Nagy hiba úgy nyilatkozni, hogy meg sem hallgatják azt, amiről szó van. A rádió műsora egy olyan nemzetiségi műsor, ahol árnyéka sem jöhet a politikának és a bigott vallásosságnak. Mindenki számára készül és ezt Kanada és a management is komolyan veszi.

A YouTube videókat nem cenzúrázhatja senki, bár megpróbálják. Nekem is van véleményem, de meg tudom választani hozzá a megfelelő médiát úgy, ahogy Bede-Fazekas Zsolt sohasem tudná.

Mint ahogyan Bánfi Miklós is említette, én csak könnyed kultúrával és zenével akartam foglalkozni, de ők “muszáj Herkulest” csináltak belőlem.
Hogy baloldali lennék? Aktivistaként kiállni az emberek mellett és megkeresni azt a megoldást, amivel mindenki élni tud, az baloldaliság?
Akkor nagyon sajnálom a jobbosokat. Mert emberiesség ellentétje az embertelenség, a közös jólét ellentéte az egyéni önző kaparkodás, a demokratikus párbeszéd ellentéte a diktatórikus parancs.

Jó lenne, ha csak azoknak lenne véleménye, akik tudják is, hogy miről van szó.
Hazai lámpa: Mostantól a YouTube-os énemmel fognak találkozni, az is a köbön.

Nem csodálom, hogy elégedetlen volt a jelenlegi kormány kinti képviselője a rádióval, ha az olyan volt, mint a múltkori videósorozat.

Én a Kertész Ákos sorozatot hallgattam meg, és elég sok valótlanságra vagy egyoldalúságra rámutattam, amire azóta sem kaptam választ.
Persze a fideszt nem a kormányellenesség zavarja, mert a kormányt lehet köpködni, főleg ha a bevásárlókocsik tarifájáról vagy más jelentéktelen ügyről van szó. Ez utóbbira a hazai ballib médiumok “kiváló” példát mutatnak. A Népszavát bezzeg senki nem akarja megszüntetni, pedig akkora Állítsuk meg Brüsszelt! hirdetések vannak benne, mint ide Lacháza …
Nem az Amerikai Népszaváról beszélek.

De addig is, holnap este az utolsó műsort érdemes lesz hallgatni! Egy órával utána már fenn lesz a honlapon is.

Tehát: Ottawai Népszabadság, előre!

Ezért van itt Magyarországon az a “rendszer”, hogy az állami hirdetéseket nyomják, nyomják a “királyi” adókba. Ezért és ennek hiányában bedobják a törölközőt azok, akiknek nincs bevétele.
Minden megszűnés egy bizonyos értelemben vett gyász is. Anno’ személyesen átéltem a Mai Nap megszűntetését. Igazságtalannak éreztük, mint ahogyan az is volt. Együtt dolgoztam Andrassew Ivánnal, s éppen Ő volt az, aki azokban a pillanatokban, arra bíztatott mindannyiunkat, hogy nem szabad felállnunk. Mert azt akartuk, testületileg, hogy nem fogadjuk el a döntést, amit a fejünk felett megtettek. A Mai Nap akkori főszerkesztőjét, a lapot indítót felállították. Mi többiek beletörődve, de gyászos hangulatban csináltuk az aktuális és az ezt követő lapszámokat.
Át tudom érezni éppen ezért, nemcsak a szerkesztőnek a lelki állapotát, de mindazokét, akik rendszeresen, vagy alkalom szerűen, de hallgatták az adást. Nagyon szomorú dolog.
Pénz hiánya nélkül nehéz dolog, bármit végig vinni.
Ha pedig nem kap bármilyen szerkesztőség, valamennyi anyagi segítséget, akkor csak idő kérdése, hogy belebukik.
*
Az igazsághoz tartozik, mert tartozik. Itthon a cégek vezetői (többnyire) kiszolgálják az aktuális rendszert, sőt a politikát.
Miért?
Mert a vezetők, a vállalkozások függő viszonyban vannak a jelenlegi kormány aktuális vezetésével. Ezért behódolnak.
Ezért nem hirdetnek, vagy ha mégis, akkor kormányközeli médiákban.
A továbbiakat nem szükséges magyaráznom. Nem mernek olyan médiákban hirdetni, akik a jelenlegi döntéseket nem helyeslik, nem éneklik kórusban a “nekünk ez a jó” megállapítást. Akik nem legyezgetik a jelenlegi kormány vezetőit.
Sajnos a félelem itt, Magyarországon megvetette a lábát. S, ilyen módon a világon bárhová beleyűrűzhet.
Féltik a vállalkozások a megmaradásukat, félnek a retozióktól, mert azokat könnyen a nyakukba megkaphatják.
S, így maradnak olyan vállalkozások pénz nélkül, mint ez a Rádió is.

Sajnálattal állapítom meg és jelentem ki, hogy nem így kellene tenni. Jó helye és üdvös lenne ennek az ellenkezője. A helyi, magyarországi vállalkozásoknak érdekükben volna, hogy Canadába is elküldjék az itthoni lehetőségekről a híreket. Fenti okok és indokok miatt, éppen ezért nem teszik.
*
Sajnos, a lelkes munkatársak ereje, türelme, lehetősége is véges. El tudom képzelni, az utolsó adás, gyászos légkörét. Megerősítem, hogy volt benne részem, szomorú és feldolgozhatatlan volt az is, éppen ezért az átlagnál jobban át is érzem.

Ugyanez igaz a házakra, szervezetekre.
Egyszer csak azt veszik észre, hogy már nincsennek is, mert képtelenek voltak a kommunikálásra, az együttműködésre, a kompromisszumra.

A “my way or the highway” szemlélet csak arra jó, hogy leromboljon mindent.

Persze az eletben a “hidak” sem orokke valok.
Elhanyagulodnak, elavulnak, elrozsdasodnak es osszeomlanak.
Atuszni vagy csonakazni szukseges a masik partra.

Facebook oldalamon jelent meg a hir, az Ottawai Magyar Radio kozzetett jelentese folytan, maskepp nem reagalnek a KMH oldalan. Judit rendkivul sajnalom hogy tobb alkalmam mar nem lesz ont meghallgatni. Barcsak tobb onhoz hasonlo magyar emberrel hozott volna ossze az elet, akar meg ilyen messzirol is. Koszonom, hogy a kanadai magyarsag szabad gondolkodo, inteligens retegenek a szovivoje volt es fogadja oszinte elismeresemet a munkassagaert.

Maradok Tisztelettel
Zsuzsa