Mobutu-ellenes vallási énekek(1)

A kelet-közép-európai szocialista, szovjetizált rendszerek összeomlása az egész világra hatással volt. Mindenütt, ahol diktatórikus, önkényuralmi viszonyok uralkodtak, megélénkültek a demokratikus ellenzéki erők. Fekete-Afrikában, ahol a függetlenné válást követően az új államok többségében rövid időn belül egypártrendszerek jöttek létre, a '80-as években már megkezdődött a személyi uralommal tetézett egypárturalom felváltása a többpárti parlamenti modellel. Zairében, miután Mobutu Sese Seko 1965-ben a nyugati hatalmak leplezetlen támogatásával végrehajtott állampuccsal ragadta magához a hatalmat, a pártállami diktatúra oligarchikus elnyomó rendszerré alakult át.

1990 folyamán Mobutu elnök-diktátornak számolnia kellett azzal a követelménnyel, amit az Európai Közösség és a vele szolidáris AKP-országok nyilvánítottak ki; eszerint Zairében is meg kellett kezdeni a demokratizálás előkészítését.

A zairei gazdasági szférában érdekelt külhatalmak és magánszereplők ellentmondásos magatartása következtében azonban továbbra is tág mozgástér állott rendelkezésre a diktátor személyes ambícióinak kiteljesítéséhez. Mobutu, aki hosszabb ideje, mint egy imperátor és császár" viselte elnöki tisztét, sajátos módon igyekezett megfelelni a Zairének címzett biztonságpolitikai és stratégiai előírásoknak. Minden erőszakos tettét országa belső rendjének megtartásával indokolta, s a mindenáron való rendcsinálás bvöletében taktikusan folytathatta politikáját. Egyfelől visszaállította a többpártrendszert, beleegyezett az átmeneti parlamenti köztársasági intézmények újraélesztésébe (átmeneti kormány, a parlamentet helyettesítő Főtanács megalakítása), másfelől viszont mindennem kritikára fegyveres megtorlással, a másként gondolkodók megnyilvánulásaira üldöztetéssel, megsemmisítéssel válaszolt. Ezt a merev és elvakult személyes diktatúrát 1992-ben külön deklarációban is elítélte az Európai Közösség, s a polgári és katonai segélynyújtást beszüntették.

A zairei—kongói népek életkörülményei az egykori gyarmatállam idején ismert alacsony szintre, esetenként és térségenként a kritikus pont alá süllyedtek, több helyütt éhínség ütötte fel a fejét. Az ország keleti tartományaiban, ahol a sorozatos tuszi—hutu összecsapások következményei rendkívüli állapotokat teremtettek, az egész régióra veszélyes válsággóc alakult ki 1994-ben és az azt követő években.

A mobutizmus által lezüllesztett, tönkretett Zairében mindvégig komoly erőt képviseltek az egyházak, amelyek miután még a gyarmati korszak végén elhatárolták magukat a kolonialista és egyéb természet bennszülöttellenes politikától, a kongói lakossággal szoros kapcsolatot tartottak. Kezdetben Kinshasa és egész Kongó főpapja, Malula püspök, napjainkban pedig Kisangani érseke, Monsengwo mondott ellent a diktátornak, jelezve, hogy a kongói egyházak azonosulnak az üldözöttek és kizsákmányoltak tömegeivel. Az úgynevezett zaireizáció programja, melyet a '70-es évek elejétől az egységes modern kongói nemzet megteremtésére adott ki a mobutista vezetés, a program ideológiai-kulturális alapját alkotó autenticitáselmélet meghirdetésével egyaránt szkítette és korlátozta a katolikus és protestáns egyházak szabadságát. (A lakosságnak közel 50%-a a keresztény egyházhoz tartozónak vallja magát, másik része főként természetvallások híve.) Az afrikai, kongói ősök tiszteletéhez való visszatérítési mozgalom, bármennyire is megfelelt az afrikai mivolt lelki, tudati és kulturális szükségleteinek — amint rövidesen kiderült —, csupán a központi hatalom birtokosának való feltétlen engedelmesség megteremtését volt hivatott szolgálni; eszköz volt csupán a zairei monarchia megteremtéséhez.

