Zsolt VISKI April 2, 1968-October 20, 2016

It is with heavy hearts that we announce the passing of Zsolt Viski on October 20, 2016 at the Jewish General Hospital at the age of 48. Beloved husband of Enikő. Loving father to Zsolt Jr., Ágnes and Tímea. He also leaves in mourning his relatives in Hungary and Transylvania. The funeral mass will take place at Our Lady of Hungary Church, 90 Guizot St. West, Montreal H2P 1L4 on Saturday, October 29, 2016 at 11:00. Reception to follow in the Mindszenty (church) Hall. In lieu of flowers, donations to Our Lady of Hungary Church would be greatly appreciated.

SZELL, Kornelia Angyalka (nee Beck)

May 26, 1948 – October 11, 2016

With heavy hearts and great sadness we announce the sudden passing of Kornelia. Beloved wife of Attila Szell, Mother of Andras (Hungary). She leaves to mourn and will be sadly missed by her many friends and family, from Hungary, Montreal, Ottawa and USA. The visitation will be held at Blythe Bernier Funeral Home, 940 Ogilvy Avenue, from 7-9 p.m. on Friday, October 14, 2016. Funeral service to be held at Our Lady Of Hungary Church, 90 Guizot Street at 11 a.m. on Saturday October 15, 2016. Reception to follow after the service. In lieu of flowers, donations can be made to Our Lady of Hungary Church.

Hidasy Katalin és férje Mauril Bélanger.

Utolsó aktusa a kanadai himnusz szövegének módosítása volt, hogy az a nőkre és férfiakra egyenló módon hivatkozzon. De Mauril Bélanger hosszú politikai karrierje alapvetően a kisebbségek és a különböző demográfiai csoportok védelméről szólt. 1995-ben választották meg először Ottawa-Vanier liberális képviselőjének. Az 1935-ben létrehozott választókerület mindvégig liberális fellegvárnak számított és még ma is annak számít. Alig két évvel megválasztása után a körzet egyik legsúlyosabb krízisét élte át. Az akkori Ontario tartományi kormány a Montfort kórház bezárását tervezte, megszorításokra hivatkozva. Pedig ez az egyetlen hivatalosan is kétnyelvű, francia gyökerekkel rendelkező kórház Ontarioban. Értelemszerűen a kórház egy kulcsfontosságú intézménye a francia anyanyelvű franco-ontario-i kisebbségnek, amely jelenleg a választókörzet lakosságának csaknem 32 százalékát teszi ki. Mauril Bélanger központi szerepet játszott a kórház sikeres megmentésében.

Mauril Bélanger egy franco-ontarioi családban született, a Mattawa nevű településen 1955-ben. Öten voltak testvérek. Az Ottawai Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol a diákszövetség elnökének választották meg. 1977-ben diplomázott. Először a kanadai közlekedési minisztériumban dolgozott, aztán a nyolcvanas években befektetési tanácsadóként folytatta tevékenységét.

Amikor 1995-ben liberális jelöltként indult Ottawa-Vanier-ben, masszív 60 százalékos többséggel nyerte meg a körzetet. Amikor utoljára választáson indult – 2015 őszén – 58 százalékos többséget szerzett.

A Montfort kórház megmentése érdekében létrehozott kampányon kívül, aktív szerepet vállalt az 1995-ös referendumban, amely Québec esetleges leválásáról szólt. Az egységes, szövetségi Kanada egyik élharcosa volt. Több mint 15 ezer ottawait szállított Montreálba az egységes Kanada mellett tüntető montreáli óriásdemonstrációra 1995 őszén.

Ezen kívül aktív volt az északi közösségek – elsősorban az Inuitok – megsegítésében. Körülbelül 25 ezer könyvet küldött fel az elszigetelt és sokszor nyomorúságos körülmények közt élő Inuit közösségekhez, amelyeket Ottawa-Vanierben gyűjtött össze.

Mauril Bélanger mély kanadai hazafisága mindig egyértelmű volt. Tavaly 18 ezer példányt nyomtatott egy kiadványból, amely Kanada különböző történelmi zászlóit mutatta be diákoknak, megemlékezve arra, hogy pont ötven éve lett a jellegzetes piros juharlevél az ország hivatalos lobogója.

A francia kisebbségek, a nők és a szegénységben élők támogatója volt a néhai liberális képviselő, aki aktív és vezető szerepet vállalt a kooperatívákban. Ezzel próbált javítani a lakhatási helyzeten az alacsony jövedelemmel rendelkezők körében.

