Kőszeghy Miklós

Jaj neked, Asszíria!

Náhum: egy tipikus próféta a kivételesek között

I. Elöljáróban

Amikor Náhum könyvét vizsgáljuk, akkor egy olyan tükörbe tudunk bepillantani, amely hasonlatos Jan van Eyck tükréhez az Arnolfini házaspár című képen. A férj és a feleség szemben állnak velünk, de a mögöttük ábrázolt falitükörben a hátukat is látjuk. Náhum - nevezzük egyelőre így az alább feldolgozandó orákulumok szerzőjét, esetleg szerzőit - egyfajta görbe tükröt tart elénk. Szenvedélyes hangon sorolja elő Asszíria bűneit, de közben felmutatja az újasszír birodalomszervezés legfontosabb kontúrjait is. Mindenek előtt ezeket
a kissé kusza kontúrokat szeretném kisimítani, hogy azután valamivel többet tudjunk meg
e gyűlölettől áthatott prófétai mondások szerzőiről is. Meggyőződésem ugyanis, hogy ezek
a névtelen próféták, természetesen nem lehet kizárni, hogy egyiküket csakugyan Náhumnak hívták,¹⁵³ az ókori Kelet viszonylatában a tipikust testesítik meg, és csak az Ótestamentum speciális nézőpontjának következtében tűnnek el olyan nagy formátumú személyiségek árnyékában, mint Proto-Ézsaiás, Jeremiás vagy Ezekiel. Pedig ők, "Náhumék" voltak a típus, nem pedig a jeremiási nagy, tradíciót szétfeszítő, autonóm személyiségek. Vagy talán helyesebb, ha azt mondjuk: mindkét lehetőség benne van abban a fogalomban, amelyet magyarul/görögül, és persze távolról sem tökéletesen a "próféta" szóval szoktunk körülírni.¹⁵⁴

II. Forrásaink

1. A szövegek és datálásuk

Ha szövegeinket vizsgáljuk, amelyek elszórtan helyezkednek el a könyv 2. és 3. fejezetében, akkor legalább néhány szót kellene szólnunk magáról a könyvről is. Klaus Seybold kommentárja¹⁵⁵ talán az egyik legújabb a Náhum könyvéhez írt magyarázatok közül, és ez még akkor is alkalmassá teszi arra, hogy áttekintésünk kiindulópontja legyen, ha a sorozat jellege eleve határok közé szorította a szerzőt. Seybold szerint a könyv kialakulását kronológiailag úgy kell elképzelnünk, hogy legelőször éppen azok a részek keletkeztek, amelyek ma
a könyv végén találhatók.¹⁵⁶ Ugyanakkor ezen az anyagon belül is érdemes egy további határvonalat meghúzni: a harmadik fejezet Ninive ellen mondott orákulumai későbbieknek tűnnek, mint a második fejezet hasonló témájú prófétai mondásai. A régebbi anyag datálásában kulcsszerepet játszik Théba = No-Ammon elestének említése. Ez a tény Ašur-ban-apli feliratainak¹⁵⁷ tanúbizonysága szerint Kr. e. 663-ban történt, így ez a dátum a Náh 3 esetében terminus post quem-ként jöhet szóba.¹⁵⁸ A Ninive bukását hírül adó passzusok, megint csak az ékírásos forrásanyag¹⁵⁹ alapján a város pusztulásának idejére, azaz Kr. e. 612 környékére datálhatók. E két réteg között nyilvánvalóan időbeli különbség van, de a mi elemzésünk szempontjából ennek nincs különösebb jelentősége. Mindkét szövegcsoport szerzője, esetleg szerzői személyes tapasztalatukból ismerték Asszíriát, az asszír hatalmi gyakorlatot. Azaz:
a görbe tükör, amelybe bele szeretnénk nézni, nem tökéletes ugyan, de legalább kortársinak tűnik, és ezt a körülményt aligha lehet túlbecsülni.¹⁶⁰

Egy apró bizonytalanság azért marad. Amíg új forrás nem kerül elő, addig reménytelennek látszik annak eldöntése, hogy a szóban forgó orákulumok szerzői (vagy ha úgy tetszik:
a történeti Náhum) Manasse, Ammon vagy Jósiás király idejében éltek. Az is elképzelhető természetesen, hogy az elszórt orákulumok keletkezési idejeként mindhárom király uralkodása szóba jöhet, bár erre Jósiás esetében van a legkevesebb remény. Valószínűnek látszik ugyanis, hogy a Ninive elleni orákulumok nagy része egy olyan periódusban keletkezett, amikor Asszíria még ereje teljében volt.¹⁶¹

2. A szerzőség

A datálás kérdésétől elválaszthatatlan a szerzőség problematikája. Sőt: manapság talán ez a kérdés okozza a legnagyobb nehézségeket nemcsak Náhum esetében, hanem a teljes, kisprófétai gyűjteménnyel kapcsolatban is.

Erich Bosshard-Nepustil disszertációjában¹⁶² felveti azon áthallások, áttűnések kérdését, amelyek a Dodekapropheton és Proto-Ézsaiás szövege között fennállnak. A szerző elgondolása szerint a tizenkét kispróféta szövegkorpusza a fogság idején jelentős redakciókon ment keresztül. Nemcsak a deuteronomiumi iskola, hanem egyéb, a Cion-theológiához közeli, nacionalista beállítottságú redaktorok is felelevenítették, aktualizálták a gyűjtemény eredetileg Asszíria ellen irányuló szövegeit. E redakciónak köszönhetnénk például azokat a passzusokat, amelyek Babylón ellen irányulnak Proto-Ézsaiásnál,¹⁶³ de a mozgás természetesen fordított irányban is elképzelhető. Azaz az ézsaiási anyag is "átcsúszhatott" a kisprófétai gyűjtemény darabjai közé.

Még újabb álláspontnak számít Aaron Schart habilitációs dolgozata.¹⁶⁴ Szerinte a kispróféták neve alatt összefoglalt gyűjtemény kiindulópontját olyan rövid mondások képezték, amelyeket eredetileg szerzőjük nevével együtt vagy anélkül hagyományoztak. E "kikristályosodási pontok" jelenthették a mai gyűjtemény könyvnyi egységeinek kiindulópontját, de ezeken kívül számos redakcionális réteg is elkülöníthető a szövegcsoporton belül.¹⁶⁵

E két kiragadott példa alapján helyesebbnek látom, ha nem foglalkozom azzal a problémával, milyen helyet foglal el Náhum könyve a Dodekapropheton gyűjteményén belül. Célom inkább az, hogy a Náh 2-3 orákulumait önmagukban szemléljem, és így próbáljam egyfelől szóra bírni őket Asszíriát illetően, másfelől pedig elhelyezni őket a Kr. e. 7-6. századi, politikai próféciák nagyszámú szövegei között.

