kell terjesztenünk a szabadságot, attól függetlenül, hogy ők ott éppen akarják- e azt, vagy sem.” Vagy még inkább, ahogy egy vermonti Old’s Mobile hátsó lökhárítóján az elnökválasztást követően olvashattuk: „FOUR MORE WARS!”.

Negyvennégy esztendővel ezelőtt JFK hasonlóan magasztos retorikát képviselt, amikor azt állította: „Meg kell fizetnünk minden árat, támogatnunk kell minden barátunkat a szabadság sikere érdekében”. Olyannyira magasztos retorika volt ez, hogy sokan csupán szavaknak tartották. Sőt, az azóta eltelt idők során Amerika a jelek szerint úgy döntött, a JFK által említett árat Vietnammal még nem fizette meg, még a hidegháború legsötétebb évtizedében, az 1980-as években sem. A különbség a korábbiakhoz képest ma tehát nem a retorikában van, hanem abban, hogy a nép mit gondol Bushról, hogy milyen jelentést tulajdonít neki. Úgy tartják róla ugyanis, hogy legyen bármilyen magasztos is a retorika, amit mond, az nem csupán a beszédírók valamiféle kósza gondolata, hanem maga az elnöki politika. A nép azt gondolja, hogyha Bush arról beszél, hogy a világ felszabadítására indul, akkor ezt fogja tenni. Ha adócsökkentést említ, akkor az adók csökkenni fognak. Még politikai ellenzékéből is számosan úgy gondolnak rá: „talán félnótás, de a mi félnótásunk”.

Mivel a Bush-féle politika valóban a Bush-féle szavakkal egyenlő, s annál szinte sohasem kevesebbel (néha többel), ezért jött el új világ szeptember 11-gyel. ő ugyanis habozás nélkül az alapkérdésekhez nyúlt, és tette mindezt annak alapján, miszerint „a problémák túlnyomó többsége a nem szabad területekről, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származik”. Amikor bebizonyosodott, hogy Jasszer Arafatnak nincs elég hatalma az öngyilkos merénylők megfékezésére, Bush egyértelművé tette, hogy több időt nem veszteget rá. Háborúit követően Afganisztánban és Irakban is választásokat rendeztek, amelyek sikeresek voltak, s most a korábban apokalipszist kiáltó médiumok csöndben vezekelhetnek Bush előtt. Pláne így lesz, ha még a Valutaalap várakozásai is beigazolódnak, és az iraki gazdaság a térség összes államára is kedvező hatást gyakorol majd.