Hozzászólás: Nehéz csönd nyomja szívemet — A gyászról és az elmúlásról

Szerző: George Petz

George Petz — Fri, 21 Jul 2017 16:50:22 +0000

CSÖNDBEN

Hallgat a költő,
de nincs igaza –
minden fordítás
az egek alatt.

Isten hogy’ mondja,
az Ő dolga az –
amit megértek:
a világ maga.

De ez a világ
már én-világom,
mi köze ahhoz,
majd csak belátom –

így együtt minden:
végetlen egész,
én benne a rész:
csönd, értelmezés.

Szerző: gyuri10

gyuri10 — Tue, 13 Jun 2017 14:19:23 +0000

nyuszika,
legalázatosabb bocsánatodért esedezem,amiért meg mertem említeni az általad topic javításnak szánt”univerzális fingást”.Mivel az általad említett témával nem szoktam törődni,mert az ilyesmi természetes és emberi dolog nincs mit tárgyalnom róla.Lehet,hogy 7-8 éves korunkban nagyokat mulattunk rajta.Ma már az erről való társalgást kissé infantilisnek tartom.Egyéb veled közös téma amiről várok tőled egy komoly disszertációt az a termeszhangyák téli nemi életének elemzése,öszvéri szemszögből nézve.

Szerző: Nyuszika

Nyuszika — Mon, 12 Jun 2017 21:48:11 +0000

gyuri10
2017 június 12
10:04 de.

Gyuri, nem biztos hogy ezt a vitát ez alá a topic alá kéne behozni… …ha a témához kapcsolódóan vannak megosztandó gondolataid, avval kapcsolatban szívesen eszmét cserélek.
A párbeszédre való képesség fontos emberi tulajdonság…

Szerző: charlie

charlie — Mon, 12 Jun 2017 20:20:18 +0000

Presbiter, jó egészséget és örömteli mindennapokat kívánok neked és a feleségednek, ilyen ritka szép kor megélésekor.
Ezen az oldalon többször is véleményt mondhatnál, ránk fér a szépkorúak bölcsessége.

Szerző: gyuri10

gyuri10 — Mon, 12 Jun 2017 14:04:27 +0000

Nyuszika,
egész jó a beírásod,amikor nem zsidó-izraeli témával foglalkozol. Úgy látszik,hogy az”univerzális fingás”-nak jobb szakértője vagy. Csak így tovább s a “haza fényre derül”.

Szerző: gyuri10

gyuri10 — Mon, 12 Jun 2017 13:58:03 +0000

Presbiter,
amit itt leírtál tökéletes!Köszönöm.Szinte az én gondolataimat írtad le csak mi mindenben pontosan három évvel vagyunk fiatalabbak.További sok boldog évet kívánunk Nektek.

Szerző: Figyelő

Figyelő — Mon, 12 Jun 2017 05:08:12 +0000

25 éve hunyt el élettársam! Még ma is hiányzik! Nincs kinek elmondani a gondolataimat.
Ez a legnehezebb az özvegységben!
Minden együttérzésem a cikk írójával!

Szerző: Boda Marcsi

Boda Marcsi — Sun, 11 Jun 2017 19:41:45 +0000

Zsákfalú!
nagyon szép ,igaz és megható cikk,de a szeretteink elvesztését
bárhol élünk is(akár gazdag akár szegény országban,ami relatív…)bizony nehéz feldolgozni,de tovább kell lépni és
igyekezni minél teljesebb életet élni,mivel “Ő” is ezt akarná…!

Szerző: Bendeguz79

Bendeguz79 — Sun, 11 Jun 2017 18:23:40 +0000

Mindenki soraira;

A halal az egyedulli dolog amirol nem kell aggodnunk.
Az fog tortenni mindenki esetebn, varjuk azt vagy nem.

De mindazoknak akik belatjak hogy az majd elkerulhetetlenul kovetkezni, a leg jobb mindeg testileg es lelkileg is elfoglaltnak lenni.

Remelhetoen mindenki magaenak tenne azt a elvet amit sokan kovetnek, hogy mukodjunk hogy amikor majd az tortenik, egy jobb vilagaot hagyjunk hatra a jovo genetaciknak mint amit me talaltunk itten amikor mi erkeztunk.
Az az adj vissza valamit a vilagnak, ill. azoknak akik itten maradnak (legalabb is egy kis ideig meg.)