Csaknem teljes körű egyetértés uralkodik a Náhummal foglalkozó kutatók között abban, hogy a Ninivével foglalkozó orákulumok gyűjteménye mindenképpen elválasztandó a könyv himnikus jellegű bevezetésétől.¹⁶⁶ Dietrich¹⁶⁷ a következő módon osztja fel a bennünket érdeklő részt: 2,4-11: csatajelenet; 2,12-14: oroszlánvadászat; 3,1-7: jaj a vérontó városnak; 3,8-9: a főváros pusztulása. Keller¹⁶⁸ viszonylag egyszerűen úgy tekinti, mintha a Ninivével foglalkozó szövegek egy bevezetéssel ellátott nyolc strófából álló költeményt alkotnának. Az újabb felosztási kísérletek között feltétlenül meg kell említeni Seybold javaslatát.¹⁶⁹ ő egy három strófából álló költeményt rekonstruál, amely azonban szerinte csak az előttünk álló Textus Masoreticus alig több, mint felét tartalmazza. E jelentős szövegeltávolítás után egy olyan költemény jön létre, amely valóban tökéletesen (talán túlságosan is!) szimmetrikus, hibátlan parallelizmusok és hibátlan metrikájú sorok összessége. Hogy mégsem követem ezt a verziót, annak két fő oka van. Egyfelől Seybold eljárása több helyen is elég szubjektívnak tűnik,¹⁷⁰ amikor pedig nem az, akkor stilisztikai és metrikai indokokat vonultat fel. E két utóbbi, egyébként igen fontos vizsgálati módszer azonban egyelőre nem elég kiérlelt, így legfeljebb kiegészítő érvként lehetne használni. Még nagyobb gond természetesen az, hogy az így nyert variánst semmilyen kéziratos anyag ("Vorlage") nem támogatja.

Mindent összevetve Dietrich felosztása tűnik a legelfogadhatóbbnak, ezért a továbbiakban ezt követem.

3. A szövegek

Jelen vizsgálatunkat mindössze néhány versre szeretnénk kiterjeszteni, mert úgy tűnik, hogy mondanivalónk szempontjából ezek a passzusok jelentősek igazán. A verseket - egyelőre még nem tekintve, hogy esetleg egymástól eredetileg független orákulumok darabjai - két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azok, amelyek Ninivével foglalkoznak, és amelyek a van Eyck-féle tükörhöz hasonló funkciót tölthetnek be: 3,1.4.16-18. A másik típus darabjai témájukat tekintve mintegy kiegészítik az előbb említetteket: mind a Ninivére váró kegyetlen pusztulást írják le, amely az Örökkévaló beavatkozása miatt vár a világmindenség büszke és hatalmas fővárosára: 3,13.15.19. Feleslegesnek tartom e helyütt valamennyi vers klasszikus szövegkritikai vizsgálatát; az adott vers tárgyalása kapcsán az ilyen jellegű problémákat is érinteni kívánom.

3.1. Az Asszíria elleni orákulumok

Ha a Ninive ellen mondott orákulumokat tekintjük, akkor nyomban feltűnik, melyek azok a központi gondolatok, amelyek köré e prófétai mondások Ninive-ellenessége csoportosul. Ninive, azaz pars pro toto az egész birodalom vérontó szervezet, amelynek minden zuga telve van hamissággal, rablással, prédaszerzéssel. Kalmárjai mint megszámlálhatatlan sáskaraj, rendőrei mindenütt ott vannak, királyai pásztorként vigyáznak mindenre. Természetesen ezeket a hasonlatokat, képi megfogalmazásokat le kell fordítanunk a történettudomány nyelvére, hogy teljes mélységükben értelmezhessük őket.

Náhum 3,1 - a zsákmány

Ninive egyik első bűne az, hogy tele van rablással, zsákmányolással. A versben található kifejezések egyike, a qereP bizonyos értelemben hapax legomenonnak tekinthető, hiszen ilyen jelentésében a Náh 3,1 az egyetlen előfordulása.¹⁷¹ Ez azonban nem okoz fordítási nehézséget, mert a parallelismus membrorum feszes alkalmazásával dolgozó költeményben
a másik tag megfelelő helyen álló szinonimája, a veree+ elég gyakran előfordul az Ótestamentumban.¹⁷² Az orákulum e tényről a mélységes morális elítélés hangján szól, de talán ennél higgadtabban is szemlélhetnénk a kérdést.

Minden birodalmi rendszer leírható egy centrum és a periféria egyenlőtlen viszonyrendszereként. A rendszer lényegéhez tartozik, hogy a centrum, a neki megfelelő cserearányok¹⁷³ következtében jelentős vagyont halmoz fel a periféria kárára.¹⁷⁴ Az egyenlőtlen csere motorját a centrum elitjének politikai, katonai, vagy a presztízsjavakra vonatkozó igényei határozzák meg.¹⁷⁵ Döntő jelentőségű az a pillanat, és ezen Asszíria a Kr. e. 7. századra már régen túljutott, amikor a perifériától olcsón megszerzett javak beépülnek a centrum gazdasági rendszerébe.¹⁷⁶ A zsákmány kimaradása az egész gazdaságot ellehetetlenítené, így végső soron az egész birodalmi rendszer működését veszélyeztetné. A zsákmány tehát egy idő után a centrum számára a fennmaradás nélkülözhetetlen eszközévé válik.¹⁷⁷ Mindez a periférián azzal jár, hogy a helyi elit - kimondva vagy kimondatlanul, de asszír nyomásra - fokozza a lakosságra nehezedő terheket.¹⁷⁸ Természetesen hiba volna azt hinni, hogy a centrum lakossága valamit is érzett volna a lakóhelyére áradó gazdagságból; ezek a javak megmaradtak a centrum hatalmi elitjének a kezében.¹⁷⁹ Hogy jobban megértsük, milyen mélyreható problémát érint itt a bibliai vers, elegendő lesz, ha egyetlen példát hozunk csupán. Amint az Mallowan könyve¹⁸⁰ óta ismert, Asszíria leggazdagabb elefántcsont faragvány lelőhelye Nimrud, ahol nemcsak
a palotanegyedben, hanem még magánházakban is nagy mennyiségű anyag került elő. A faragványok túlnyomó többsége bizonyosan nem asszíriai munka, hanem külföldről került Nimrudba. Valószínű, hogy az anyag zsákmány, adó, "önkéntes adomány", vagy valamilyen hasonló formában jutott el Föníciából, illetve Észak-Szíriából a birodalmi fővárosba.¹⁸¹ A hatalmas anyagból mindössze 250 olyan faragvány különíthető el, amely az ún. asszír stílus¹⁸² jegyeit viseli magán, ezek feltételezhetően Asszíriában készültek. A faragványok nagy többsége olyan, főként észak-szíriai lelőhelyeken készült, mint Bit-Bahiani (fővárosa: Tell-Halaf/Guzana), Sam'al, a Ja'udi királyság fővárosa, illetve Sakçe Gözü.¹⁸³ Egész iparágak alakultak át az asszíriai megrendelők igényeit figyelembe véve, és ez jól mutatja, milyen mélyen gyökerezett a centrumnak a periféria felett gyakorolt gazdasági hatalma, vagy, miként Náhum mondja: Ninive (hiszen Ninive ugyanúgy birodalmi főváros, mint Nimrud a Kr.e. 9-8. században, amikor az említett faragványok nagy része készült) telve van rablással, prédálással.

