Felsövisó, 21. 03. 2017

Bodor Pál emlékére

Legtöbbször úgy beszélünk a fényről és a szeretetről, mintha egyedül ezek töltenék be egészen a világmindenséget, holott ez nem teljesen igaz…
Az életnek nagyon sok sötét, kegyetlen zuga van, tele erőszakkal, ami ellen az embernek (is) küzdenie kell…
Elég meggyújtani egy gyertyát a sötét szobában, és a sötétség nyomban visszahúzódik. Innen következtethetjük azt, hogy a sötétség rossz, a világosság pedig jó… A világosság olyan önmagában létező, amit a sötétség nem birtokolhat.
A világosság elnyeli a sötétséget, de a sötétség nem tudja elnyelni a világosságot…
A sötétség ellen nem harcolhatsz sötétséggel, mert akkor semmivel sem vagy jobb annál, mint ami ellen harcolsz.
A szeretet és a világosság örök ellensége a sötétség és a rossz ( a Sátán)!
Ezek a fogalmak a megértés hiányában évszázadokon át rémuralomban tartották az emberiséget, kételkedővé téve sokakat a jóval szemben. Ezek vonják kétségbe Isten létezését is, mondván: ha létezne istenség, akkor az irgalmas Isten nem engedne meg ennyi kegyetlenséget… Ha viszont magasabb távlatokba helyezzük gondolatainkat, inkább úgy tehetjük fel ezt a kérdést: létezhet-e világosság sötétség nélkül?
Van értelme valamit „jónak” nevezni akkor, ha a „rossznak” még a fogalma sem létezik?
A világosság és a világosság hiánya, a jó és a rossz, részei egyazon egésznek, amit Világmindenségnek nevezünk!
Maga a sötétség azonban lehetőséget is ad arra, hogy teljes egészében értelmezzük és értékeljük a világot, mivel azt sem szabad elfelejtenünk, hogy végső soron a sötétség is – a térben megtört fényként – egy kevés világosság.
Akik a világosság szolgálatában állnak, azokat bizton nevezhetjük építőknek, építő mestereknek, azokat viszont, akik a sötétséget szolgálják pusztítóknak, megsemmisítőknek.
Bodor Pál úgy épített, akár egy gyermek az ő derűjével és szeretetével, vagy mint egy bölcs, Istennek szentelt, szelídfényű férfi. Ő nemcsak az irodalmi, újságírói, pedagógiai műveivel járult hozzá a Nagy Egészhez, hanem azzal is, hogy sokak tanácsadója, tanítója volt, „a kíváncsiság mestersége” felé terelvén lépteiket, – ezzel gyarapítván az én világosságomat is.
És leginkább nevezhetjük őt – a román Pop Simion mellett – a legtehetségesebbek egyikének, aki azonban teljesen hasonulva Kőmüves Kelemen legendájához, a magyar-román és román-magyar kapcsolatok boldogtalan építőmesterévé vált!

Mircea Şerban

Felsővisó-Aknasugatag, 2017. március 17.

(Fordította Maria-Louisiana Şerban)

Én pedig az egykori, e . c i k k b ő l . k i f e l e j t e t t .
Orbanisztán által nem is oly rég egyetlen hátbadöféssel kivégzett
N É P S Z A B A D S Á G Bodor Pál által írt és szerkesztett
>D I U R N U S< rovatát olvastam rendszeresen és nagy élvezettel.

🙁