Parommal mindket nyelven beszeltunk,sokszor nem
is ereztuk,mikor valtunk egyik nyelvrol a masikra.
Mivel korulottem sok nyelven beszelnek,mindeg
erdekel,mikor kapok el egy ismeros szot{pl.francia,
ami emlekeztet a latinra,vagy semi nyelv,ami emlekeztet
a heberre.}
Azt hiszem,az hogy talalsz e magyar konyvet,
attol is fugg,hogy jonnek e uj bevandorlok.
Probaltal forditani? En talaltam nagyon szep
Jozsef Attila forditast-megvettem a gyerekeknek.
A forditassal kulonben-neha probalkozom.
Jo agytorna,kulonosen, ha pl.kozmondassal
vagy verssel probalkozol.
Kellemes hetveget neked es csaladodnak.

“Az a bizonyos “paraszti világ” a kemény munkával, a kiszolgáltatottsággal nem volt olyan idilli:”

Én is pont erre mutattam rá a verses mese részleteivel: öreg néne ha fú, ha fagy sokat dolgozik, hogy ne unatkozzon.
Illetve arra van pénze, hogy egy sereg őzet gyógyítson, etessen, mikor egyedül van, mint az ujjam. Na de még rámfogod megint, hogy én kötözködök.

Vicces, hogy nekem ajánlgatod a népi írókat, akiket én ajánlottam előbb!
Természetesen én nem azt akartam ezzel mondani, hogy a parasztok “sunyik, erőszakosak, irigyek és babonásak”, ahogy te sugallod.

Én csak arra céloztam, hogy keményebb világ volt akkoriban. És talán nem volt annyira álszent a társadalom, mint most.

A Körhinta ugyanarról szól a 2. vh. után, mint Móra Ferenc regénye az első vháború után: “a háborúban köszörülődött új paraszt meg régi paraszt” összehasonlítása.

Ugyebár kiderült, hogy nem volt igazad. Bocsánatkérés helyett személyeskedsz, vagyis most meg az idegállapotommal hozakodsz elő.

Azért érdekes vagy, mert Wass Albertnél még a vesszőbe is belekapaszkodsz, hogy abból csak nácizmust tanulhatnak a gyerekek! De Gerő Ernő sógornője írjon bármilyen fércművet, az mögött a propaganda halvány árnyéka nem sejlik föl, ugye?

Nem akarom én bántani sokak meséjét, de a néni története, akit a végén megvigasztalnak az úttörők, neked kicsit sem propagandaízű?

Még a végéhez annyit, hogy a táncház mozgalom is ezért ment át szubkultúrába, mert sok benne a városi fiatal, akinek nincsenek paraszti gyökerei. És fogalmuk nincs a világról, amiben az a népművészet virágzott.

Paraszti világról csak reálisan szabad írni, nem feltétlen a szocialista realizmusra gondolok …

Hogy visszatérjek a poszt eredeti témájához, amitől egyébként nem én tértem el.

Miért választottam ezt a részletet?

“Öreg néne őzikéje (részlet)

“Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.”

Én igazán elmondhatom, hogy az anyai nagymamám a falu szélén lakott, és megmentett egy őzgidát, és egy sebesült kacsát is. A réce ott lábadozott a konyhaasztal alatt, és nem a kiskonyhában (nyári konyha), hanem fönt a házban.
Mégis sokat sírt a mamám, mert a gyerekek, unokák elköltöztek a közeli városba, és sokat volt egyedül, mikor a papa a munkahelyén, a vasútnál dolgozott.

Igaz, hogy sok volt a dolga, de bizony néha szaladt a ház. Mert nem volt ideje, kedve takarítani, mosogatni. Két tehén volt, azokat fejni kellett mindennap, a tejet a csarnokba vinni. Vagy harminc disznó, ötven tyúk, birkák és libák. Kedvencei a kiscsirkék voltak, akik “orozva keltek”, és egyszer csak elővezette őket az anyjuk. Plusz a konyhakert, szőlő, gyümölcsös.

Szóval én ezért nem szeretem olvasni az Öreg néne őzikéjét, bár nekünk is megvan könyvben, és gyönyörűek az illusztrációk. Nem érzem elég életszerűnek, sajnálom ha ez téged zavar.
Most már az okát is tudom, a városi költőnőnek semmi köze nem volt ahhoz a világhoz.
Egy népi író viszont tudta volna, miről ír.

Tényleg lenyugodhatnál.

Én arra válaszoltam Izraelinek, hogy milyen pozitív visszaemlékezések vannak a régi magyar-zsidó együttélésről. Ha szerinted ez fölösleges, mert ma már csak beolvadt, asszimilált zsidók léteznek, akkor én kérek elnézést …

De akkor meg minek játsszák a klezmer zenét a magyar népzenei fesztiválokon, tisztelettel kérdezem tőled?

