Hangsúlyozom, a háborúk kitörésének, azaz kiprovokált körülményeinek az oka a . t ő k e . természetéből adódó nyughatatlan igyekezet, amely létrehoz, gyárt jó dolgokat éppúgy, mint káros termékeket. Utóbbiak, csak a példa kedvéért, az anyahajó, az ágyú, a puska, a puskagolyó, az ágyugolyó, a mérges harcigáz, a harci repülők, bombáik és rakétáik stb. stb. stb.

Az ilyen “termékek” békeidőben történő előállítása előbb, vagy utóbb akkora raktárkészletekhez vezet, amelyeket sürgősen mobilizálni szükségeltetnek… Ez a szükséglet jogosult körökben olyasfajta társadalmi nyomást idéz elő, mint – biológiai példával élve – az ozmózis, vagy ozmótikus nyomás…
Hivatkozás: a napi események és a gazdaság prosperitása…

Ez gazdasági törvényszerűség, amely nem kötődik kelethez, vagy nyugathoz, legföljebb gazdasági fejlettséghez…
Épp ezért én nem állítottam azt, hogy az I.VH kitörésében csak a nyugateurópai konszernek és nagyvállaltok – bocsánat, mögöttük az államukkal – voltak érdekelve, hisz abban az Egyesült Államok legalább annyira, bár kicsit később, de szintén bele szeretett a gyors és automatikus profit szerzésbe…

Annyit még elfelejtettem ismertetni, hogy az állam nemcsak a szükséges és folyamatos megrendelést biztosítja, nemcsak az eszmeileg megtámogatott (általában) demagóg propagandáról gondoskodik, de fenntartja a legfontosabb feltételt, a modern fegyverekhez szükséges szaktudással előkészített hadsereget is… Sőt, ha a létszám kevésnek bizonyulna, vagy a harcok folytán erősen “redukálódik” tartalékosokat, vagy sorkatonákat hív be… – A hadsereg maga a logisztika csodája, szinte vétek nem működtetni… 🙂

Demokratikusnak mondható államokban a hadsereg, a tábornokok (látszólag) alárendelt viszonyban kapcsolódnak a politikához, ám a fix munkaöri státuszuk határozott helyzeti előnyt, beleszólást, illetve sok kényes döntési pozíciót biztosít a számukra a négy-éves ciklusokra osztott politikai “hadszíntéren” kardoskodó, választott politikusokkal szemben… 🙁

.

Nálam legalább nem hazugság a pont is a mondat végén.

Olvastam az evolúciós pszichológiáról, de én nem emlékszem olyanra, hogy az emberi szervezet az elfajulással válaszolna a túlszaporodásra. A depressziónak pl. olyan oka lehet, hogy az anya ne gyászolja túl sokáig a beteg magzatot, de ez is csak föltételezés.

Még Szendi is csak azt mondja, hogy a kenyér okoz mindent, de azt még ő se mondja, hogy ezzel szabályozza magát a közösség. Olyan lehetséges, hogy a fejlett orvostudomány életben tart olyan személyeket is, akik a régi világban meghaltak volna. Hogy ők mennyire örökítik tovább a betegségüket, ezt vizsgálta a Hitler által lejáratott eugenika, ha jól tudom.

Még szerencse, hogy nem vagy biológus! Reméljük, politikának a közelébe nem mentél soha, ha igen, akkor nem csodálkozom, hogy itt tart az ország.

Esetleg azt is írhattad volna, hogy a Taigetosz nem is volt olyan rossz módszer, fölfért volna a többi rémregényed közé! Mi is a bizonyítékod arra, hogy te silányabb vagy, mint a nagymamád, de mi aztán még hozzád képest is selejtek vagyunk …. ?!

Manapság ezt már cáfolják a történészek, hogy az európai vezető politikusok tudatosan hajszolták volna a kontinenst az I. világháborúba!