Sokat vesztett Ottawa és választókerületünk (e cikk szerzője is ebben a körzetben él) Mauril Bélanger távozásával. Osztozunk Kati gyászában, Mauril emlékét pedig megőrizzük.

A ravatalra 2015. július 10-én kerül sor, 18 órától 21 óráig az Urgel Bourgie-ban (1255 Beaumont, Town of Mont Royal).

A gyászmisére a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben kerül sor, 2015. július 11-én, 12.30–kor. (90 rue Guizot Ouest, Montreál).

Virágok helyett adományokat fogad Júlia emlékére a St. Mary’s Hospital Cancer Care Fund, illetve a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség.

Nyugodjék békében!

Ciamarra Júlia (született Rajcsányi Julianna)

*

Rajcsányi Ciamarra, Julianna (Julia) 1946-2015. Julia peacefully passed away on Monday, July 6, 2015. She was predeceased by her husband Nicola Ciamarra and leaves behind her children Daniel and Nadine, sister Marika (Gábor Sr.), brother Lászlo (Ilona), nieces and nephews. She will be remembered as a loving wife, a great mother and a dedicated member of the Hungarian Community of Montreal.

Visitation will be held on Friday, July 10, 2015 from 6:00 pm to 9:00 pm at the Urgel Bourgie Funeral Home, located at 1255 Beaumont in Town of Mount Royal.

A commemorative mass followed by a small reception will be held on Saturday, July 11 at 12:30 pm at Our Lady of Hungary Church, located at 90 Guizot West.

In lieu of flowers donations may be made to the St-Mary’s Hospital Foundation – Cancer Care Fund or to the Our Lady of Hungary Church.

**

Rajcsányi Ciamarra, Julianna (Julia) 1946-2015. Julia est décédée le lundi, 6 juillet, 2015. Elle rejoint son mari Nicola Ciamarra et laisse dans le deuil ses enfants Daniel et Nadine, sa sœur Marika (Gábor Sr.), son frère Lászlo (Ilona), ses nièces et ses neveux. Elle restera dans nos mémoires comme une épouse aimante, une mère extraordinaire et un membre dévoué de la communauté hongroise de Montréal.

La famille accueillera parents et amis au 1255, Avenue Beaumont (Urgel Bourgie), Mont-Royal, vendredi le 10 juillet 2015, de 18h00 à 21h00.

Une messe commémorative et une réception auront lieu samedi le 11 juillet 2015 à 12h30 à la Paroisse Notre-Dame-des-hongrois, située au 90, Rue Guizot Ouest.

En lieu de fleurs, la famille vous invite à faire un don à la Fondation de l’hôpital St. Mary pour les soins en oncologie ou à la Paroisse Notre-Dame-des-Hongrois.

Kosaras Mira (1947-2015) Fotó: Mount Pleasant Group.

Budapesten született 1947-ben, édesapja Kivovics Ferenc, édesanyja Kronberger Margit. 1979-ben emigrált Kanadába. Két gyereke született: Lajos Balázs és Gombás Rita. Gyászolják még unokái: Sydney, Nathan és Mia, valamint testvére, Judith Brooks.

Temetése szerdán, április 1-én lesz megtartva a York Cemetery and Visitation Centre-ben (60 Beecroft Road, North York). A visitation délkor, a temetkezési szertartásra pedig 13 órakor kerül sor.

Nyugodjék békében.

Kosaras Mira és Pufi. Fotó: KMTV

Kosaras Mira és Pufi. Fotó: KMTV

Kosaras Pufi és Mira. Fotó: KMTV

Kosaras Pufi és Mira. Fotó: KMTV.

Romváry Zsuzsa 1992-ben írta a Zsuzsa Not Zsazsa–Balance with a Smile című könyvét. A memoár-jellegű írásban Susan Romvary az 1956-os forradalom utáni Magyarországról való menekülésének történetét és a kanadai társadalomba való integrációját írta le. Kanadai életéről, annak nehézségeiről és a beilleszkedéshez fűződő élményeiről gyakran humorosan számol be a montreáli magyar szerző. Mindeközben Romváry Zsuzsa azokról a csalódásokról és a honvágyról is ír, melyet a több mint 38 ezer magyar ötvenhatos menekült mindegyike biztosan tapasztalt. Ugyanakkor Romváry Zsuzsa életfilozófiája is tükröződik könyvében, mely szerint az élet kihívásai alatt csak nevetéssel és humorral tarthatjuk meg józanságunkat.