A dél-afrikai rendszerváltást túlélő mobutista rezsim elleni illegális politikai szervezetek, felkelő csoportosulások és a békés változást szorgalmazó egyházi körök egyaránt aktívvá váltak. A pártok föld alatti" tevékenysége nem kaphatott megfelelő nyilvánosságot, a fegyveres ellenállási kísérleteket a központi hadsereg expedíciós csapatai szétzúzták. Sikeresnek bizonyult viszont az utca emberének az egyházak tevőleges támogatásával indított imádságos" mozgalma: a rendszert elítélő üzenetet hordozó dalszövegek jelentek meg a katolikus egyház soraiban, amelyeket már ismert egyházi dalok dallamára énekelve, esetenként táncolva adtak elő a hívők, amit a más vallásúak is átvettek tőlük. Ezek az egyházi énekek már-már elszakadtak az európai kánontól. A dalok lelkes fogadtatása láttán az egyházak kiadói (Szent Pál Kiadó, Központi Protestáns Kiadó) megkezdték az egyházi énekek és dalok kereskedelmi forgalmazását is. Ily módon nem pusztán a templomi gyülekezetben, hanem az utcákon és piacokon is — hordozható rádiómagnetofonról — megszólalhattak a dalok.

A passzív és aktív ellenállás határán hatásos vallási dalok születtek, amelyek széles körben terjedtek. Nem előzmények nélkül jelentek meg, hiszen a zenei, illetve a táncos kifejezésmód a kongói népeknél, akárcsak más fekete-afrikai népek életében, szinte minden más közlési formával szemben elsőbbséget élvez. Zairében a muzikalitás jellemzően három forrásból táplálkozik: a hagyományos zenekarok, a modern" zenekarok és az énekkarok" tevékenységéből. Mellettük a táncegyüttesek" szerepe is jelentős nemcsak a vidéki társadalomban, hanem az úgynevezett városi törzsi" közegben is. Ezek közül az énekkarok mindenekelőtt a vallási propaganda eszközéül szolgáltak, eltérően a zenekarok mködésétől, azokat ugyanis inkább a szinkretikus produktumok, valamint a személyes átélés megjelenítése jellemzi.

A zairei dalkultúra az egyházi éneklés keretei között több fejlődési szakaszon át afrikanizálódott. 1988 tavasza óta a sajátos zairei—kongói katolikus misét, annak rituáléját a Vatikán is elismerte. Az átalakulás során az egyházi-vallási énekek szövegeiben fokozatosan megjelentek a világi—laikus elemek, mígnem a '90-es években nyíltan kibontakozott ez az irányzat. Sikerüket egyrészt az biztosította, hogy a válságos viszonyok közt visszaidézték a függetlenség és szabadulás éráját, másrészt olyan lázadási formát és magatartást ajánlottak", amelyre a mobutista hatalom nem tudott azonnali megtorló intézkedésekkel válaszolni.

A kikongó és lingala nyelven íródott dalokat — ritkábban a csibula és szuahéli nyelveket — termékeny szerzői kör alkotta meg, akik között papokat is találunk. Így Makamba abbét, aki a legelkötelezettebb, mondhatni, radikális versekkel jelentkezett társai közt (lásd a Miért — Miért? cím dal szövegét). Hozzá hasonló példa Tabu Ley, aki párizsi számzetéséből küldte haza verseit (lásd a Demokrácia cím hosszúverset).