Hozzájárult a sajtó felelőtlen nacionalizmusa is, illetve a nemzetközi békéltető szervezetek teljes hiánya. A kormányok sötétben tapogatóztak a többi kormány elképzeléseit illetően. Pletykákra és teljhatalmú politikusok manipulációira támaszkodtak, pl. az angol, a német vagy az orosz kormány. Pl. Edward Grey angol miniszter volt ilyen szürke eminenciás, aki pont “csak” a lényegbevágó infókat tartotta vissza a kormánytól. Vagy a háborúellenes orosz miniszerelnököt éppen meggyilkolták “véletlen” pont a háborúba lépés szavazása előtt.

Forrás: Christopher Clark, Alvajárók

CIKÓRIA = cichoria itibus var foliosum = KATÁNGKÓRÓ

Pót-kávéja ennek a pörkölt gyökere megőrőlve.

Tehát nem árpa.

Üdvözlettel 🙂

Összességében tetszik a párbeszédetek, bár magam inkább állnék Bendegúz pártján a gazdasági hatás primátusát illetően.

Míg Alma a tőle megszokott szellemességgel, sőt humorral az emberiség – biológiai – evolucióját ecseteli, kifelejti azt a tényt, hogy az ember, mint a teremtés koronája, onnatól fogva, hogy kő és csontszerszámokkal könnyíti a természetben megszerezhető javak megszerzését igazából . g a z d a s á g i . és ezzel együtt társadalmi evolucióba kezdett. Anélkül, hogy ezt így felfoghatta volna rálépett a kooperáció rögös , s mégis sokkal egyenesebb útjára, amelyet viszont már joggal minősíthetünk az emberiség evoluciónak. Tehát a pattintott, majd csiszolt szerszámú atyafiaink már egymástól függtek, akárcsak a mai ember, csak ez utóbbi jóval összetettebb módon.

Ergo, a háborúk okakaként nem tekinthetünk egy tudatosan globális szabályozó szerepre akkor, mikor tudjuk, hogy a társadalmi mozgások mozgató rugója, ereje, eredetileg a “””gyomor””” agyra gyakorolt hatása, továbbá ennek a cselekedeteinkre gyakorolt permanens nyomás. Ez valami olyasmi, mint egy jármű szerkezetében a hidraulika, ahol a folyadék nyomása a gondolatot átvevő pedálnyomást . g y e g í t e t l e n ü l . továbbítja akár a fékpofákig, de mindenféle más, térben távolabbi (mechanikus) műszerhez ugyanúgy. (fizika 🙂 ) Társadalmi téren a hidraulika folyadék szerepét viszont az “””éhség””” játssza. Az éhséget nevezhetjük a szerzés örömének, vágyának, de kényszerének is.