Romváry Zsuzsa volt a Canadian Authors’ Association montreáli szekciójának alelnöke. A Montreáli Magyar Irodalmi Társaságban is aktív szerepet töltött be, a szervezet 1988-as irodalmi versenyének nyertese volt.

A Zsuzsa Not Zsazsa című könyvén kívül, 1998-ban szerkesztette a Leaves from the Branch című kötetet, “Kultúrigény” című elbeszélése pedig az 1993-ban publikált Mozaik c. antológiában jelent meg.

Kosaras Pufi

2011 augusztus 13-án hirtelen elhúnyt Kosaras Vilmos (Pufi), a Kanadai Magyar Televízió (KMTV) alapítója és producere. Kosaras Vilmos 1940 május 24-én született Zalabesenyőn.1962-ben végzett a Rózsahegyi Kálmán Színiiskolában,  később a győri Kisfaludy színházban tevékenykedett. 1965-ben Budapestre költözött és a Kamara Varietébe került, aztán 1966-tól a Magyar Televízió (MTV) rendezőasszisztense volt. 1967-től a budapesti Moulin Rouge művészeti vezetője. 1973-ban emigrált Kanadába és szinte azonnal bekapcsolódott a torontói magyar közösség életébe. 1987-ben megalapította a Torontói Magyar Színházat.

Színházi tevékenységén kívül, Kosaras Pufi torontói rádióműsort is szerkesztett és még utolsó napjaiban is a heti magyar televíziós program összeállításán dolgozott. A KMTV programja minden szombaton déli 12.30-tól volt látható az OMNI 1 csatornán.

Kosaras Vilmos utolsó bejegyzése 2011 augusztus 12-én a torontói CanadaHun című fórumon (ahol évek óta aktív volt a Torontói Magyar Kultúrközpont körüli fejleményekben és a párbeszédben) így szólt a Magyar Házról:

„Sajnáltam, hogy nem lehettem veletek. Magához szólitott a Sunnybrook, de Veletek voltam gondolatban. Örültem annak, hogy egyre nagyobb lesz az egyetértők tábora. Persze eredményes csak akkor lesz az együttmüködés ha fogjuk egymás kezét és nem tiltakozó akciókban, felelőtlen hőbörgésekben ölt testet hogy valamit el tudunk érni. Szóval aktuális az ADD A KEZED, amit még a jelenlegi vezetőségi tagok is bevállalhatnak, mert a kijelentéseik nevetségesek. Elhatárolódom, nem adom a nevem, s hasonló ,,kikinlódott mondatok messzire nem visznek. Remélem a következő gyülésen ott lehetek és a szerény munkálkodókkal közös nevezőre kerülök. Amit a TV segithet, továbbra megteszi. Hivjatok. Pufi „

Nyugodjék békében!

Csukly Andor (1933-2011)

A montreáli St. Mary’s kórházban hunyt el július 12-én Csukly Andor, a Montreáli Magyar Bizottság elnöke. Július 28-án, 18 órától virrasztást tartanak a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség kápolnájában. Csukly Bandi gyászmiséjére július 29-én, 11 órakor kerül sor, szintén a 90 rue Guizot Ouest alatt található magyar római katolikus templomban.

Csukly Bandi családja és barátai azt kérik, hogy akik tehetik, virágok helyett a St. Mary’s kórház onkológia (cancer care) osztályához küldjék be adományaikat.

Csukly Bandi 1933 augusztus 1-én született Győrött és 1969-ben emigrált Kanadába. Számos nagyvállalatnál dolgozott gépészmérnökként, köztük az Alcan-nál, az SNC Lavalin-nél és a Bechtel-nél. Évtizedeken keresztül aktív szerepet vállalt a montreáli magyar közösségben, ahol a Montreáli Magyar Bizottság vezetésén kívül a Kanadai Magyar Mérnök Egyesület montreáli csoportjának vezetésével, aztán az országos szövetség elnökeként szolgálta a kanadai magyarságot.