A rendszerváltást előkészítő, közszájon forgó dalok alapvetően négy kategóriában keletkeztek: a hivatalosan elismert vallási énekek (A), az imagyülekezetek énekei (B), a világias vallási dalok (C), valamint a népi felforgató tartalmú dalok (D), amelyek zeneileg is és üzenet"-tartalmuk szerint is jól elkülöníthetők. Ez az osztályozás" egyszersmind jelzi az éneklés jellemző színhelyeit is, a templomtól (A) a tágabb környezetig (B, C, D). Tematikailag is különféle célzatú dalok különíthetők el. Eleinte a halál", a bn", a megpróbáltatás" és szenvedés" gondolatvilága áradt a dalokból (döntően az A — B kategóriához tartozó imák, könyörgések és fohászok esetében), majd megjelent az Istenhez, Jézushoz — mint Megváltóhoz — való megtérés" hirdetése. E két témakörben a zairei politikai-társadalmi tragédiával összhangban a rezignáció és a melankólia érzelemvilága teljesedett ki. Új irányultságot jeleztek a szeretet és szerelem himnuszát" zengő énekek és dalok (A, C), illetve az aktivista programversek" (C — D). Bizonyos, hogy a látszatra belenyugvást sugalmazó egyházi költemények üzenetértéke is a mozgósító, erkölcsi és politikai, lelki és fizikai ellenállásra indító darabokéval megegyező hatást váltott ki a szenvedő, kiútkereső zairei—kongói társadalomban (lásd az Ó, Istenem cím éneket). A halál vállalása, a halál elfogadása az igazságtétel aktusaként, megváltó győzelemként tudatosodott a nyomorgó nép körében, mint valami visszavágó, üdvözítő cselekvés a kiváltságos gazdag réteg ellenében. A vallási énekek sorából kiválnak azok a hosszúversek és dalok, amelyek valójában előadások", oktató költemények. Ezek mindegyike az 1991 utáni hatalmi átmenethez kapcsolódó felvilágosító küldetés termékei. Profetikus figyelmeztetések a közelgő korszakos változásra utalva (lásd a Demokrácia és a Miért — Miért? cím énekeket). Ezzel szemben a népi énekek aktuálpolitikai utalásokban gazdag, szemrehányó és indulatos megnyilatkozások (a politikusokat a nevükön szólítják meg), sőt nemritkán kampányízek, mivel a szövegekben felbukkannak az átmeneti szakasz politikusainak nevei, illetve azok méltatása és elmarasztalása (lásd például a Te, Mobutu és a Mobutu cím dalokat). A daloknak ez a csoportja fedte fel legtisztábban a diktátor uralmának súlyos kártevéseit, akit az ország sírásójaként" említenek a szövegekben (lásd a Ki pusztítja el Zairét? cím dalt). A népi szövegek gyakorlatilag a demokráciát mint az éhséget azonnal megszüntetni képes jelenséget értelmezték. Az 1996 végén megindított fegyveres felkelés vezetői is ezt ígérték a kongóiaknak, jól tudva, hogy az éhség elleni hadüzenet" alapjaiban ingatja meg Mobutu uralmát.

A Laurent D. Kabila vezette erők viszonylag akadálymentes 1997 májusi hatalomátvétele mutatja az egyházi-vallási dalok kivételes hatását az önmagát túlélt mobutista rezsim ellenálló képességének megsemmisítésében. Olyan eredmény ez, amelyet igazán csak az afrikai és különösen a kongói szellemi élet sajátosságainak ismeretében lehet méltányolni. Zaire a boszorkányságok" (boszorkánymesterek), a bálványimádás", a varázslók és mágusok földje. Ezek a mesterségek Mobutu fénykorában igencsak felerősödtek a Kongó vidékén. 1969-ben a diktátor felkereste a híres mágust, Nsinga Udjut, hogy elnyerje misztikus támogatását. Ám az afrikai obskurantizmusból nyerhető előnyök elvesztek a kedvezőtlen és káros reálfolyamatok sodrában. A fegyveres felkelést és a rendszerváltást sürgető dalok elérték céljukat: áthangolták a kongóiak tömegeit a demokratikus éra befogadására kész állampolgárokká, s Mobutunak dicstelenül el kellett hagynia országát. Az így elültetett várakozásokat azonban sem a győztes fegyverekkel és dalokkal, sem a demokratizálás kezdeti lépéseivel nem lehet kielégíteni. A mobutizmus-ellenes egyházi dalok nemcsak a legnagyobb afrikai katolikus ország, hanem Fekete-Afrika egészének kiútkereséséről tanúskodnak. A kongói egyház dinamizmusa egy olyan mozgalom alapjait vetette meg, amely a mai afrikai társadalmakat is átalakítja, akár azon az áron is, hogy felbomlasztja azok elnyomó politikai rendszereit.