Náhum 3,1 - a hazugsággal és bűbájjal telt város

Náhum szerint Ninive telve van hazugsággal. A héber szöveg a $axaK szót használja, amelynek egy kissé pontosabb vizsgálatára nem árt némi időt szánnunk. A $xK piélben érdekes kettős jelentést hordoz: valamit tagadni, nem létezőnek állítani, illetve másfelől eltitkolni.¹⁸⁴ A gyök előfordulásait vizsgálva Klopfenstein arra a következtetésre jut,¹⁸⁵ hogy az szignifikáns módon csak Hóseás könyvében gyakori, így az előfordulási gyakoriság vizsgálatával nem jutunk közelebb a Náh 3,1-hez. Sajnos minden további pontosítás nélkül¹⁸⁶ Klopfenstein a Náh 3,1-ben külpolitikai értelemben fordítja le a szót: "Verschlagenheit in Handels und Aussenpolitik."¹⁸⁷ Ez az értelmezés akkor válik igazán elfogadhatóvá, amikor
a Náh 3,4-re tekintünk. A vers kulcsfogalmai ugyanis (hnz = prostituált, }h = szépség, attraktivitás, v$K = bűbájosság) a Náh 3,1-ben olvasható hazugsággal ($xK) együtt az asszír birodalmi ideológia egyik olyan fogalmához vezetnek el, amelynek politikai jelentősége vitathatatlan. A centrum a gazdagság ígéretével elcsábítja a periféria helyi politikai elitjének tagjait. Nemcsak Asszíriában árad el a gazdagság Ašur-ban-apli trónra léptével,¹⁸⁸ hanem még a birodalom határvidékén fekvő olyan kisebb államokban, mint a Sam`al-i királyság is lecsapódik belőle valami.¹⁸⁹ Pont ez a veszélyes Rab-šaqe szavaiban: van bennük igazság.¹⁹⁰ Nehéz nemet mondani, csaknem lehetetlen. És nemcsak azért, mert a brutalitás helyett itt most a bűbáj lép előtérbe, hanem azért is, mert adott esetben a periféria elitje számára csakugyan anyagi hasznot jelenthetett az Asszíriával való együttműködés. No és persze a túlélés egyetlen esélyét is.

Náh 3,16-18 - a birodalmi apparátus

Náhum könyvének harmadik fejezete itt, természetesen minden átgondolt rendszer nélkül megnevez néhány olyan tisztségviselőt, akik az asszír hatalmi apparátust reprezentálták egy olyan, formailag még független, de szabad mozgástérrel gyakorlatilag már nem rendelkező államban, mint Júda a Kr.e. 7. század közepe táján.

A 16. vers kalmárai (lkr) félreérthetetlenül jelzik a már-már közhellyé vált megfigyelést: a gazdasági behatolás mindig a politikai, a katonai alávetést közvetlenül megelőző fázis.¹⁹¹
A 17. vers azonban már minden különösebb kertelés nélkül rendőröket említ, ráadásul akkád jövevényszóval.¹⁹² Ugyancsak akkád jövevényszó ugyanebben a versben a rsp+ is, eredete
a t/tupšarru, azaz írnok, illetve talán kissé tágabban: a civil igazgatásban dolgozó személy.¹⁹³ Nem kell túlfeszítenünk a megfigyeléseket ahhoz, hogy lássuk: szinte mindenki előfordul itt, aki az asszír hatalmi apparátus tagjaként felbukkanhatott a formailag még nem alávetett Júdában. A jövevényszavak átvételének szociológiai-történeti kontextusa tehát világos: Júda mint Asszíriával szomszédos állam, mint a hódítás következő állomása ismerte a birodalom számos tisztviselőjét, ráadásul akkád, úgy is mondhatnánk: hivatalos nevük sem volt ismeretlen.¹⁹⁴

Összegzés

Náhum tükre talán nem is olyan görbe, mint ahogyan első pillantásra tűnik. Jól látszik benne a nagyhatalom perifériáján élő júdai királyság minden kiszolgáltatottsága. Megelevenednek előttünk az asszír hódítást előkészítő tisztviselők, sőt bizonyos esetekben még az asszír hódítási technika bizonyos elemei is felfedezhetők az egyes mondásokban.

Természetesen a tacitusi sine ira et studio még halvány nyomokban sem található meg
a Náhumnak tulajdonított mondások között. De talán hiba is volna, ha olyasféle mértéktartást várnánk tőle, amellyel kortársai közül senki sem rendelkezett. S ha a kisprófétával foglalkozó írásban megemlíthetünk egy "nagy" prófétát, Ézsaiást, akkor talán elegendő az Ézs 14,4b-21-ben olvasható gúnydalra gondolnunk. Itt ugyanis a próféta metsző gúnnyal sirat el egy zsarnok uralkodót, akiben minden bizonnyal II. Šarrukint kell látnunk.¹⁹⁵

3.2. Az Asszíria bukásáról szóló orákulumok

Náhum könyvének soron következő versei a bűnös Ninive, azaz az Asszír birodalom bukása utáni mindent letaroló pusztítást festik le élénk színekkel, itt-ott csaknem expresszionista lendülettel. Számunkra azonban nem ezért fontosak. Eddigi vizsgálataink Náhum és Asszíria viszonyát próbálták meg vázolni, most az a célunk, hogy elhelyezzük a Ninive pusztulásáról szóló orákulumok szerzőjét saját kollégái között. Náhum sorsa talán éppen
e tekintetben a legsanyarúbb. Talán ez volt az a terület, ahol a legtöbben a fejére olvasták: más, mint egy Ézsaiás, mint egy Jeremiás. És e megállapítás az esetek döntő többségében értékítélet is volt: Náhum a prófétaság gyengébb minőségét, alacsonyabb színvonalát jelenti, mint híresebb társai.¹⁹⁶ A mai kutatás sokkal visszafogottabb, amikor Náhum ilyetén megítéléséről van szó, és a kétségtelenül meglevő különbségeket nem akarja Náhum elmarasztalására felhasználni.¹⁹⁷