2009 májusában kezdte el Csukly Bandi második ciklusát a Montreáli Magyar Bizottság élén. Fontos volt számára a québeci kormánnyal való kapcsolat megerősítése, valamint a közép és kelet európai nemzetiségekkel való együttműködés, mely leginkább a helyi lengyel és ukrán közösségekre terjedt ki. Bandi a tartományi Cabinet de la Ministre de l’Immigration et Communautés Culturelles tisztviselőivel épített ki szoros kapcsolatot, melynek révén anyagi támogatást is szerzett a bizottság égisze alatt rendezett lengyel-magyar est részére.

Csukly Andor mindig úgy látta, hogy mint csúcsszervezet, a bizottság nem a közösségi egyesületek felettese, hanem egy nyílt, demokratikus fórum, melynek elsődleges feladata az eszmecsere elősegítése. 2005-ben indult először Csukly Bandi a bizottság elnökségi választásán. Választási programjában a tartományi kormánykapcsolatok megerősítése mellett szintén fontosnak tartotta a Montreálba frissen érkezett pártiumi és erdélyi családok felkeresését és megsegítését, illetve a francia-angol-magyar baráti közösségek létrehozását, gondolva a vegyes házasságban élő magyarokra, valamint a második és harmadik generációs fiatalokra.

Gondolatainkba és imáinkba foglaljuk Csukly Bandit és családját. Nyugodjék békében!

Wife of the late Ferenc Oszlanszky, our beloved mother, grandmother, sister and friend passed away at Montreal’s Sacré Coeur Hospital with her family by her side. Her great courage, generosity, amazing humour, even in the face of adversity, and her many talents will never be forgotten. In accordance with her wishes, cremation took place and a private burial will be held at a later date. We are most grateful for the care and compassion shown to her during her final weeks in the hospital. She will be deeply missed by her family and friends in Canada and in Hungary.

“No longer will the sun be your light by day, Or the moon be your light by night. For the Lord will be your everlasting light, and your God will be your glory.” Isaiah 60:19

Friends of Barbara would also like to extend their heartfelt gratitude to the wonderful nurses and doctors of St. Mary’s Hospital, where Barbara not only spent her last days on this earth, but as an employee with thirty years of loyal service. A prayer celebration will take place at Blythe Bernier Funeral Home (940 Ogilvy) on March 12, 2010 from 7 to 9 p.m. Funeral mass will be held on March 13, 2010 at 10 a.m. at Our Lady of Hungary Church (90 Guizot). Following laying to rest at the cemetery, a reception will be held at the Parish Hall on Guizot. In lieu of flowers, donations to the Hungarian School of Montreal (90 Guizot) would be greatly appreciated.

László atya (1925-2008)

2008 december 25-én elhúnyt László László atya, az ottawai magyar katolikus közösség lelkipásztora. László atya 1925 május 6-án született Kőszegen. Az angol körökben Leslie Laszloként ismert pap és tudós éveken keresztül a montreáli Concordia Egyetemnek volt a politológia professzora. 1991 januárjában avatták katolikus pappá és az elmúlt 17 év alatt számos ottawai egyházközségben végzett lelkipásztori tevékenységet. A kanadai főváros Vanier kerületében lévő St. Ignatius Egyházközségnek volt hosszú éveken keresztül a papja és a város magyar katolikusai is itt gyülekeztek. Néhány éve került át a magyar közösség a Saint Elizabeth templomba, ahol László atya káplánként tevékenykedett.

Közösségi munkáján kivül, fontos elismerni László atya tudományos tevékenységét is. 2004-ben adták ki Magyarországon angol és magyar nyelven Church and State in Hungary, 1919-1945 című könyvét, melyben a két világháború közötti Katolikus Egyház történelmét és állami kapcsolatait vizsgálta a nyugdíjazott kanadai magyar professzor.

László atyát 2009 január 3-án, d.e. 11 órakor kisérik utolsó útjára a 1303 Leaside Avenue alatt lévő Saint Elizabeth templomból. Nyugodjék békében.

Kanadai Magyar Hírlap

Wojatsek Károly emeritusz egyetemi tanár, hungarológus és közéleti személyiség nagy népszerűségnek örvendett közvetlen környezetében és másutt. Négy évtizedes pályafutása egybeesett a kanadai hungarológiai kutatások reneszánsz korával. Egyike volt azon nevelőknek Kanadában, akik hivatásuk mellett szereztek elismerést a magyar irodalmi, szociológiai, történelmi, nevelésügyi és hungarológiai tudományoknak. Magyar, angol és francia nyelvű tanulmányai és könyvei a Rákóczi szabadságharc irodalmáról, Madách Imréről, Arany Jánosról, s általában a klasszikus magyar irodalom hatásáról a szomszédos népek irodalmára egyenrangot élveztek (és élveznek ma is) olyan kutatók munkáival, mint Kósa János (Land of Choice: The Hungarians of Canada); Kovács Márton (Esterházy and Early Hungarian Migration to Canada); Dreisziger Nándor (Struggle and Hope: The Hungarian Experience in Canada); Bisztray György (Hungarian-Canadian Literature).