A tanulmányban idézett verseket keletkezésük és terjedési körük szerinti csoportosításban közöljük. (A: egyházi ének, himnusz; B: csoportos könyörgő ének; C: világi vallásos énekek; D: népi dal.) A dalszövegeket e tanulmány szerzője a helyi, főként lingala nyelv, valamint francia fordítások egybevetése alapján fordította magyarra. A népi dalok egy részét a fővárosban (Kinshasa) szinte kizárólag lingala nyelven, más részüket — vidéken — szuahéli, csibula és kikongo nyelven énekelték az éneklők etnikai hovatartozásától függően. A dalok közt előfordulnak kizárólag francia nyelven íródottak, amelyek külföldön, adott esetben emigrációban születtek.(2)

A
   
 
 
 
Készüljünk fel jól — Tomilenge malamu (Maniang)
 
B
Kelj fel — Telema
(Csoportos könyörgő ének)
   
 
 
 
Uram, a te neved — Nkombo na za nkolo
   

C

Miért — Miért? — Po — Po — Po (Makamba abbé)
(Világi vallási ének)
   
 
 
 
Demokrácia
(Tabu Ley)
 
Mobutu
   
 
 
 
Mobutu kis fej — Mobutu motu muke
(Egy shabai forradalmi ének dallamára)
 
Jöjjetek és lássatok
(Francia nyelv dal egy cserkész ének dallamára)
   
 
 
 
Ki pusztítja el Zairét — Banani babebisa Zair oyo
(Egy kongói forradalmi ének dallamára)
   
 
 
 

1.

*.* A jelen tanulmány a Zaire irodalmi élete napjainkban" cím előadás része, mely az ELTE BTK Afrikanisztikai Oktatási Program keretében hangzott el 1995 őszén.

2.

**.* A jelen ismertetés Isidore Ndaywel Nziem (Kinshasai Egyetem) és Odon Ngayndam (Zairei Nemzeti Könyvtár) gyjtésére és fordításaira támaszkodik. Ngayndam francia fordításainak egy részét Ndaywel közli a Zare, année 90" cím publikációsorozat 3. kötetében (Afrika Studies, no. 6/1993, Bruxelles, 61—102.). A szövegek másolatait s Brüsszeli Afrika Intézet is archiválta (CEDAF/ASDOC, 65, rue Belliard, 1040 Bruxelles).

További tájékozódást szolgáló tanulmányok:

1. Ngandu, Nkashama Pius: Églises nouvelles et mouvements réligieux. L'exemple zairois. Paris, L'Harmattan, 1990.

2. Isidore, Ndaywel e Nziem: La société zairoise dans le miroir de son discours réligieux (1990—1993). Cahiers Africains / Afrika Studies, Zaire, années 90. vol. 3. No. 6/1993.

3. Jean-Claude, Willame: De la democratie octroyée" la democratie enrayée. Cahiers Africans / Afrika Studies, Zaire, années 90. vol. 1. No. 5—6/1991.

4. Benkes Mihály: A zairei szervezett ellenállási-ellenzéki erők politikai törekvései. Múltunk, 1997. 2. 181—198.

3.

***.* Bobi Mobutu elnök felesége.

4.

****.* Tshisekedi és Nguz emigrációban élő ellenzéki politikusok. Tshisekedi 1992 után újra szerepet vállalt a Mobutu-érában, Nguz viszont kitartott az emigrációban. A ngala és a muluba törzsek neve.

vissza