Bendegúz álláspontját először is éppen Alma által más megközelítésben említett I. Világháború szerepe támasztja alá, amikor a háborúkat mozgató erők gyökét korántsem valamiféle tudatos “emberiség-önszabályzó” rendszerben, hanem keményen, és joggal a gazdaságban, sőt annak komplex, minden bugyrában ható . n y o m á s b a n . jelöli meg. Mert éppen az Első VH volt az, amely “csodás módon”, egy szikrára ki tudott robbanni. Miért? Azért, mert annak résztvevői, szinte az összes résztvevő állam gazdaságilag már fel volt rá készülve. Addigra tehát kialakultak a katonai, ipari komplexumok, ahol a politikának márcsak tűzcsóvát kellett behajítani a felhalmozott fegyverek és a mindennemű más katonai eszközből felhalmozott máglyára…
A népet, amelynek az ágyútöltelék szerepén kívül, még az volt szerepe, hogy “boldogan akarja” ezt a háborút, a politika mindenféle maszlaggal és mákonnyal zabáltatta, melyek kábító hatása aztán még a II.VH-ban is kitartott…
Egy másik példát a két VH között – épp az első utóhatására – kitört gazdasági világválságot követő New Deal elnevezésű gazdaságpolitika, amelyben nagy szerepet kapott – kaptak – a katonai beszállítók megrendelései is. Bár fordítva látszik, mégis nagy a valószínűsége annak, hogy a megrendelő itt is inkább hadiipar és a hadsereg volt, mint az állam. Ugyankkor és eközben minimálisra csökkent a munkanélküliség [a munkásság bevonása és érdekeltsége], többszörösére növekedett a gazdaság prosperitása és óriási befektetések dagasztották tovább GDP-it… Amerika gazdaságilag rendbejött.
A II.VH. még ennél is jobban felhozta az amerikai gazdaság mérlegét. A folyamatos állami megrendelések minden szempontból tökélyre fejlesztették a hadipari-gadasági komplexum óriási infrastruktúráját és szervezetét, ami lehetővé tette, hogy aztán a szövetségesekkel összefogva, sőt azokat segítve is közösen szétmorzsolják a náci fenevadat amelyet, tegyük hozzá, hogy egy másik* hadipari-gazdasági komplexum emelt magasba…
Kedves Alma és Bendeguz79!
Miután sikerült a kapitulációt hatalmas ember és földrészek anyagi áldozatai árán kicsikarni, ott állt az USA említett gazdasági függése a fegyvergyártás és a katonai megrendelések további kényszerű leállításának a “veszélyének” a kapujában, ami mitagadás, de a New Deal előtti állapotokat hozta volna vissza.
Így aztán a sajnos a legroszabbkor elhunyt Roosevelt elnököt felváltó Truman pillanatok alatt – Churchill konkrét (fultoni) közreműködésével – meghirdette szintén győztes szövetségesük, a Szovjetunió elleni hidegháború doktrináját. Az ezt követő 45 év hidegháborúja mindvégig biztosította hadipari-gazdasági komplexum, és ezzel együtt az egész Amerikai gazdaság addig sosem látott prosperitását…

És itt jön be “a saját farkába harapó kígyó” esete. 😀 Ugyanis amikor éppen a hidegháború tehetetlenségi nyomatékra megszült Reagan doktrina (az űrverseny) hatására összeomlott a Szovjetúnió, ott állott szegény USA egy valamire-való méretű, a hadipari komplexum számára modern fegyverrendszerek, stb. m e g r e n d e l é s e i t . generáló . e l l e n s é g k é p . n é l k ü l.

A hadipari-gazdsági komplexum pedig még ma is egy új – potens – ellenségkép kiformálása állapotában tapogatózik…
˙

.
*Az Interneten is olvasható részletes lista arról, hogy a náci Németországot még aháború alatt is az USA-ból tőkeerős cégek nemcsak nyersanyaggal támogatták…

Már bocsánat, de a gettó 1944 novemberben létesült. Addig a budapesti zsidók csillagos házakban laktak.

Sokkal elfogadhatóbb lenne a történeted, ha nem akarnál nagyobbat mondani az igazságnál. A valóság is elég mellbevágó, hidd el!
A zsidótörvények után sok zsidó elvesztette az állását, ez sokaknál azt jelentette, hogy alig tudtak megélni (1938!). Hidd el, el tudja képzelni az olvasó, hogy mit jelentett ez akkoriban!

Bocsánat, ha félreérthető voltam. Nem az áldozatok szenvedését vontam kétségbe, csak a Münchhausen meséket. Három hétig víz nélkül, az ilyen történetekkel nem éred el a szándékod, a gettó nyomorúságának hihető bemutatását.

A másik, hogy a Franck kávé nem tudom mennyire volt drága dolog, de igazi kávé nagyon keveseknek jutott. Máshol írtam, hogy kommunista propagandában a csóró magyar az a Horthy-kor áldozata volt, mikor rántott levesen él meg káposztán hús nélkül.
De az itteniek beírása alapján ugyanez a szegény ember átalakul már egy kommenttel arrébb, aljas náci indok vezérli, mikor a zsidó embertől irigyli a jó életszínvonalat, pl. a kávéivást. Három boltoskisasszony c. filmben: “Beteg a nagyanyám, oszt kávét ihatnék” – mondja az unoka vásárlás közben, ami nyilván nem a mindennapos kávéivás szokását mutatja.

😀 😀