Náhum - az egyszerűség kedvéért nevezzük így orákulumaink szerzőjét, szerzőit - első pillantásra egészen egyedi élénkséggel festi le a hamarosan elpusztuló Ninive, azaz pars pro toto a megsemmisülő Asszír birodalom látványát. Stílusa itt-ott expresszionizmusba hajló mozgalmasságot mutat,¹⁹⁸ képei pedig olykor a vadságot sem nélkülözik.¹⁹⁹ Ha azonban kissé közelebbről vizsgáljuk meg ezt a képvilágot, akkor nemcsak arra jöhetünk rá, hogy a metaforák távolról sem olyan eredetiek, mint amilyeneknek tűnnek, hanem még egy közös tradíció-vonulat is kirajzolódik előttünk, amely az ilyesféle képek háttereként értelmezhető.

2.4.2.2. - A pusztulás képvilága

A Náh 3,3-ban arról olvashatunk, hogy az elpusztított Ninivében rengeteg hulla hever szerte mindenfelé. Nyilvánvaló, hogy e megjegyzés nemcsak a veszteség miatt fontos, hanem azért is, mert ezek a hullák nem részesülhettek rendes temetésben, éppen ezért a túlvilági élet is zárva volt előttük.²⁰⁰ A temetetlen holtak mint a pusztulás képei azonban éppenséggel nem eredetiek az ókori keleti irodalomban. Ha csak futólag vizsgáljuk is, akkor is feltűnik egy sor bibliai hely, ahol ugyanez a kép ugyanebben a kontextusban merül fel: Ézs 13,5; 14,19-20, Jer 50,30; 51,4.47.49. stb. Természetesen nem véletlen, hogy az imént említett locusok egyike sem származik a történeti Ézsaiástól, illetve Jeremiástól; Náhumhoz hasonló zsánerű próféták mondásainak kell tartanunk valamennyi orákulumot.

Ez a kép mint a tökéletes pusztulás szimbóluma eléggé elterjedt az ókori kelet irodalmi emlékeiben, így reménytelen és egyben felesleges is tételesen felsorolni valamennyi szöveget, ahol felbukkan.²⁰¹ Az azonban már most valószínűnek látszik, hogy a Náh 3,3 szerzője rendelkezett egyfajta kitekintéssel saját hazájának határain túlra is. Vagy megfordítva: Júda semmilyen tekintetben, még a szitkok tekintetében sem szemlélhető környezetétől elszigetelve élő államnak.

A Náh 3,13 szerint a sorsdöntő pillanatban Asszíria harcosai olyanok lesznek, mint az asszonyok, azaz harcra képtelennek bizonyulnak majd.²⁰² Ugyanez a kép merül fel Babylónnal kapcsolatban is, az Ézs 13,8, a Jer 50,37.43, illetve a Jer 51,30 olvasásakor. Ráadásul nemcsak azt kell látnunk, hogy ez a kép az Ószövetségben nem különösebben eredeti, hanem az egyéb, főként ékírásos előfordulásokról sem szabad megfeledkeznünk. A legjobb példa talán Ašur-nirari ade szerződése, amelyben a másik szerződő félre esküszegés esetén ugyanez a büntetés vár.²⁰³

A Náh 3,15 szerint az elpusztuló Asszíriát hamar megemészti a tűz, de ugyanezt olvashatjuk Babylónról, ha felütjük a Jer 51,25 vagy az 51,30 szövegét. Babylón az első bibliai hely tanúsága szerint égő hegyként végzi (hpr& rh), a másodikból pedig megtudhatjuk:
a város házait és zárait egyaránt elhamvasztja a tűz.

A Náh 3,19 végül maró gúnnyal "bánkódik", amiért Asszíria sebe gyógyíthatatlan. E képnek ótestamentumi párhuzamai igen számosak; elég, ha csak a következő helyeket tekintjük: Ézs 1,5sk.; 10,19, Ez30,21, Hós5,13, Mi1,9, Jer51,8sk. stb. Az ékírásos előfordulások közül elegendő, ha e helyen ismét csak Ašur-ahu-iddina nagy ade szerződésére utalunk.²⁰⁴

A fenti megállapításokból számos következtetés adódik.

Először is sajnálattal bár, de el kell ismernünk, hogy Náhum könyve az irodalmi kifejezés minőségét és eszközeit tekintve távolról sem párhuzamok nélküli. Éppen ellenkezőleg: belesimul egy olyan kifejezésmódba, amely az ítéletes próféciák egy csoportjára kifejezetten jellemző. Másodszor látnunk kell, hogy a párhuzamként említett prófétai mondások túlnyomó többsége olyan ítéletes prófécia, amely idegen népek ellen irányul. Ráadásul olyan idegen népek ellen, amelyek nagyobbak és erősebbek is, mint Izráel, illetve Júda.²⁰⁵ M. Weinfeld²⁰⁶ külön műfajt posztulál e mondások elhelyezésére, külön prófétai irányzatot rekonstruál, amely szerinte kifejezetten a nagyhatalmi törekvések kritikáját tartotta fő feladatának. "Imperializmus ellenes" prófétaságról beszél, és bármilyen furcsa is e megjelölés, látnunk kell: alapjában véve elfogadható. A kérdés legfeljebb az, miként hatottak az ilyen prófétai mondások, amelyeket az érintett természetesen nem hallott. Sőt: aki kimondta, annak létérdeke volt, hogy szavai csak egy szűk kör tagjaihoz jussanak el. Ne feledjük: a Náh 3,17 szerint Asszíria rendőrei mindenütt ott voltak! A prófétai szó konkrétsága, amely pedig a műfaj lényegéhez tartozik, és amely a próféta és a mondás címzettje között közeli kapcsolatot tételez fel, e mondások esetében bizony nehezen képzelhető el.

