A mindennapi hírek főcímei tele vannak Kínával – rohamosan emelkedő kereskedelmi többletről, hőlégballon módjára felfúvódott valutatartalékokról, kőolaj utáni könyörtelen hajszáról és a textilipar „monopolizálásáról” szólnak. Egy téma azonban szörnyűmód alulreprezentált a híradásokban, és sokan mit sem sejtenek róla. Nem másról van szó, mint Kína felbukkanásáról – immár technológiai szuperállam képében is. A kérdés ettőlfogva az, jelenthet- e valós veszélyt Peking egy olyan területen, amelyen az Egyesült Államok szuperhatalma évtizedeken át megkérdőjelezhetetlen volt?

Természetesen Kína egyik régi tervéről van szó. 1985 óta Peking számtalanszor elismételte, hogy a technológiai fejlesztés terén a Nyugat valódi versenytársává kíván válni. Minden bizonnyal nem a levegőbe beszéltek: 1992 és 2002 között megduplázták a GDP-arányos kutatásfejlesztésre fordított összegeket (ez az arány az Egyesült Államok esetében stagnál).

Kína évente 14%-kal növeli a tudományos és műszaki ágakban PhD-fokozatot szerző fiatal kutatók számát (ez az arány az Egyesült Államok esetében csökken). Peking technológiai exportja évente 22%-kal nő (az USA-ban ez az arány megint csak csökken). A kínai kutatás-fejlesztés prioritásai között találjuk a komputerszoftvereket és az információs biztonsági rendszereket is.

Mindezzel párhuzamosan a nyugati high-tech K+F jelentős arányban települ Kínába. A General Electric 27 önálló labort működtet az ázsiai országban, a Microsoftnak több mint 200 kutatója dolgozik itt. S a CiscoSystems, a DaimlerChrysler, az IBM és az Intel is igyekszik nem lemaradni tőlük. Az amerikai vállalatok tudásuk megosztásával komoly szolgálatot tesznek fenti folyamatok kiteljesedéséhez. Mindezek alapján, a szakértők szerint a K+F globalizációjának komoly előnytelenségei jönnek az Egyesült Államok számára.