“HL! Akadjál már le erről a zsidó témáról. Normális ember tudja,”

Te olvasol is, vagy csak vered a klaviatúrát, mint az egyszeri majomka a kísérletben?

Izraeli írta 16-án 8:11-es kommentjében:

“A vers “oka” ugy tudom,zsido sogora,
Dr. Makai Odon, aki gyamja volt,es onzetlenul
segitette ot.

Engedjetek meg,hogy itt emlitsem meg Adyt-
akinek sorait jol esik hallani- a mai antiszemitizmus
duhongeseben”

A magyar irodalomban vannak emlékezetes zsidó figurák, akinek van kedve, utánaolvashat. Ezek 19. századi-20. sz.eleji művek.

Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

“A kocsmában a pulton libát tisztított a szomszédasszony. Ennek nem fekete kendője volt, hanem fekete főkötője, mint afféle zsidónénak. A zsidót még a háború elején elérte a baj a szerb fronton. Kár volt érte, mert nagyon rendes ember volt, mérésnél sose szűkölt el az italból semmit. A kört is ő csinálta, hogy jobban odaszokjanak a népek. Le is ült közéjük, ha ráért – ugyan ez a zsidóféle mindig ráér -, és borzasztó szeretett fogadni az emberekkel. Azért történt vele aztán a szerencsétlenség is. Addig duggatta ki a fejét fogadásból a lövészárokból, még a rácok bele nem trefeltek. Ezer koronánál többet találtak a katonaládájában, azt mind úgy nyerekedte össze fogadáson – no, azt haza is küldték az asszonynak. Jól járt vele, mert mindjárt hordót vett az egészen, és ő még akkor is kereskedett a hordóval, mikor már a városi kádárok is mind kifogytak belőle.

Mátyás igen becsülte a nagyeszű zsidónét, most is odaszólt neki:

– Mikor lösz az ölés, szomszédasszony? Gyönnék mán a zacskóért.

A zsidóné tartotta a hitét, nem ette meg a szalonnát, de mint afféle kocsmárosnénak, kellett neki húst tartani a háznál. Három disznót is vágott egy télen, s a dohányzacskónak való matériát mindig Mátyásnak ajándékozta.

– Nem tudom, Mátyás bácsi, majd ha keményszik az idő – mondta a szomszédasszony, és megtörölte a kezét a pohárrongyba, hogy odanyújthassa Mátyásnak.”

Thomas Mann udvozlese

“Mint gyermek,aki mar pihenni vagyik
es el is jutott a nyugalmas agyig
meg megkerlek,hogy “Ne menj el,meselj!”
{igy nem szokik ra hirtelen az ej} .
S mig kis szive nagyon szorongva dobban
tan o sem tudja mit is kivan jobban ,
a meset e,vagy azt,hogy ott legyel
Igy kerunk; Ulj le kozenk es meselj,
Mondd el mit szoktal,bar mi nem feledjuk
Meselj arrol,hogy itt vagy velunk egyutt
S egyutt vagyunk veled mindannyian
Kinek emberhez melto gondja van.
Te jol tudod,a kolto sose lodit;
az igazat mondd, ne csak a valodit ;
a fenyt, amelytol vilaglik agyunk
hisz egymas nelkul sotetben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp Madame Chauchat testen
hadd lassunk at magunkon itt ez esten.
Parnas szavadon at nem ut a zaj,
meselj arrol,mi a szep,mi a baj –
emelven szivunk a gyasztol a vagyig-
Most temettuk el szegeny Kosztolanyit ;
S az embersegen,mint rajta a rak ,
Nem egy szorny-allam iszonyata rag;
S mi borzadva kerdezzuk,mi lesz meg-
honnan uszulnak rank uj,ordas eszmek
fo-e az uj mereg mely kozenk hatol-
meddig lesz hely,hol fololvashatol?
Arrol van szo,ha te szolsz,ne lohadjunk
de mi ferfiak,ferfiak maradjunk
es nok a nok-szabadok, kedvesek-
s MIND EMBER,mert az egyre kevesebb..
Foglalj helyet. Kezdd el a meset szepen
Mi hallgatunk es lesz aki csak eppen
nez teged,mert orul, hogy lat ma itt
FEHEREK KOZOTT EGY EUROPAIT.”

Miért hozom ide az Ady-verset? Hát azért, mert a mai antiszemitizmus már nem az, ami a harmincas években volt!

Ennek ellenére a nyomorult ballibek nyomják a Horthy-ellenes dumát, mint süket a csengőgombot! Fogalmuk nincsen a körülöttük levő világról, az emberekről, hogy milyen hétköznapi problémáik vannak.

Te is jobban járnál, ha nem a gyerekkori emlékeidből próbálnád az itteni antiszemitákat jellemezni, ha egyáltalán éltél itt valaha.
Ma már zsidók is vannak az antiszemiták között, ti. a konzervatív meg a liberális zsidók egymással cicaharcolnak a médiában.