E nehézséget sokan és sokféle módon próbálták meg feloldani. A. Bentzen,²⁰⁷ K. Sethe kutatásai²⁰⁸ alapján egyfajta mágikus hatásmechanizmusra gondolt, amely az egyiptomi átokszövegekhez²⁰⁹ hasonlóan működhetett. Amint a fáraó széttörte az ellenséges nép, város vagy uralkodó nevét tartalmazó cserépedényt, úgy dőlt el ezek sorsa a mágia szintjén. A baj csak az, hogy az Ótestamentum egyetlen szöveget sem tartalmaz, ami alapján teljes vagy akár csak valamelyes bizonyossággal is rekonstruálni lehetne egy, az egyiptomihoz hasonló izráeli, vagy júdai átok-ceremóniát.²¹⁰

A. Malamat²¹¹ W. L. Moranhoz²¹² hasonlóan a mári szövegek, tágabb értelemben az ókori keleti prófétaságban keresi e bibliai műfaj "Sitz im Leben"-jét. Ám teljesen kizárt, hogy például a Mári-korpusz és Náhum között közvetlen irodalmi összefüggés állna fent.²¹³ J. H. Hayes²¹⁴ az ilyen prófétai orákulumok keletkezési helyének a Davididák jeruzsálemi udvarát tartja, de úgy véli, nem lehet kizárni bizonyos egyiptomi, esetleg mezopotámiai hatásokat
a stílus tekintetében. Hasonlóan vélekedik R. E. Clements²¹⁵ is, aki szerint ezek a mondások az izráeli/júdai politikai elit gondolatait tükrözik vissza.

Magam inkább az utóbb említett néhány vélemény felé hajlok. Náhum e mondásai egy olyan politikuscsoport véleményét tárják elénk, amely nem volt érdekelt az Asszíriával történő együttműködésben. Ennek okát egyelőre csak igen óvatos feltételezés formájában lehet megfogalmazni. Nem elképzelhetetlen, hogy e körök kimaradtak az Asszíriával való kollaborálás haszonélvezői közül,²¹⁶ de akár erőteljesen nacionalista beállítottságra is gondolhatunk. A cél mindenképpen az lehetett, hogy az embereket meggyőzzék: a mindenkit fenyegető birodalom napjai meg vannak számlálva, sorsa eldöntetett.²¹⁷ Végső soron tehát orákulumaink igazi hatásterülete a politikai propaganda volt. Mindenképp meg kellett győzni a helyi politikai elit, de akár a nép tagjait is, hogy az ellenállás nem reménytelen, sőt: küszöbön a szabadulás. Hogy e cél eléréséhez prófétai műfajokat is igénybe vettek, azon nincs semmi csodálni való. A próféta mint kora értelmiségének tagja természetesen véleményt alkotott a körülötte érzékelhető világ minden rezdüléséről. Ezért lehetne Náhum orákulumainak szellemi hátterét a politikai prófécia kifejezés segítségével leírni.

A cél eléréséhez használt eszközök, amint azt fentebb láthattuk, erősen hasonlítottak az ún. kultikus próféták nyelvi kifejezési formáihoz.²¹⁸ Ezzel a besorolással nincs is semmi baj, ha nem társul mellé egyfajta értékítélet. Hiba volna ezeket a prófétákat minőségi szempontból az úgynevezett nagyok mögé sorolni. Még nagyobb baj volna, ha Náhumot gyengének, színvonaltalannak minősítenénk csak azért, mert stiláris rokonságot mutat azokkal a nacionalista beállítottságú kultikus vagy más néven udvari prófétákkal, akiket a nemzetközi teológiai irodalom gyakran hamis prófétáknak nevez. Nem szabad elfelednünk azonban, hogy
a "hamis próféta" kifejezéssel több baj is van.

Egyfelől még olyan kiélezett esetekben, mint Hananja és Jeremiás párviadala²¹⁹ sem tapasztaljuk, hogy az általunk vagy a tudományos közmeggyőződés által igaznak tartott próféta (például Jeremiás) alapvetően megkérdőjelezné templomi vagy udvari alkalmazásban álló kollégájának legitimációját. Másfelől azt is tanácsos szem előtt tartanunk, hogy a teológiai irodalom kevés kérdésben bizonyul oly látványosan tanácstalannak, mint a hamis versus igazi prófétaság elkülönítésére szolgáló kritériumok tekintetében.²²⁰ Ezért véleményem szerint kerülni kellene e terminusokat, és helyettük eltérő politikai meggyőződésről, esetleg más jellegű Isten-képről kellene beszélni. E kérdésben szívesen követem D. L. Smith véleményét, aki a Hanaja-Jeremiás konfliktusban hamisság vagy igaziság helyett két túlélési stratégiáról beszél.²²¹

4. Összegzés

Náhum talán akkor érthető meg a legkönnyebben, ha mindezeket figyelembe véve szemléljük. Olyan politikai körök reprezentánsa volt, amelyek élesen szemben álltak Asszíriával és egyben a reálpolitikai okokból behódoló jeruzsálemi udvarral is. Szilárdan hitte, hogy az Örökkévaló minden körülmények közt megvédi Júdát, Jeruzsálemet, saját szentélyét. Éppen e politikai vélemény miatt valószínű, hogy nem a palota, hanem a templom szolgálatában állt. De talán akkor sem tévedünk nagyot, ha egy olyan udvari kör reprezentánsának tekintjük, amely kör - éppen engesztelhetetlen asszír-ellenessége miatt - átmenetileg kiszorult a kormányzásból.

Mint udvari vagy templomi alkalmazott természetesen nem rendelkezett Illés vagy Jeremiás egzisztenciális és egyben politikai függetlenségével. De ókori keleti értelmiségiként erre valószínűleg nem is vágyott különösebben.²²² Ám e helyzetével tökéletesen belesimult kora átlagába. Mást, többet várni tőle igazságtalanság volna, és helytelen értékítéletre ragadna. Teljesítményét megítélni nem könnyű. Mégis úgy tűnik, furcsa játékot űzött vele a történelem. A gyűlölt nagyhatalom közeli végét hirdető próféciái (akár ő írta őket, akár nem) legalább annyira hozzájárultak Júda fennmaradásához e vészterhes korszakban, mint az indirekt módon, de annál hevesebben kritizált királyi udvar opportunista politikája.

 

Miklós Kőszeghy

Woe to thee, Assyria (Nahum: a regular prophet among the exceptional)



The Book of Nahum holds up a distorting mirror to Assyria. It is impossible to identify with absolute certainty the author of the book, but the oracles can be traced back to a number of prophets. Precise dating is similarly problematic, but it would seem certain that the parts of the oracles against Assyria we are concerned with are contemporary. Thus, since our texts from the seventh century B.C. coincide chronologically with the flourishing of the Assyrian empire, they should be regarded as valuable sources.

The first group of the oracles under discussion (Nah 3,1.4.16-18) exposes some elements of Assyrian administration and techniques of using power, naturally, from the perspective of a small state. Despite the passionate and often moralizing tone of the texts it is clear that the authors of the oracles knew well this technique of using power.