A multikulturális – magyar, német, szlovák – légköréről ismert felvidéki Udvardon született 1916-ban. Tanulmányait a Pozsonyi és a Debreceni Egyetemeken végezte történelem és nyelvtudományi szakon. 1948-ban hagyta el az országot. Svájcban a Fribourgi Egyetem hallgatója lett. 1951-ben Kanadába vándorolt, s a Montreáli Egyetemen folytatta tanulmányait. 1956-ban doktori diplomát szerzett Ph.D. fokozaton. Magyar és cseh irodalmat tanított az amerikai Coloradoi Egyetemen. 1966-ban kinevezték Kanadában a Lennoxvillei Egyetem történelem szakos tanárává, ahol 1986-ban történt nyugalomba vonulásáig tanított.

Nevelői és tudományos munkásságát elismeréssel fogadta a befogadó ország. 1982-ben a Canadian International Academy of the Hunanities and Social Sciences díszdoktori kitüntetéssel jutalmazta. Utána kinevezték a Conseil pluriculturel des ethnies du Québec dísztagjául. Mint történész, több ösztöndíjat nyert, köztük az American Fulbright-Hayes Fellowship és a neves Canada Council stipendiumot. Számos tudományos társaság tagjául választotta, s nemzetközi lexikonok szócikkekben foglalkoztak munkásságával, köztük a Dictionary of American Scholars, Dictionary of International Biography, valamint a Hungarian Who’s Who in America és e sorok írója Canadian Studies on Hungarians című bibliográfiája. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1977-ben rendezett konferenciáján tartott előadást.

Kultúrtörténeti tanulmányai kiterjedtek a középeurópai övezetre, s különösen az ott élő népek történetére. A magyarság számára egyik legjelentősebb munkája From Trianon to the First Vienna Arbitral Award (1980) című könyve, melyben a tárgyalt kor történetét, valamint diplomáciai, politikai döntéseit ismerteti új forrásmunkák, külföldi levéltárakban őrzött dokumentumok felhasználásával, Nagy hangsúlyt fektetett az utódállamokban élő magyarok, németek, ruszinok kiszolgáltatottságaira. E könyv példányai ott vannak a világ sorsát intéző államférfiak asztalán, s megtalálhatók az egyetemi és tudományos könyvtárakban is. Másik maradandó munkája a négy kiadást megért Hungarian Textbook and Grammar. Én magam is ezt használtam Albertában, főiskolai magyar nyelvtanításom éveiben.

Nyugalomba vonulása után Victoriába költözött feleségével, Mariettával, aki középiskolában francia nyelvet tanított. Dr. Wojatsek új környezetében is hamarosan bekapcsolódott a közösségi életbe. A Bishop’s Egyetem kiadásában megjelent ,,Alumni Newsletter” elismeréssel szól tisztelt emeritus tanáráról. A cikk írója, Janice Parsons elmondja róla, hogy hajdani növendékei és kollégái alapos felkészültsége mellett humánusságát, segítőkészségét, buzdító természetét is nagyra értékelik.
Victoria magyarságát is sokban gazdagította megtermékenyítő jelenlétével. Önzetlen támogatása főleg azok számára volt jelentős, akik közelebb álltunk hozzá. Nagy elfoglaltságai mellett – hathatós szerepet játszott nemzetközi körökben a Benes-dekrétumok hatálytalanításában – időt szakított számunkra, fiatalabb kollégái támogatására. Tudásával, élettapasztalataival segített bennünket ismeretvilágunk formálásában.

Magyarságtudományi eredményei elismeréséül a Szent László Lovag Rend tagjává avatta (1998). A Magyar Vitézi Rend pedig tiszteletbeli (2000) és a Magyar Tudományos Akadémia külhoni köztestületi tagjául választotta (2002).

Nyugodj békében, Károly bátyánk. Kollégáid, barátaid és honfitársaid nevében búcsúzunk Tőled. Emléked és munkásságodat hűen megőrizzük.