Szerző: Eleftheria

Eleftheria — Sun, 11 Jun 2017 18:17:40 +0000

Ha az emberiség tagjai nem az egymással való rivalizálással, egymás letaposásával, irtásával kötnék le szellemi és anyagi tartalékaikat, akár elérhető közelségbe kerülhetne az emberi élettartam és életminőség radikális meghosszabbítása, megjavítása, talán az öregedés megállítása – tehát az emberi élettartam elméletileg korlátlan ideig való kitolása, vagy urambocsá’ az egyszer már eltávozottak visszahozatala is.
Ha a biokémián keresztül nézzük a dolgot, a halál már egyáltalán nem tűnik teljesen egyértelmű szükségszerűségnek, csak a vallási dognmák ( illetve még ott sem feltétlen, ha a feltámadás utáni ősrégi vágyat vesszük, még ha a távol-keleti vallások más irányban is keresik az “üdvösséget”… ) és az osztálytársadalmi konvenciók szintjén, amelyek sokszor inkább minél többek mielőbbi kiirtását szándékozzák igazolni, de ez másik téma. Az öregedés biokémiai mechanizmusai hozzávetőlegesen már ma is ismertek és már évek óta folynak az öregedés lassítása/megállítása irányában folyó kutatások; akit érdekel a téma utánanézhet… Lehetséges lenne egy olyan világ is ahol nem a rövid és kíméletlen életben való picit hosszabb túlélésért folyó egymást letaposó élethalál harc határozná meg az egyének és nemzetek életét. Persze az uralkodó osztályok érdekei által áthatott kultúra fő célja a legminimálisabb képzelőerőt is kiölni az eldologiasított, eltárgyiasított Emberből, amely felvetné benne a kételyt, hogy vajon azok a viszonyok amelyeket neveltetése folytán mint megkérdőjelezhetetlent vertek belé, csakugyan megkérdőjelezhetetlenek e… Szerény véleményem szerint az emberi civilizáció még egy nagyon ügyefogyott gyermekkorát ( talán “vad kamaszkorát” ) éli a maga pár ezer évével ( amely univerzális méretekben egy fingás ), és ha nem pusztítja el saját magát és ezt a Föld nevű fészkét, annak a határai amit elérhet, kellő bölcsességgel, alázattal és emberséggel valahová a végtelenbe vesznek.

Szerző: Presbiter

Presbiter — Sun, 11 Jun 2017 16:24:35 +0000

58 éve ÉLÜNK a feleségemmel – most már bizton elmondhatom – boldog házasságban. A fiaink önálló családokat alapítottak, élik a saját életüket. Nem sokat találkozunk velük és unokáinkkal sem. Talán jó lett volna, ha egy lányunk is születik.Ketten maradtunk. Egymásnak.Majdnem 84 évesen nap, mint nap hálát adok Istennek, hogy a feleségem az, akivel együtt reggelizhetek. Ő “csak” 78 éves, de én ugyanolyan szépnek és szeretni valónak látom, mint “új korában” volt.
Az ember ilyen idősen és néhány krónikus betegséggel megterhelve már a “visszaszámlálás” korában van. Önző vagyok: Én szeretnék előbb elmenni, mert fordított esetben élni sem tudnék nélküle. Elképzelni sem tudom, mit tennék.

Szerző: talalom

talalom — Sun, 11 Jun 2017 16:17:17 +0000

Talán így készít fel minket az élet a saját távozásunkra: egy-egy kis darab elmerül, lehullik. Míg olyan könnyűek leszünk, hogy nem lesz nehéz a távozás.

Szerző: Bendeguz79

Bendeguz79 — Sun, 11 Jun 2017 16:02:04 +0000

Mindeg szomorusagokat okoz barki hozzank kozel-levo egyen halala.
De realistank kell lenni, a halal az elet legvegsobb tette.
Az egyedulli elkerulhetetlenseg az eletben, ill. az elet vegen.

S aki a skizrofenia iranyaba erzi magat, annak azonalli hivatasos segitsget koteles keresni. A skizrofenia az elmei allapotok legsulyosabb esete. Az nem gyerek jatek, s nem probalkozni semmi mas megoldasokkal.
S meg maga a sulyos ‘szomorusag’ is az eletet veszlyeztetheti.
Tahat azonnalli segitseg az a kotelezoseg is egyben !

Szerző: Drizari

Drizari — Sun, 11 Jun 2017 15:02:10 +0000

Nehéz bármit írni-mondani, a gödörből egyedül kell kimásznod. A mai napig nem bírtad elengedni a társadat.

Erről jut eszembe egy ősi (tiltott) indiai temetési szokás, ha özvegy lett a feleség, erkölcsi kötelessége volt követni férjét a halálba. Ez többnyire önkéntes alapon működött. A szertartásra összegyűlt a teljes rokonság, és ismét megtartották az esküvőt, ami indiai rítus szerinti hamvasztással zárult.