The prophetic sayings of the other group (Nah 3,13.15.19) use powerful strokes to draw a picture of the destroyed Niniveh. These latter oracles relate the text under discussion to several pieces of a familiar prophetic genre (i.e. oracle against strange peoples). The purpose of such oracles was probably not to magically curse the enemy (although this view is still held far and wide in Old Testament studies), but to convince the local political elite, in this case that of Judah. Nahum - and why should we not call the author of the oracles in question by that name? - was probably a member of a political circle in Judah that had, for the time being, fallen out of power during Kings Manesseh and Amon precisely because these rulers avoided conflicts. The members of this circle, and thus the authors of the oracles in question firmly relied on the direct, fast, and unconditional help of YHWH in realizing their political goals.

 

153. Az újabban talált feliratos anyag nem meggyőző, ha a történeti Náhum után kutatunk. Ilyen név - különösen akkor, ha a vele rokon whymhn - formát is figyelembe vesszük - elég gyakori a feliratok több műfajában is (pecsétnyomatok, osztrakonok stb.). Éppen ezért egyikről sem állíthatjuk, hogy a bibliai prófétaként ismert Náhumra bármilyen módon is utalna. Lásd ehhez: Seybold, K.: Prophane Prophetie. Studien zum Buch Nahum, SBS 135, (1989.) 54. kül. 4. jegyzet. (a továbbiakban: Seybold 1989.); Renz, J. -Röllig, W.: Handbuch der althebräischen Epigraphik. Band II/1. Darmstadt, 1995. 76.

154. Nem szeretnénk belemenni azon problémák elemzésébe, amelyek az izraeli prófétaság mibenlétét érintik, és amelyek közül még egyetlen egy sem tekinthető megoldottnak. Csak röviden kívánok utalni két szerzőre, akik egyként óvatosak a végső szó kimondásában: Karasszon István: Az óizraeli vallás. Budapest, 1994. Karasszon rámutat, hogy a nabi olyan terminus technicus, amely egyszerre jelölhet habitust és hivatalt (95 sk.), ugyanakkor a deuteronomiumi reformot követően számos tevékenység a fennmaradás érdekében prófétaságnak próbálta álcázni saját magát (97. o.). Mindez oda vezetett, hogy
     a terminus mögött igen gazdag, néha már-már kibogozhatatlan jelentéstartalom gyűlt össze. Hogenhaven, J.: Prophecy and Propaganda. Aspects of Political and Religious Reasoning in Israel and the Ancient Near East, SJOT, 1989. 125-141. Hogenhaven hasonló jellegű óvatosságra int: "... in the prophetic books of the Old Testament, as they now stand, the »oppositional« element is extraordinaly prominent." (141. o.)

155. Seybold, K.: Nahum, Habakkuk, Zephanja. ZBK 24,2, TVZ Zürich, 1991. (a továbbiakban: Seybold 1991.)

156. "Eine Rekonstruktion der Entstehung des Buches ergibt, dass das Werk sozusagen von hinten nach vorne gewachsen ist." Seybold 1991. 11. A nemzetközi szakirodalom legfontosabb tételeinek ismertetését bárki kényelmesen megtalálhatja: Rózsa H.: Az Ószövetség keletkezése. Szent István Társulat, Budapest, 1986. 384-389.

157. A szöveget lásd Rassam-cylinder I. 87. skk., kiadása: M. Streck: Assurbanipal und und die letzten assyrischen Könige. Leipzig, 1916. II, 2-91. Magyar fordítása: Komoróczy Géza munkája: Ókori Keleti Történeti Chrestomati. Szerkesztette: Harmatta János. Budapest, 1965. 196-213.

158. Ugyanígy vélekedik: Seybold 1991. 11.

159. Az ékírásos források közül természetesen első helyen kell említenünk a Babylóni Krónikát. Wiseman, D. J.: Chronicles of the Chaldaean Kings (626-556) in the British Museum. London, 1956. A Ninive elestéről szóló rész az ún. Gadd-krónikából származik: Gadd, C. J.: The Fall of Niniveh. The newly discovered Babylonian Chronicle No. 21901 in the British Museum. London, 1923. hátlap (= Wiseman 54-65.)

160. W. Dietrich nem kívánja ezt a belső határvonalat meghúzni a Ninive-orákulumok között. Inkább beéri annyival, hogy az egész komplexumot Kr. e. 663 és 612 közé datálja. In: Nahum/Nahumbuch, TRE 23, de Gruyter, Berlin - New York, 1994. 737-742. különösen 740. (a továbbiakban: Dietrich) Ugyanakkor sejteti, hogy Manasse hosszú uralkodási idejét (Kr. e. 696-641) tartja az orákulumok legvalószínűbb keletkezési idejének. Hasonló utat jár be Keller, C. A.: Die theologische Bewältigung der geschichtlichen Wirklichkeit in der Prophetie Nahums, VT 22, 1972. 399-419., kül. 407 sk. (a továbbiakban: Keller)

161. Keller 409. Joggal jegyzi meg, hogy az Ašur-ban -apli halála utáni Asszíria már nem jelentett veszélyt a függetlenség álmát kergető Jósiás, illetve országa számára. Egy olyan orákulum-gyűjtemény, mint amilyen a Náh 2-3-ban előttünk áll, ilyen körülmények közt egyszerűen nem volt aktuális többé.

162. Bosshard-Nepustil, E.: Rezeptionen von Jesaja 1-39 im Zwölfprophetenbuch. OBO 154, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1997. (a továbbiakban: Bosshard-Nepustil)

163. Bosshard-Nepustil 180 sk.

164. Schart, A.: Die Entstehung des Zwölfprophetenbuchs. BZAW 260, de Gruyter, Berlin - New York, 1998.

165. Schart egy deuteronomiumi, egy himnusz-rétegről beszél, valamint fontos szerepet tulajdonít olyan szövegátvételeknek, amelyek során például Ámosz-szövegek helyet kaphattak a Joel-Obadja-korpuszban.

166. Seybold 1991. 17 sk.

167. Dietrich 737.

168. Keller 407.

169. Seybold 1989. 35 skk.

170. Lásd például a "stört den Kontext"-típusú ("zavarja a kontextust") indoklásokat egy szövegrész kivágásának indokaként!

171. A qerep-ről lásd HAL 915-916. Az igei jelentésből ("lösen/entfernen") a "Stück/Abschnitt"-jelentés mint nomen még elfogadható, de ugyanez a Náh 3,1-hez írt adatról ("die in Sicherheit gebrachte Beute") már nem mondható el minden további nélkül.

172. A vere+-ről lásd HAL 363-364. Érdekes, hogy a főnév az esetek döntő többségében oroszlánnal kapcsolatban fordul elő. Kivételt csak a Zsolt 76,5 nehezen érthető második fele, illetve a Zsolt 124,6 (itt ember zsákmányáról van szó), valamint az Ez 22,27 jelent. Csábító volna itt egyfajta kapcsolatot feltételezni e szó jelenléte, illetve az oroszlánvadászatnak az újasszír királyideológiában, és az udvari művészetben betöltött szerepe között, de egy ilyen párhuzam e halvány szemantikai megfigyelés túlfeszítését jelentené.

173. Lásd erről: Engholm, K. - Friedman, J.: "Capital" Imperialism and Exploitation in Ancient World Systems. In: M. T. Larssen (ed.): Power and Propaganda, Mesopotamia 7. Koppehagen, 1979. 41-58. különösen 42 sk. (a továbbiakban: Engholm - Friedman)

174. Természetesen nem csak a meghódított területek számítanak perifériának. Ide kell sorolnunk a birodalom közvetlen szomszédait, a hódítási folyamat soron következő állomásait is.

175. Engholm - Friedman 48 sk.

176. Engholm - Friedman 47.

177. A periféria juttatásainak az újasszír korban betöltött szerepéről lásd Bär, J.: Der assyrische Tribut und seine Darstellung. AOAT 243, Neukirchen, 1996. kül. 7-28.

178. Vö. Lamprichs, R.: Die Westexpansion des neuassyrischen Reiches. AOAT 239, Neukirchener Verlag, Neukirchen-Vluyn, 1995. 217. (a továbbiakban: Lamprichs)

179. Lamprichs 218.

180. Mallowan, M. E. L.: Nimrud and its Remains. I-II. Aberdeen - New York, 1966.

181. Lamprichs 355 sk. nem tartja kizártnak, bár bizonyíthatónak sem, hogy Nimrudban föníciai vagy szíriai származású mesterek dolgozhattak.

182. A stílusirányzatokról alapos összefoglalást és további szakirodalmi tájékoztatót találhatunk: Lamprichs 342-355.

183. Vö. Lamprichs 355 sk.

184. Lásd Klopfennstein, M. A.: Art. $axaK. In: Jenni, E. - Westermann, C.: Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament (THAT). Chr. Kaiser, München, 1978. Sp. 825-828, kül. 825. (a továbbiakban: Klopfennstein) Lásd még Klopfenstein monográfiáját: Die Lüge im Alten Testament. Zürich - Frankfurt am Main, 1964. 297-306. Klopfenstein a 4-6. vers mondanivalóját mintegy elővételezve itt is ugyanígy fordítja a szót: "Verschlagenheit", 295-296.

185. Klopfenstein 826.

186. Csak sejthetjük, hogy Klopfenstein döntését a szó Náh 3,1-ben való lefordításakor az abszolút mértékben politikai kontextus befolyásolta.

187. Klopfenstein 826. Meg kell jegyeznünk, hogy Klopfenstein itt nem egyedülálló véleményt közöl. Lásd például Rudolph, W.: Micha-Nahum-Habakuk-Zephanja. KAT XIII,1. Gütersloh, 1975. von. hely. egyértelműen a "politika" szó szinonimájának tekinti a kifejezést. Fordítási javaslatai: "Trug, Falschheit". Komoróczy is ilyen értelemben interpretálja a szót, és másokkal együtt ő is az Ézs 36-ra, valamint Rab-Šaqe-ra gondol. Arany fej, agyaglábú szobron. In: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Osiris, Budapest, 1992. 132-134. (a továbbiakban: Komoróczy)

188. Rassam-cylinder I/53 sk. E helyütt csak jelezni szeretnénk, hogy a király és a termékenység összekapcsolódása igen-igen ősi gondolat, amely természetesen nem Asszíriában jelentkezik először. Vö. legújabban: Hutter, M.: Religionen in der Umwelt des Alten Testaments I. Stuttgart, 1996. 103-105., további bibliográfiai utalásokkal.

189. Legalábbis erre gondolunk, ha hihetünk Panamuwa feliratának (3-8. sor) a Kr. e. 8. századból. A szöveget lásd in: Donner, H. -Röllig, W.: Kananäische und aramäische Inschriften (KAI) I-III, I, 4. Aufl. 1979.; II, 3. Aufl.; III, 3. Aufl. 1976. 214-223.

190. Lásd erről: Komoróczy 133 sk.

191. Ezt hangoztatja Komoróczy 127.

192. A héber \yrznm kifejezés mögött minden bizonnyal az akkád massaru / manzaru szót kell keresnünk. Vö. HAL 568 (rznm), illetve AHw 621/a = massaru.

193. Lásd AHw 1395 sk. = t/tupšarru

194. Arról természetesen szó sincs, hogy e megfigyelésnek bármiféle jelentősége volna akár a szerzőség, akár a keletkezés helye szempontjából. Pontosan azért nincs, mert könnyen és meggyőzően rekonstruálhatók az átvétel körülményei.

195. A szöveghez lásd szerény kísérletemet: Hybris und Prophetie. Erwägungen zum geschichtlichen Hintergrund von Jes 14,4b-21, VT 54, 1994.

196. E nézetekről összefoglalóan, ám jó bibliográfiai tájékoztatóval lásd Dietrich 741 sk.

197. Jó példa erre Seybold, aki így ír: "Das Ziel Nahums war von bescheidener Art. Er wollte einen Freiraum schaffen; füllen mit Glauben und Theologie wollte er ihn nicht." (Seybold 1989. 53.)

198. Lásd például 3,2-3, ahol a Ninive elpusztítására készülő sereg félelmetes hadmozdulatairól olvashatunk csakugyan mozgalmas, rövid, pattogó mondatokban.

199. A legjobb példa erre a Ninivét prostituáltként ábrázoló szöveg, amelynek Komoróczy a megszokottnál jóval drasztikusabb, de talán éppen ezért hűségesebb fordítását adja (Komoróczy 132 sk.). A drasztikum előtérbe állításának magyarázatát azonban nem Komoróczynál, hanem Seyboldnál találjuk meg, aki e verset egy katonadal mintájára megírt költemény részének tekinti (Seybold 45-46.). Seybold éppen e távolról sem prófétai műfaj briliáns kiaknázásáért említi együtt Náhumot Ámosszal sőt Ézsaiással: "Tatsächlich stellt ihn (sc. Nahum) diese dichtende Anpassung an das Soldatenlied neben einen Jesaja ... oder neben Amos." (Seybold 52.) A. S. van der Woude a prostituált-hasonlat mögött Istárt véli felfedezni, sőt szerinte Náhum az asszírok által elhurcolt, az északi törzsek tagjaiból kikerülő góla fiaként működött és írt. Mivel tézisét ezen kívül más, komolyabb és főként közvetlen bizonyíték nem támasztja alá, egyelőre nem feltétlenül kell meggyőzőnek Tekintenünk. A tanulmányt lásd The Book of Nahum: A Letter Written in Exile. OTS 20, 1977. 108-126, kül. 111 sk.

200. Régi, de mindmáig a téma legátfogóbb feldolgozásának számít: Spronk, K.: Beatific Afterlife in Ancient Israel and in the Near East. Neukirchen, 1988.; lásd még: Welten, P.: Art. Bestattung. TRE 5, 734-738.

201. Talán az egyik legszebb példa, Ašur-ahu-iddina ade szerződésének szövege mégis megérdemli, hogy megadjuk legújabb kiadását: Parpola, S. - Watanabe, K.: Neo Assyrian Treaties and Loyalthy Oaths. State Archives of Assyria, Helsinki, 1988. kül. 426 skk. és 438 skk., 46. 49. (a továbbiakban: Parpola - Watanabe)

202. A kép ószövetségi előfordulásait alaposan feldolgozza: Hillers, D. R.: Treaty-Curses ant Old Testament Prophets. BiOr 16, 1964. 68ff. (a továbbiakban: Hillers)

203. Csak egy példa a sok közül: Assur-nirari ade szerződése, hátlap V,9. A szöveget lásd Parpola - Watanabe 12.

204. Parpola - Watanabe 57. Lásd még: Hillers 64-66.

205. Kivételt csak a Hós 5,13 és a Mi 1,9 jelent.

206. Lásd Der Protest gegen den Imperialismus in der altisraelitischen Prophetie. In: Eisenstadt, S. N.: Kulturen der Achsenzeit. Frankfurt a. M., 1987. 240ff.

207. The Ritual Background of Amos1,2-2,1b, OTS 8, London, 1950. 91 skk.

208. Die Ächtung feindlicher Fürsten, Völker und Dinge auf ägyptischen Tongefässen des Mittleren Reiches. In.: Abh. d. Preuss. Akad. d. Wiss. Phil-Hist. Klasse 5, Berlin, 1926.

209. Lásd erről bővebben: Helck, W.: Die Beziehungen Ägyptens zu Vorderasien im 3. und 2. Jt.v.Chr. ÄEA 5, Wiesbaden, 1962. 49-67.

210. Már H. W. Wolff is ezért utasítja vissza Bentzen tézisét in: Joel, Amos (Dodekapropheton). BK XIV/2, Neukirchen, 5. kiadás, 1975. 175-179.

211. Prophetic revelations in New Documents from Mari. SVT 15, Leiden, 1966. 207-227.

212. New Evidence from Mari on the History of Prophecy. Bib 50, 1970. 15-56.

213. Ugyanez igaz, ha más ókori keleti műfajok, nevezetesen a kudurru-feliratok vagy a vazallusi szerződések és a jelen ószövetségi szövegeink képvilága közti kétségtelen hasonlóságot vizsgáljuk. Túl messze vezetne e kérdéskör tárgyalása, így hát egyelőre mindenkit 1999 nyarán, a Peter Lang kiadónál megjelenő disszertációmhoz utalok, amelynek munkacíme: Babel im Spiegel alttestamentlicher Prophetensprüche.

214. The Usage of Oracles against Foreign Nations. JBL 87, 1968. 81-92.

215. Prophecy and Tradition. Growing Points in Theology. Blackwell, 1975. 72.

216. Lásd a 37. lábjegyzetet.

217. Ugyanígy értékeli a jelenség hatását Seybold. In: Der Prophet Jeremia. Leben und Werk. UTB 416, Stuttgart, 1993. 120 skk.

218. A kérdéskör mindmáig legnagyobb ívű feldolgozása: Jeremias, J.: Kultprophetie und Gerichtsverkündigung in der späten Königszeit Israels. WMANT 35, Neukirchen, 1970.

219. Lásd Jer 27-29.

220. A teljesség teljesíthetetlen igénye nélkül csak a második világháború utáni irodalom legfontosabb tételeiből említek néhányat: Az 1945 előtti munkák értékelő összefoglalását lásd Osswald, E.: Falsche Prophetie im Alten Testament. Tübingen, 1962.; Buber, M.: Falsche Propheten. In: Wandlung 2, 1946-1947. 277-283., a próféta helyes politikai ítéletét teszi alapvető kritériummá. Quell, G.: Wahre und falsche Prophetie. Versuch einer Interpretation. BFChT 46,1, Gütersloh, 1952., a morális hozzáállásában látja a döntő tényezőt. Fohrer, G.: Ezechiel, HAT I,13, Tübingen, 1955. szerint a próféta megélhetése és igehirdetése közti viszony számít elsősorban. Overholt, Th. W.: The Threat of Falsehood: A Study of the Book of Jeremiah. SBT 2/15, Naperville(IL) Buberhez hasonlóan a kor nagy kérdéseire adott válasz helyességét tekinti perdöntőnek. Hossfeld, F. L. -Meyer, I.: Prophet gegen Prohet. Eine Analyse der alttestamentlichen Texte zum Thema: Wahre und Falsche Prophetie? BB9, Fribourg, 1973., arra figyelmeztet, hogy a híres beteljesedés/nem beteljesedés kritérium deuteronomiumi, tehát kései gondolat. Crenshaw, J. L.: Prophetic Conflict: Its Effect Upon Israelite Religion. BZAW 124, Berlin, 1971. szerint a hamis prófétaság biztos ismertetőjele az, hogy feltételek nélkül számít YHWH segítségére. Sanders, J. A.: Hermeneutics in True and False Prophecy. In: Canon and Authority: Essays in Old Testament religion and Theology. ed. B. O. Long et al. Phildelphia, 1977. 21-44. szerint a legfontosabb kritérium a monoteizmus mint az igaz prófétaság centruma. Preuss, H. D.: Theologie des Alten Testaments I-II. Kohlhammer, Stuttgart, 1991-92., véleménye szerint a hamis prófétaság ismertetőjegye a nacionalista gyökerű üdv-váradalom. Seybold, K.: Jeremia. Leben und Werk. UTB 416, Stuttgart, Kohlhammer, 1993., a valódi prófétaság jelét abban látja, hogy az a mindenható Istent nem téveszti össze a hic et nunc segítő istenséggel. Huwyler, B.: Jeremia und die Völker. ThZ 52, 1996., igen helyesen nem beszél hamis, vagy igaz prófétákról, hanem csak eltérő politikai álláspontokat említ.

221. The Religion of Landless: The Social Context of the Babylonian Exile. Bloomington, IN, 1989. 127. 136 sk.

222. Az alkalmazásra törekvő ókori keleti értelmiségiről magyarul lásd Komoróczy Géza: Nabú-zuqup-kéna, Adad-sum-uszur, Már-Istár. Az értelmiség helyzete és lehetőségei a birodalmi Asszíriában. In: Bezárkózás ... 90-107.